Népköltészetünk egy különleges rétegét alkotja a vallásos népi epika. Az ó- és újszövetségi szövegek és az ún. apokrif evangéliumok, az egyházi tanítások kissé (vagy nagyon) eltorzulva, néphit-elemekkel keveredve, teológiailag akár abszurd tartalmakat közvetítve legendamesékké, hiedelemmondákká, eredetmondákká szervesültek a folklórban.

A néprajzkutatók feljegyzik a meséket, mondákat elmondó „adatközlőről”, a mesemondóról azt, amit tudnak, a publikált szöveg mellé megemlítik nevét, életkorát, lakóhelyét, vallását, hogy lássuk, mi az a környezet, ahonnan a népköltészeti „adat” származik. Történetünk eredetijét A tizenkétéves éves Jézus Jeruzsálemben címmel Nagy Ilonának elmondta Tóth Ilona, akkor 82 éves, római katolikus vallású assszony, Szurdokpüspökiben (Nógrád m.), 1969-ben. A szöveg megtalálható itt: Lammel A. – Nagy I. (szerk.): Parasztbiblia.

A táncházmozgalom folklórgyűjtői hamar rájöttek, hogy a főleg tudományos céllal megrendezett gyűjtések sokszor steril, irányított kivágatai a valóban hagyományos folklórnak. Ezért legtöbben egyszerű felvevő készülékeikkel nekiláttak, hogy saját környezetében rögzítsék a még élő hagyományt és mindenféle külső beavatkozás, kérdés, instrukció nélkül vegyék szalagra a különböző folklóreseményeket.