Szűcs Nelli előadása és a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes produkciója egy estén.
Fedák Sári története
Ki a Tisza vizét issza, vágyik annak szíve vissza, avagy Dobronyi rózsát Zsazsának
„Azt az igazi, azt a gyönyörű, érdekes, azt a dalos gazdag Magyarországot lássák Önök Fedák Sáriban, azt, amely a mi fájó lelkünk álma marad. Ez a mi büszkeségünk, a Fedák, akinek az arca egy szép nőé, egy huncut fiúé és egy lelkes emberé, ez a mi Fedákunk sugározza a világba mindazt, amit nem akarnak már az idegenek látni mirajtunk” – írta a kor ünnepelt primadonnájáról Szép Ernő a Színházi Élet című folyóiratban 1920-ban. Drámai időpont, dráma életút – és mégis dal és szépség és álom…
A Dobronyi rózsát Zsazsának, avagy Aki a Tisza vizét issza, vágyik annak a szíve vissza című előadás hangulatát ma sem írhatná le jobban a színházbarát. E mostani, dalokban és nótákban gazdag produkciónak előzménye van: Szűcs Nelli Jászai Mari-díjas színművésznő 2015-ben mutatta be a Fedák Sáriról szóló önálló estjét a Nemzeti Színházban azzal a céllal, hogy „felelevenítsük a XX. század egyik legnagyobb magyar színésznőjének emlékét, megismertessük a közönséggel nem mindennapi életének részleteit és igazságát, valamint elégtételt szolgáltassunk személyének mindazért a méltánytalanságért, amelyben ez a kivételes művésznő részesült. Soha meg nem bocsájtható bűne a II. világháború utáni politikai rendszernek, hogy Fedák Sárit méltatlan és bizonyítatlan vádak miatt börtönbüntetésre ítélték, és emiatt soha többé nem léphetett szeretett hazájában színpadra. Mikor végleg kiderült számára, hogy a színpadra nincs visszaút, teljesen összeomlott és ez az állapot okozta idő előtti halálát”.
A Dobronyi rózsát Zsazsának a Kárpátaljai Népfőiskolai Egyesület felkérésére abból az igényből született, hogy az egész Kárpát-medencében sikerrel játszott önálló est prózai igazságát Fedák Sári művészi természetéhez híven igazi énekes-zenés élménnyé varázsolja.
Az előadás központi gondolata az elvándorlás és a szülőföld iránt érzett, soha nem múló szeretet. Ebben osztozik a beregszászi Fedák Sárival az előadás két kárpátaljai résztvevője: Szűcs Nelli és a narrátorként közreműködő, ugyancsak Jászai Mari-díjas színművésznő Tarpai Viktória. A zenei kíséretet a Zsazsa bandája népzenekar adja: Király Miklós prímás, Pálházi Bence (hegedű), Sárközi Áron (brácsa), Herédi Zsombor (harmonika), Laukó Tamás (nagybőgő). A produkcióban kiemelt szerepet kapott a dobronyi keresztszemes hímzés Hrivnák Tünde Pro Urbe díjas divattervező ruháin, melyeket a nagydobronyi Őr Hidi Ágnes hímzései díszítenek.
Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes: Boldogasszony tenyerén
A világegyetem örökérvényű működési rendje alapját képezi a magyar néphitnek. A magyar hiedelemvilágunkban a Boldogasszony, a Babba Mária mint a világot életre hozó Istenanya minőség jelképek formájában évszázadok alatt fennmaradt és napjainkban is jelen van táncainkban, szokásainkban, archaikus imáinkban, gyermekjátékjainkban, énekeinkben, mesekincsünkben.
A Boldogasszony minőség földi megnyilvánulása az életet adó nőben is jelen van. Az áldott állapotban lévő nő a napba öltözött asszony, vagyis a Nagyboldogasszony földi mása.
A néphitben a Szentlélek, a női minőség, amely a világot teremtette, a férfi minőség a napkultuszban nyilvánul meg.
Ez a kultusz egészen a jelenkori keresztény korunkig köti össze az összmagyarság történetét, ami sok esetben nem tudatos, hanem átörökített, beivódott szokás.
Az előadás a kultikus eredetű körtáncok formavilágával, archaikus népi imákkal, népénekekkel, szülés/születés és a lakodalmi asszonnyá avatás szokásaival szemlélteti a Boldogasszony tisztelet átöröklődött formáit.
A műsor a mindenkori emberről szól, aki történelmi kortól függetlenül a Boldogasszony tenyerén cselekszik és alkot. Az ember célja a boldogság elérése, amit a mindennapi szokásain és hitvilágán keresztül kíván megtalálni, megvalósítani. A Földre született ember a csillagos ég megismerésén keresztül a világegyetem működését; a kapcsolatain, párkapcsolatain keresztül az embert; a hiedelem világán keresztül pedig az Istent próbálja megismerni. Szokásrendszere, amely körbefonja az élet fordulópontjait, ebben a hármasságban formálódik, hogy az élete kerek egész legyen.
“A hagyomány emberének nincs külön szakrális és külön hétköznapi világa. A régi ember úgy tudott átlépni a hétköznapi idősíkból a szent időbe, hogy ez teljesen természetes dolog volt számára. A szent idő létezésének ténye mindig mindenütt jelen volt a létében.” – (Harangozó Imre) Ez az egység napjainkban feldarabolódni látszik. Az előadás arra kívánja felhívni a figyelmet, hogy ezt az egységet hozzuk vissza a mindennapi életünkbe.
Az előadásban mezőségi, moldvai, rábaközi, vajdaszentiványi, jobbágytelki, gyergyói, felcsíki, gyimesi táncok, népi gyermekjátékok, leánykörtánc, legényes táncok láthatóak. A népdalok mellet egyházi népénekek, archaikus imák hangzanak el a műsorban.
Jelenetek:
- Teremtés
- Földre szállás
- Kozmikus tánc
- Regölés
- Pünkösdi királynéjárás
- Udvarlás
- Naptánc
- Pünkösdi király és királyné választás
- Szakrális táncok
- Táltosok tánca
- Hittérítés
- Táltos mennybemenetele
- Örömtánc
- Szerelmi tánc
- Lakodalom, lakodalmi játékok
- Szülés, születés
- Búcsújárás
- Napvárás
- Oltalmazó Boldogasszony
Rendező-koreográfus: Gábos Endre, Furik Rita
Zenei szerkesztő, zeneszerző: András Orsolya, Mihó Attila
Díszlet, jelmeztervező: Furik Rita
Forgatókönyv: Gábos Endre
Hangfelvételről közreműködik: Mihó Attila és barátai
Vetítés: Hátszegi Zsolt, Nagy Klemi
Igazgató: András Mihály
Az előadás időtartama: ~2,5 óra (1 szünettel)