Előszó
Az, hogy Ön ezt a tájékoztatót olvashatja, egy hosszú és bonyolult folyamat eredménye, mely a megélt tapasztalatok szerint mindenképp előremutató. A népművészeti mozgalom két évtizedig egy jelentős hiátussal élt és működött, mégpedig azzal, hogy az 1997-ben megalkotott kulturális törvényünk nem rendelkezett külön a népi kultúra és népművészet állam által felvállalt feladatairól. Sok évtizede kimondott, már-már közhely, hogy a kultúránk fundamentuma a saját hagyományaink megtartása, azoké a hagyományoké, melyek a nép kezén, nyelvén, tárgyaiban, szellemi alkotásaiban nyilvánulnak meg. Az, hogy elérkeztünk a mai álláshoz, egy tudatos folyamat eredménye. A muzeális intézményekről, a nyilvános könyvtári ellátásról és a közművelődésről szóló 1997. évi CXL. törvény és egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2017. évi LXVII. törvény egyik jelentős vívmánya, hogy a muzeális intézményekről, a nyilvános könyvtári ellátásról és a közművelődésről szóló 1997. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Kultv.) közművelődésről szóló rendelkezései közé beillesztette a hagyományőrzéssel és a néphagyomány gondozásával kapcsolatos állami feladatok meghatározását tartalmazó III/A. fejezetet, valamint a felhatalmazó rendelkezések között megállapította a kapcsolódó kormányrendeleti szintű szabályozás kereteit.
Ennek eredményeként született meg az 530/2017. (XII. 29.) Kormányrendelet a hagyományőrzéssel és a néphagyomány gondozásával kapcsolatos állami szerv kijelöléséről, valamint a népi iparművészeti és népművészeti alkotások minősítéséről. Ennek a felhatalmazásnak köszönhetően folytatja a Hagyományok Háza mint állami költségvetési intézmény a tárgyalkotó népművészet területén a korábbi évekhez – 2004-től – hasonlóan a zsűrizéseket és minősítéseket, és kezdte meg mindezt a népi előadó-művészet területén is.
Ez a tájékoztató, a minősítő rendszert bemutató füzet, annak a sorozatnak része, melyet a – több évtizedes, számos kérdésben megújult – kézműves szakterület indított útjára, segítve a népi kézműves alkotók eligazodását a minősítő rendszerében, bemutatva a követelményeket, a szakmai szempontokat, a zsűrizés és a minősítő címek megszerzésének folyamatát. Ebben a
folyamatban a szakma, felismerve a népi szellemi kulturális örökségek jelentőségét, annak szerteágazó területét, sokszínűségét, valamint a benne működő közösségek szakmai, módszertani felkészültségének különböző stációit, megfogalmazta igényét, hogy ez a terület is kerüljön bele az állami minőségbiztosítás rendszerébe, nem mellőzve a civil szakmai szervezetek sok esetben
több évtizedes tapasztalatait.
A hosszú előkészítő folyamat és a számos műfajban már meglévő gyakorlat eredményeként jöhetett létre az a minőségbiztosítási rendszer, mely garantálja a népművészetünk szellemi részének művelői körében a szakmai elfogadottságot és minőséget, mindezt az állam által adott garanciával.
A népművészet területén a minőségbiztosítás során jelentős a mintaközvetítés értéke, a minősítés hozzájárul a népművészeti hagyományok hiteles őrzéséhez. A minősítő folyamat erősíti a közösséget, ösztönzi a szakmai munkát, mert elismeri az elért eredményeket, útmutatást és biztatást ad a munka továbbfolytatására.
A folyamat megerősíti a magyarországi hagyományőrzés szakmai alapelveit, a hagyományokon alapuló közösségek és egyéni alkotók kulturális kötődését. A népi kultúra területére vonatkozó szabályozásban új elemként jelennek meg a népi előadó-művészet területére vonatkozó minőségbiztosítási részletszabályok. Egységes szakmai szempontokat határoz meg valamennyi
népművészeti tevékenységet folytató szervezetre, személyre, annak működési formájától függetlenül.
Erre tekintettel, a szakmai szervezetek részéről jelzett igénynek megfelelően egészült ki 2017-ben a Kultv. és írta elő, hogy a népi iparművészeti alkotásokhoz hasonlóan a népművészeti alkotások előállítói, bemutatói – különös tekintettel a népi előadó-művészet ágazatainak művelőire – is szerezhessenek minősítési címet. A minősítés iránti igény indoka, hogy a minősítésben való
részvétel nagy motivációs erővel bír a népi előadó-művészet területén is, mert az egyének és a szervezetek megmutathatják a folyamatos és magas színvonalú munkájukat a népi előadóművészet folklorisztikai hitelességgel végzett továbbéltetésében, szerepüket a közösségteremtés terén.
A fenti eljárások jelen jogi környezetben nem hatósági eljárás keretében, hanem ex gratia pályázati eljárás keretében kerülnek lefolytatásra.
Ugyanakkor a minősítő címről szóló hatósági igazolvány kiállítása már hatósági eljárás keretében történik. Az igazolvány a minősítő címek esetében az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény 85. § n) pontja szerinti mentesítésre való jogosultság igazolására szolgál.
Az eljárások kialakítása során figyelembe vettük az előző, jogszabályokban meghatározott minősítési eljárások folyamatát, valamint azokat a körülményeket, tapasztalatokat, melyeket az elmúlt évek során az országos szakmai szervezetek halmoztak fel a témában. Emellett kapcsolódik a minősítések megnevezése egy egységes kialakult „brand”-hez, a „Pává”-hoz. A kézművesség területén 2011 óta kapható meg ez a védjegy, mely a zsűrizett alkotások népszerűsítéséhez járul hozzá, és igazolja annak eredetiségét.
Nagy segítségünkre szolgáltak a Magyar Népművészeti Tanács (MANÉTA) tagjainak tapasztalatai, amelyeket megosztottak velünk, hogy egy jól működő, szakmai konszenzus alapján kialakított, az állami garanciavállaláshoz méltó minőségbiztosítási folyamat alakuljon ki.
Ebben a füzetben a népi előadó-művészet népzene, néptánc és népmese szakági minősítésére vonatkozó részletszabályok, és azok zsűrizésének szempontrendszerei találhatók meg.
Mivel a népi előadó-művészet több ágában is új folyamatként jelenik meg a minősítés, ezért szeretnénk sarkallni mennél több közösséget és egyéni előadót, hogy vegyen részt ebben a folyamatban, ha másért nem is, azért mindenképp, hogy a szakmai munkája visszaigazolásán túl egy nagyobb átfogó közösség részévé válhassanak, hiszen szeretnénk, ha a legszélesebb körben
jelennének meg a közösségek ezeken a fórumokon, a hagyományőrző közösségektől kezdve a hivatásos együttesekig.
Legyen ez egy közös ünnep!
Tóth János
