Halmos Béla írja, hogy az eredeti táncházak és a „modern” táncházak lényegüket tekintve megegyeznek egymással: alapvető céljuk a résztvevők szórakozása. A széki mintára városi közegben meggyökeresedett revival táncház azonban változatos formákban, sokszor eltérő tartalommal él tovább, folyamatosan alkalmazkodva változó szociokulturális környezetünkhöz. Ezen gondolatból kiindulva beszélgetünk a táncház szó jelentéséről, a mozgalmiság kérdéseiről és a táncház módszer „határátlépéseiről”.
A beszélgetés résztvevői:
 |
dr. Sándor Ildikó néprajzkutató „A táncházmozgalomba diákként kapcsolódtam be az 1980-as években. Egyetemistaként a Marczibányi téri Guzsalyas moldvai táncház egyik alapítója voltam, a Kőketánc gyerektáncházat 1988 óta vezetem. A táncházmozgalom és a táncház módszer a szakmai érdeklődésem egyik központi kérdése: figyelemmel kísérem, kutatom.” |
 |
Székely Anna néprajzkutató, táncantropológus „Szegedi egyetemista koromban ismerkedtem meg a néptánccal, a közösséggel és a táncház világával, amely később kutatási témám lett.” |
 |
Szarvas Márton, a CEU Szociológia és Szociálantropológia Tanszékének doktorandusza. Disszertációja a rendszerváltás utáni közművelődési intézmények átalakulását vizsgálja. |
A beszélgetés moderátora:
 |
Németh Nóra, a Hagyományok Háza szakmai munkatársa |
A program a Táncházak éjszakája részeként valósul meg.