“Az éneklés a lélek vállalkozása, aki énekel, az kétszeresen imádkozik, ahogy Babits is mondta.” (Budai Ilona)
Budai Ilona, a Nemzet Művésze, Kossuth-díjas magyar népdalénekes, előadóművész, az Óbudai Népzenei Iskola egykori népi ének tanára életének hetvenkettedik évében, a mai napon elhunyt. Rá emlékezünk a fenti idézettel és életútjának kiemelt fontosságú állomásaival.
Budai Ilona egy kis tanyán született a Győr-Moson Sopron vármegyében található Felpéc mellett. 1968-ban ismerhette őt meg a nagyközönség a Ki mit tud? -on, majd a Nyílik a rózsa című vetélkedőn, két évvel később pedig a Röpülj páva országos népdalversenyen az első díj mellett Kodály Zoltánné különdíját is elnyerte. Ekkor csatlakozott a táncház mozgalomhoz, és elindult együttműködése Halmos Bélával és Sebő Ferenccel. Óvónői diplomája mellett elvégezte a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolát is.
1976-ban indult szóló karrierje, két évvel később pedig megjelent első önálló nagylemeze, melyet nemcsak számtalan énekes hanganyag, de később gyerekeknek szóló mesekazetta is követett. 1978-ban budapesti fiatalokból alakult meg a Vikár Béla Népdalkör, melynek haláláig a vezetője volt. Népdal és népmese gyűjtéseket végzett a környező országok magyarlakta vidékein. 1986-tól tanított a III. kerületi zeneiskola népzenei tanszakán, amelyet ma már Óbudai Népzenei Iskolának hívnak és önálló intézménynek számít. Tanított a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem népzene szakán, 1975 óta vezetett népzenei táborokat. A Magyar Rádióban 1987-től tíz éven át Énekeljünk együtt, majd 1997-től Fúvom az énekem címmel volt műsora. 2008-tól a Magyar Katolikus Rádióban szerkesztett és vezetett népzenei műsort.
Fotó: Vasárnap Reggel/Kallus György
