Isten hatalmas, homokba írt szeme néz ránk, s létrejön a világegyetem. Majd napmelegbe öltözött árnyrengeteg vetül a filmvászonként működő óriási tülldarabra. Az embertömegből lassacskán kirajzolódnak az egyének, amint a sziluettek elkezdik ropni a táncot. Impozánsan kezdődik a Magyar Állami Népi Együttes legújabb műsora, a Földön apám fia volnék. Hatásos a folytatás is: a "film" pereg tovább, egy út képe jelenik meg a vásznon. A színpadon pedig egy férfi táncos egy muzsikus kíséretében - ő járja a jelképes és valóságos utat, mely hazánkon vezet végig, s melyet a deszkákon is jelez a fényfolyosó. Először csak ímmel-ámmal táncol, majd egyre erőteljesebben, hogy produkciója végeztével következhessen az igazi forgatag.
A Kárpát-medence legszebb táncai követik egymást, Sárközből és Szatmárból, Kalotaszegről és Moldvából; verbunkos, csárdás, botoló, forgatós és megannyi társuk; a magyar mellett a cigány és román nemzetiség táncai is megelevenednek a Galga zenekar muzsikájára, melyet Herczku Ágnes éneke színez. Ötven-egynéhány híres, a Kárpát-medencében élő magyar paraszttáncos nevét írta ki táncosainak Mihályi Gábor rendező-koreográfus, hogy elődeik mozdulatait ellessék. Az együttes tagjai saját habitusuk szerint választottak példaképet, akiknek táncát - a hagyományos közösségek felbomlásával - ők és profi, illetve amatőr társaik éltetik tovább. Fellépésről fellépésre improvizálva értelmezik újra a táncokat, ezzel tulajdonképpen ők szerkesztik a műsort. A táncok egymásutánjának kialakítása azonban már Mihályi Gábor munkája: a rendező-koreográfus nem próbált földrajzi vagy tánctörténeti sorozatot felállítani, hanem a befogadóknak leginkább megfelelő hatás elérésére törekedett.
"Földön apám fia volnék" - Weöres Sándor verssorát három okból tették meg az előadás címének, mondja Mihályi Gábor. "Először is, mert apáink örökségét visszük, ami a múltban gyökerezve folyamatosan áthagyományozódott az új generációkra. Nem reprodukálásról van szó, hanem minőség-továbbvivésről: fiúként ehhez hozzátesszük önmagunkat is. Másodszor, mert a cím a földön történő dolgokról beszél, ezt erősíti a műsor képi világa is: a nagy, organikus természetben élő ember jelenik meg. Nagy tájakat, szép természeti jelenségeket teszünk háttérnek, hiszen maga a paraszti világ is erősen kötődött a természethez. A harmadik ok, hogy egyáltalán a költészetből merítettük a címet, az, hogy a tánc nem epikus, hanem lírikus műfaj, szimbólumokat használ, akár a költészet."
Jelképes az előadás színrendszere is: Szűcs Edit jelmeztervező egyszerű fekete-fehér ruhát adott a táncosokra. Utalás ez az archív felvételekre, amelyekről a művészek elsajátíthatták a produkció alapjait; de a mozgás hangsúlyozását is szolgálja: így olyan "sallangok", mint például a ruhák színkavalkádja, nem vonhatják el a nézők figyelmét. Ugyancsak a lényeg kiemelését segíti a padló szokványos fekete színének fehérre cserélése. A vörös helyenkénti előbukkanása egy lány gyöngysorában, egy fiú nyakkendőjén, vagy csak egyszerűen a tüll-lepelre vetítve még inkább szimbolikus, az életet jelképezi. A közönség ne csak vizuális és érzelmi élményhez jusson, hanem intellektuálishoz is - ez az alkotók célja.
A régi fényképek, filmek világa nemcsak az öltözék színének köszönhetően van jelen, a háttérben tablóképszerűen megmerevedett táncosok is az archív fotókat idézik, a tüllfüggöny mögötti tánc pedig a kissé elmosódott öreg filmkópiákat juttatja eszünkbe. Az állóképszerű beállításon kívül a rendkívül látványos háttal való beállást is előszeretettel alkalmazza a rendező. A filmszerűséget Dénes Zoltán videomunkái és Cakó Ferenc homokanimációi is erősítik.
Mind a szimbolikus, mind a képi megoldások között előkelő helyet tölt be az út motívuma: az út, amelyen a magányos táncos elindult a műsor elején, a befejezés felvezetőjeként ismét előkerül. Most már nem egyedül táncol, hanem a többiekkel együtt: beért a közösségbe. A fináléra az egész együttes bevonul a nézőknek háttal fordulva, úgy kezdik el a közös táncot, majd szembefordulnak velünk, mert a táncnak, a tánc közösségének mi is tagjai vagyunk. (A Magyar Állami Népi Együttes legújabb produkciója szeptember 25-én este hétkor a Nemzeti Táncszínházban látható.)
Agonás Szonja
