Tatárné Nagy Ágnes munkásságát a néphagyomány és a fejlesztő pedagógia egyedi találkozása jellemzi: néptánc foglalkozást tart óvodáskorú mozgássérült gyermekeknek, baba-mama csoportot és gyermek néptánccsoportot vezet.
A konduktív pedagógia a mozgássérült gyermekek fejlesztésével és rehabilitációjával foglalkozik. Ágnes ebbe, a Pető András orvos-gyógypedagógus által kidolgozott konduktív pedagógiai módszerbe szövi bele az énekes-mozgásos népi játékok és a néptánc elemeit.
A gyermekfolklór eszköztárának adaptálása és differenciálása egy olyan támogató környezetet biztosít, ahol a gyermek észrevétlenül fejlődik, megismeri a saját testét, környezetét, és testi-lelki-szellemi jóllétet biztosít, felkészítve az életre. A gyermek számára az a legkedvesebb, ha édesanyja, édesapja játszik vele, beszél hozzá, énekel neki, ringatja, simogatja, cirógatja, jelen van, figyel rá. Mindezek elengedhetetlenek a biztonságos kötődés érdekében.
A Kuncogó szemlélet holisztikus nevelési megközelítésben a készségek és képességének fejlődését támogatja a népi játékokon keresztül, életkori sajátosságoknak megfelelően és egyéni képességekhez mérten.
Tanuljuk újra együtt a játékos és táncos anyanyelvet!