13 éves lehettem, amikor egy reggel, mielőtt még kikeltem volna az ágyból, az utált fekete tornanadrágomból táskát varrtam magamnak. Így kezdődött a valódi kapcsolatom a textilekkel. Hamar elkezdtem ruhákat varrni, majd a népi kézműves technikák iránt érdeklődni. Nemezelni tanultam a Hagyományok Házában Jaskó Borótól, majd a Nádudvari Népi Kézműves Szakiskolában Árvai Anikótól és Vetró Mihálytól. A nemezes műhely szomszédjában, a szövőműhelyben Galánfiné Schmidt Teréz tanításával mélyültem el a szövés varázslatos világában.
Az iskolában töltött öt év alatt népi kézműves nemezkészítő és takács lettem. 2014 óta zsűriztetem alkotásaimat és veszek részt kiállításokon, pályázatokon. 2016-ban Magyar Kézműves Remek-díjat kaptam. Az alkotással töltött évek alatt a legcsodálatosabb pillanatok, amikor továbbadhatom tudásomat, megoszthatom gondolataimat, ahogy jelenleg teszem az Élő Forrás Hagyományőrző Egyesület textiles szakkörének vezetésekor, évek óta.
Nemezkészítőként és szövőként olyan kollekciót hoztam létre, amelyben mindkét technikát alkalmazom. A kézzel font, rusztikus gyapjú fonalat és a nemezkészítéshez használt gyapjút magam festettem. A kalap és a kesztyűk nemezeléssel készültek, amit szövött, szedettes technikával készült szegéllyel díszítettem.