A falusi közösségeknek muzsikáló egykori zenészek többnyire férfiak voltak. Ha ritkán mégis előfordultak közöttük nők, többnyire kísérő hangszeren játszottak. Némelyikükkel meg volt elégedve a falu népe, de olyan is akadt, akinek játékmódja új szólásmondásra ihlette a körülötte élőket. Ilyen volt például Moldován „Ilka” György egykori széki prímás felesége. Simon Márton Soós János „Látod életemet, nem igen gyönyörű…” című írásában olvashatjuk: „...legénykoromban, amikor én is táncházba kezdtem járogatni, Ilka Gyuri bácsi engedte meg, hogy a felesége helyett gordonozzak. Lénuca néni úgy húzta, hogy ha véletlenül jó hangot fogott, akkor azt is azonnal elrontotta, elkapta a húrról az ujját, mintha tövisbe nyúlt volna. Még ma is él az a szólás, hogy ha valaki rosszul muzsikál: „az olyan Lénucás”.
Természetesen nem mindenki játszik „Lénucásan”. Egyik ellenpélda a ma is aktív csávási zenekarban játszó Mezei Tinkuca (Tincuţa) kontrás, de megemlíthetjük a rendkívül jó ritmusérzékű, humoros csujogatásairól is ismert Duduj „Malacos” Rozália egykori csíkszentdomokosi gardonost, vagy a gyimesi Zerkula János feleségét, Fikó Réginát. Adatbázisunkban jó néhány felvételt találtok, amelyeken az említett nők muzsikálnak, de akire ezúton felhívjuk a figyelmeteket: a bálványosváraljai Molnár Ilona. Ő a maga örömére tanult meg furulyázni. 1996-ban férjével, Molnár Andrással otthonukban fogadták Juhász Zoltán és Sáringer Kálmán gyűjtőket, ahol több órán keresztül adták át tudásuk legjavát. Ebből nyújtunk ízelítőt nektek az alábbi linken. Láthatjátok-hallhatjátok hangszertechnikájukat, énekhangjukat, megismerhetitek kedves, vidám lényüket.
