![](/sites/default/files/styles/standing_portrait/public/image/2020/10/21/illeshazy2.jpg.webp?itok=twI33W84)
13 éves lehettem, amikor egy reggel, mielőtt még kikeltem volna az ágyból, az utált fekete tornanadrágomból táskát varrtam magamnak. Így kezdődött a valódi kapcsolatom a textilekkel. Hamar elkezdtem ruhákat varrni, majd a népi kézműves technikák iránt érdeklődni. Nemezelni tanultam a Hagyományok Házában Jaskó Borótól, majd a Nádudvari Népi Kézműves Szakiskolában Árvai Anikótól és Vetró Mihálytól. A nemezes műhely szomszédjában, a szövőműhelyben Galánfiné Schmidt Teréz tanításával mélyültem el a szövés varázslatos világában.
Az iskolában töltött öt év alatt népi kézműves nemezkészítő és takács lettem. 2014 óta zsűriztetem alkotásaimat és veszek részt kiállításokon, pályázatokon. 2016-ban Magyar Kézműves Remek-díjat kaptam. Az alkotással töltött évek alatt a legcsodálatosabb pillanatok, amikor továbbadhatom tudásomat, megoszthatom gondolataimat, ahogy jelenleg teszem az Élő Forrás Hagyományőrző Egyesület textiles szakkörének vezetésekor, évek óta.
![Illeshazy](/sites/default/files/inline-images/illeshazy.jpg)
Nemezkészítőként és szövőként olyan kollekciót hoztam létre, amelyben mindkét technikát alkalmazom. A kézzel font, rusztikus gyapjú fonalat és a nemezkészítéshez használt gyapjút magam festettem. A kalap és a kesztyűk nemezeléssel készültek, amit szövött, szedettes technikával készült szegéllyel díszítettem.