A ka­ta­lo­gi­zá­lók mun­ká­ja

Munkánk alapegysége a gyűjtés (vagy esemény), amely leggyakrabban az adatközlők és a gyűjtők megrendezett keretek között, gyűjtési céllal történő interakciójának felvétele, de lehet egy funkciójában zajló folklóresemény vagy revival esemény – táncház, tábor, színpadi műsor – rögzítése is. Az előkatalogizálás során, a médiákon található gyűjtéseket az alábbi paraméterek alapján beazonosítjuk: gyűjtés ideje, helye, gyűjtők, gyűjtés alkalma, adatközlők. Forrásaink a médián található bemondások, a beszkennelt segédmédiák, illetve a korábbi néprajzi ismereteink. A hang- vagy videofelvételek katalogizálásánál az adott gyűjtéshez tartozó médiákat végighallgatjuk, ill. végignézzük. Minden értékelhető zenei, táncos, vagy szöveges adathoz, és minden hallható, vagy látható témához (bemondás, beszélgetés, látható történés) ún. szegmenst veszünk fel, majd a szegmensekhez tartozó adatlapokat kitöltjük, ezáltal válnak majd láthatóvá a gyűjtési adatok. Kiválasztható a kistáj, az etnikum, a település, a nyelv, az adatközlők nevei, becenevei, születési (esetleg halálozási) adatai, hangszerei. Emellett jelöljük a tánctípust, alkalomhoz kötődő dallamok esetén megnevezzük a népszokást (menyasszonykísérő, halottkísérő stb.). Fényképek adatolásánál emellett a műfaji jellemzők (tájkép, életkép, csoportkép, portré, tárgy), a helyszín (belső, külső, műtermi), a mozgásábrázolás (dinamikus vagy statikus), az évszak vagy napszak megjelölésére is törekszünk. Minél több adatot tudunk beírni, a Folklóradatbázisban annál több paraméterre lehet rákeresni. Ez főképpen azoknak a szakmai érdeklődőknek fontos, akik a Folklóradatbázisban keresgélve nem az egyszerű keresést vagy a böngészést választják, hanem a tematikus keresőben egy-egy konkrét paraméterre keresnek rá. A logikai keresőben pedig a tartalmat, az adatközlőket vagy a gyűjtési adatokat egyszerre is be lehet állítani, így szűkítve a keresési találatokat. Mindezeknek feltétele a minél pontosabb adatolás. Nem minden felvétel kerül ki a publikus oldalra, sok szempontot mérlegelve döntünk azok publikusságáról.

Meg­je­lent a Hor­go­si nép­da­lok

A Virágos kert a horgosi nagytemplom című kiadvány Horgos és a hozzá tartozó Királyhalom (Bački Vinogradi) magyar közösségeinek népdalhagyományát mutatja be. A szerzők, Németh István és Juhász Gyula a tudományos alaposságot, a forráskritikát és a közösségi hagyománytiszteletet példás egyensúlyban érvényesítették munkájukban. 

Ta­nul­ha­tó ha­gyo­mány, él­he­tő hi­va­tás

Napjainkban, amikor a hagyományos tudás átadásának természetes útjai – a családi tradíciók, közösségi minták és élő példák – visszaszorulóban vannak, különösen fontos téma, hogy miként örökíthetők tovább a kézművesség, a népi előadóművészet és a népművészet értékei.

Ti­ze­dik al­ka­lom­mal ad­ták át a Hal­mos Bé­la-dí­ja­kat

A nemzeti összetartozás napján, Halmos Béla születésnapján tizedik alkalommal adták át a Hagyományok Háza színháztermében a róla elnevezett vándordíjat és emlékérmet. Az idei évben a Halmos Béla-díjat Pusko Márton hegedűs nyerte el, míg a Halmos Béla emlékérmet Szűcs Sándor népzenész, közösségszervező vehette át. A rendezvény a Hagyományok Háza, a Hagyományok Háza Baráti Köre és a Petőfi Kulturális Ügynökség gondozásában működő Halmos Béla Programiroda közös szervezésében, a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával valósult meg.

Érdekli a többi műsor?

Iratkozzon fel hírlevelünkre, és értesüljön elsőként rendezvényeinkről, képzéseinkről!