A színház formanyelvét segítségül hívva egyedülálló módon értelmezi újra az autentikus erdélyi népzene és néptánc hagyományait az Állami Népi Együttes legújabb előadása. A látványos színpadi elemekben bővelkedő, néha meghökkentően XXI. századi Édeskeserű a modern és a tradicionális összekapcsolásával a népi kultúra vállalásának fontosságára hívja fel a figyelmet.
Az Édeskeserű ízig-vérig táncszínházi produkció, megvan benne mindaz, ami a mai színpadi előadások sajátja: a modern koreográfia végleteket próbáló feszültsége, a díszlet jelzésértékű, de sokat mondó egyszerűsége, a képi elemek bátor alkalmazása, kimondott és kimondatlan utalások, az ellentétpárok diszharmóniájából építkező jelentések sokasága. Visszanyúl a gyökerekhez, miközben utópisztikusan modern, nem csupán egyesíti a múltat és a jelent, hanem egyszersmind a jövőbe tekint. Az előadáson Erdély szubjektív módon összeválogatott népzenéje jelenik meg, olyan kulisszák között, melyek bebizonyítják, hogy ezeréves kultúránk igenis átmenthető a XXI. századba.
Ahogyan Mihályi Gábor rendező-koreográfus fogalmaz, az Erdélyről való mesélés, a szülőföld kényszerű elhagyásának története a színház eszköztárának bátor használatával, a szereplők és jelmezek formabontó alkalmazásával újszerű kifejeződést nyer. A tradicionális és városi viseletbe öltözött táncosok az idő és a tér dimenzióján átlépve kapcsolatot teremtenek a tradíció és a mai világ között. Az ősszínházat felidéző falra vetített árnyképeken egymást váltják az édes-keserű erdélyi sztereotípiák és érzések, a traktor, a bicikli és a busz, a keresztény kopjafák, Kós Károly rajzai, a sámándob napja és holdja, drakula és a magasból letekintő angyal sejtelmes alakja.
Az előadás nem akarja elhitetni, hogy mindez Erdélyben, évszázadokkal korábban történik. Inkább szándékosan leleplezi a színházat, fellebbenti a függönyt, azt hangsúlyozza, hogy a történet itt és most, körülöttünk játszódik. Ezzel is arra hívja fel a figyelmet, hogy nem csak a globalizáció létezik, járhatjuk a saját utunkat is, ha kellőképpen ismerjük és értjük kultúránkat.
A Magyar Állami Népi Együttes telt ház előtt zárta a színházi évadot a Hagyományok Házában május végén. Az Édeskeserű című tánckölteményt legközelebb ősszel láthatja a közönség a székházban. Az együttes azonban, a színházi társulatokhoz képest, a nyáron sem pihen, június közepén Szerbiában vendégszerepel a lassan egy évtizede sikeres Naplegendával. Az amatőr táncegyüttesekkel való összefogás eredményeképpen a vidéki közönség is többet láthatja az együttest, hiszen nem kell hetente kétszer a székházban műsort adniuk, így fel tudnak lépni többek között Győrben, Siófokon, Verőcén, Székesfehérváron és Makón is. A Corvin téren ezalatt, hetente kétszer Magyar virtus - Hungarian spirit címmel budapesti és környéki együttesek adnak kétrészes folklórműsort az Állami zenekarának közreműködésével.
Szeptembertől szabad-bérlettel, nyugdíjasoknak szóló délutáni műsorokkal, ifjúsági ismeretterjesztő előadásokkal várja újra a közönséget az együttes.
A Hagyományok Háza a költségvetési megszorítások ellenére igyekszik az eddigi programjait fenntartani, így továbbra is lehet jelentkezni az iskolai csoportoknak szóló bérletes előadásokra és komplex ismeretterjesztő foglalkozásokra. Elindulnak a kézműves, népi ének, furulya-, tánc- és mesetanfolyamok is. A „Dúdoltam én..." sorozat is folytatódik, ősszel Kiss Ferenc és Majorosi Mariann, a Csík zenekar énekese tekint vissza eddigi pályájára barátai, zenésztársai kíséretében.
- pp -
