Nagy várakozással indultam neki a szombaton kezdődő továbbképzésnek. Nemzetközi társasággal találkozni és ismereteinket, tapasztalatainkat megosztani mindig gyümölcsöző számomra, hiszen honnan máshonnan meríthetnénk nagyobb motivációt munkánkhoz, mint mások hétköznapi tapasztalataiból. Szeretem tágítani a világképem és elképzeléseim más nemzetekről, emberekről. Nem volt ez másként most sem. Elsőként érkeztem a képzési helyre, ahol két helyi oktató fogadott meleg szívvel. Előzetesen 9 résztvevőt vártak a szervezők, Belgiumból, Lengyelországból, Hollandiából és Magyarországról, de hamarosan kiderült számunkra, hogy a belga és lengyel résztvevők visszamondták a kurzuson való részvételt, így 3 holland társaságában kezdtem meg az ismerkedést Limassol városával. Első körben mindenki bemutatkozott, hogy némileg el tudjuk helyezni egymást, milyen területről érkeztünk. A 3 másik résztvevő középiskolai tanár, így a bemutatkozóm a Hagyományok Háza tevékenységéről és egyben a múzeumpedagógiai munkámról egyértelműen más szemléletmódot tükrözött, ezzel pedig valóban megalapozódott az egymástól tanulás lehetősége.
A bemutatkozást követően Zara Keady, egyik oktatónk röviden rávezetett minket egy összefoglaló prezentáció segítségével, hogy milyen komplexen szükséges vizsgálni a város adta lehetőségeket tanulási tevékenységekre. Talán az egyik legfontosabb szempont, hogy csoportunkat ne csak a látásukra engedjük fókuszálni, hanem multiszenzoros érzékelésre ösztönözzük. Vizsgáljuk szemünkkel, orrunkkal, fülünkkel, kezünkkel a környezetünket, azaz lássunk, hallgassuk, szagoljuk és tapintsuk is egyaránt. John Dewey nyomán a tapasztalati tanulás fontosságát mérlegeltük. Hosszasan beszélgettünk arról, hogy milyen készségek és képességek fejlesztését célozhatjuk az iskolán kívüli tanulási tevékenységekkel (többek között az egész életen át tartó tanulást, szociális, digitális készségek, képességek, valamint az EU által is megfogalmazott kulcskompetenciák fejlesztését).
Egy közös ebédet követően elérkezett a pillanat, hogy az elmélet adta biztos ismereteinkből kissé kilépjünk és gyakorlatiasabb szempontok mentén vizsgáljunk egy történelmi helyszínt. Délután ellátogattunk Kúrionra (Kourion Archeological Site), ami egy régészeti lelőhely. Az ősi város egykor virágzó római település volt, amit kereskedelme és mezőgazdasága is erősített. Az évszázadok során laktak itt görögök, rómaiak és keresztények is egyaránt. Ennek lenyomata a változatosan fennmaradt régészeti maradványok is, amik igen sokszínűek, hiszen található itt piactér (agóra), meleg vizes nyilvános fürdő, ókeresztény bazilika és amfiteátrum. A sétánk során vezetőnk néhány történelmi információ mentén mutatta be a lehetőségeit egy ilyen lelőhelyen való oktatási tevékenységnek.
2023.02.26., vasárnap
A vasárnapot a város nevezetességeinek körbejárásával töltöttük. Zara Keady megmutatta az óvárost, ahol régészeti lelőhelyek egész sora található. Legtöbb időt a középkori vármúzeumban töltöttünk (Medival Castle & Museum). A feladatunk az volt, hogy egy gondosan előkészített feladatsort megoldjunk, de közben a feladattípusokról is szót ejtsünk. A leggyakrabban használt feladattípus lehet gyerekcsoportok számára, ha kutatásra, vizsgálódásra ösztönző kérdést teszünk fel: „A hagyomány szerint a várban királyi esküvőt tartottak. Nézz körül a várat körülvevő utcákban. Megtalálod a királyi párt?” A vár melletti utcát Oroszlánszívű Richárd és Nevarrai Berengária után nevezték el. Ez a feladat rávilágított minket arra, hogy érdemes a környezetet is vizsgálni, ha egy adott helyszínt kívánunk megismertetni gyerekekkel játékosan. Nézzük globálisan és utána vizsgáljuk részleteiben a helyszínt. Kifejezetten jó játék lehet, ha tárgyak között kell valamit keresni, számolni. Például: Számold össze hány női sírkőmaradványt találsz a várban!
Beszélgettünk arról is, hogy egyéni és csoporttevékenységek szervezésekor mikre érdemes figyelni, például mindenkinek legyen feladata, így a talált/megszerzett ismeretek összeadódnak, és a gyerekek olyan helyzetbe kerülnek, hogy egymástól tanulnak. Érdemes figyelmet szentelni a multiszenzoros érzékelésre is. Ne csak nézzünk tárgyakat, hanem (a kiállítás őrzőivel egyeztetve) tapintsuk is, amit szabad. Beszéljünk az alapanyagokról, formákról, használati lehetőségekről egyaránt. Egyik helyszínről másikra sétálás közben adhatunk akár olyan feladatot is, melyet a gyerekek emlékbe eltehetnek és egyúttal reflektál mai világunkra is: „készíts egy szelfit magadról úgy, hogy legyen a képnek még másik két helyi szereplője is”. A környezetünk vizsgálatához adhatunk olyan feladatot is, hogy egy adott területen a gyerekeknek másokat kelljen megfigyelni, hogyan közlekednek, hogyan viselkednek, ezzel felhozhatunk viselkedési norma szabályokat, beszélhetünk a szociális élet fontosságáról. Jó példákat kaptunk és gondoltunk tovább arra, hogy környezetünket megfigyelve, tudatosan használjuk fel tanítási célzattal. A nap utolsó helyszíne a karobörlő múzeum volt Carob Mill Museum), vagyis a szentjánoskenyér-malom épületegyüttese. Itt ma már kávézók, éttermek sora található, de mellette látványos kiállítás mutatja be a karob feldolgozását. Itt szóba kerültek a különféle mérlegek, amiken keresztül a mértékegységekről, valamint az áru értékéről lehet vitát és játékos feladatokat végezni.
2023.02.27., hétfő
A harmadik napot ismét a képzési helyen kezdtük. Zara Keady először csapatépítő játékok egész sorát mutatta be. Egyik játékot közösen próbáltuk megoldani. A feladatunk, hogy wc-papír gurigákkal vegyünk körül úgy egy főtt tojást, hogyha leejtjük, nem törik össze. A csapat azonnal közös gondolkodásba kezdett, így egyikünk fogta a tojást, míg a többiek mellé helyezték a tekercseket. Hamar úgy formáltuk, mint a méhek a kaptárat, egyikünk el is mondta ismereteit a témában. A gyakorlatot a tojás leejtését követően a tojás vizsgálatával zártuk. A játék közös kreatív gondolkodásra ösztönöz, fejleszti a kommunikációt és a problémamegoldó képességet. A játék után Zara prezentáció mentén a városiasodásról, városok szerkezetének alakulásáról és többek között az állandó változásokról kezdeményezett beszélgetést. Csoportos feladatként minden résztvevőnek le kellett rajzolnia a saját városát, ahonnan érkezett, majd pedig bemutatás mellett beszélgettünk a jelenkor változásairól, tendenciáiról. A beszélgetés ösztönzőleg hatott rám, hogy ismét elővegyem a településnéprajzi ismereteimet és a jelen kontextusba illesszem. Rövid szünetet követően már a városi ismeretközvetítés, tanulási lehetőségek kerültek a középpontba. A tervezés, adatgyűjtés, megvalósítás, értékelés szempontjai mentén haladtunk az ismeretek összefoglalásában, amin keresztül eljutottunk a ma használatos IKT eszközök és lehetőségek vizsgálatáig. A résztvevőkkel együtt sorra hoztunk fel olyan lehetőségeket, weboldalakat, applikációkat, amik a tanulást segítik. Többek között térképek digitális gyűjteményéről, térképhasználati ismeretekről, adatgyűjtő eszközökön át (mint például drón, fényképezőgép, stb.) esett szó, de sorra hoztunk fel példaként olyan applikációkat is, amik a természettudományi, kulturális, földrajzi ismereteink bővítésére ad lehetőséget. A közös beszélgetés, példák számomra is új tanítási lehetőségeket sorakoztattak fel.
A hivatalos programot követően a csoport közösen ellátogatott Páfosz (Paphos) városába. Út közben rövid megállót tartottunk Aphrodité sziklájánál, ahol a legenda szerint Aphrodité, a szerelem istennője kiemelkedett a habok közül (a sziklát egyébként egy bizánci mesebeli hősről nevezték el, Romiósz sziklájának). Páfosz városában a régészeti parkban (Nea Paphos Archeological Site – UNESCO világörökségi helyszín) 3-4. századból származó mozaikok meséltek számunkra történelmi históriákat. A képek görög istenek életéről, históriáiról szinte egészében, színes képekben maradtak fenn, hogy meséljenek az idelátogatóknak. Némi interaktív, tapintható felületet is találtam, ami mentén azonnal a multiszenzoros ismeretközvetítés gondolatai cikáztak fejemben. A nap utolsó látnivalója a királysírok (Tombs of the Kings), talán a legintenzívebb érzést váltották ki belőlem.
A parkban igen kevés időnk maradt zárás előtt a felfedezésre, de szembetűnő volt számomra, hogy semmilyen információt nem lehetett olvasni kihelyezve. Ezzel párhuzamosan a belépőn egy QR-kód segítségével a páfoszi UNESCO Park applikációját (Pafos UNESCO Park app) lehet elérni, ami már sokkal több tartalmat, információt rejt magában, mint elsőre hinnénk. Ez a turisztikai tapasztalat elindította kutatói belső motivációm, hogy bár ott a helyszínen ismereteket nem gyűjtöttem be, hiszen kevés időnk is volt és nem a telefonomat nyomkodva szerettem volna körüljárni a parkot, mégis később lehetőséget adott arra, hogy megkeressem az információkat. Kifejezetten jól esett csak megélni, szemlélődni egy történelmi helyszínen némi kevéske előzetes ismeret mentén, majd pedig este megpihenve utánajárni, aha-élményt szerezni. Talán erősebb benyomás, hatékonyabb tudásszerzés is volt számomra ez a fajta tapasztalati megismerés. Az app letölthető innen:
Google Play: https://play.google.com/store/apps/details?id=com.unesco.pafos&hl=en&gl=US&pli=1
App Store: https://apps.apple.com/us/app/pafos-unesco-park/id1493919638
2023.02.28., kedd
A keddi napot ismét a képzési centrumban töltöttük. Ez alkalommal Zara Keady prezentációja a modern nagyvárosok szerkezetétől, jellemzőitől indult, és a gyakorlati példák felé vezetett. Sorra vettünk iskola környékbeli tevékenységeket, például színpaletta készítése az iskola körül. Aztán kicsit részletesebben beszéltünk a múzeumi tevékenységek lehetőségéről, például a tapintható, kézbe vehető replikák szerepéről. Itt saját tapasztalataimról és múzeumpedagógiai gyakorlatomról tudtam bővebben beszélni. Természetesen a többi résztvevőnek is volt már múzeumpedagógiai tapasztalata iskolai csoportjával, ezekről hosszasan beszélgettünk. Feladatunk között szerepelt, hogy kiemeljünk városunkból egy-egy múzeumot, amit ajánlanák a többieknek is csoportos látogatásra. Talán ezek azok a megtapasztalások, amiket vártam is a kurzustól, amik mindig motiválnak és színesítik nemzetközi ismereteimet. A következő témánk a parkok és zöldövezetek tanulási lehetőségei, ahol természettudományi terület kaphat nagyobb szerepet. Több olyan applikáció is létezik, ami segítheti a növénymeghatározást, mérést és adatgyűjtést. Az adatok elemzésére és megosztására pedig olyan felületeket használhatunk, mint például a Google classroom, a Padlet vagy az Empatico.
A kurzus abban is segített, hogy IKT eszközök egész sorát mutatta be, így egy egész listát kaptunk olyan felületekre, amiket érdemes oktatásra felhasználni. A délután folyamán a kurzus teljesítéséhez csoportmunkába kezdtünk. Feladatunk, hogy csütörtökig elkészítsünk egy power pointot, melyben meghatározunk egy általunk meglátogatott limassoli helyszínhez iskolai csoport számára interaktív tanulási tevékenységet. Közös megegyezéssel helyszínként Limassol várát választottuk, ahol egy 1 órás ismeretszerző foglalkozást kezdtünk kidolgozni. Ráhangoló, a vár szerkezetét, történelmét és tárgyi gyűjteményét is feladatosítottuk. Csoportmunkákat fogalmaztunk meg, általunk készített képek mentén. A feladat kidolgozásában csatlakozott hozzánk a ház macskája is, aki látszólag nem örült aktív csapatmunkánknak, így Arjan laptopjához kuporodott és szabotálta munkánkat. Azért ez sem ásta alá teljesen motivációnkat és végül sikerült befejeznünk a ppt-t is nap végére, így a csütörtöki perzentációnk is időben elkészült.
2023.03.01., szerda
Utolsó előtti képzési napunkat a városban töltöttük, így ismét a gyakorlat került előtérbe. Először a limasszoli Régészeti Múzeumba (Limassol Archeological Museum) látogattunk el, ahol két kiállítást tekinthettünk meg. Az első kiállítás kevés információt közölt, kronologikus sorban mutatta be az ásatási anyagokat i.e. 5-3. századból. Ebben a kiállításban többek között olyan lehetőségekről beszélgettünk, amik a gyerekek számára írott információk nélkül, játékos feladatokat nyújt. Leginkább használandó egy ilyen környezetben a tárgykereső és összehasonlító játékok. Ehhez kapcsoltan az előző nap megismert tapintható replikák is hozzásegíthetnek egy élményközpontú múzeumlátogatáshoz. A másik kiállítás Amathusz (Amathous) városának régészeti anyagát mutatta be már sokkal informatívabb formában. A kiállításba megérkezve rögtön térkép segíti a térbeli behatárolást, amit szóba is ejtettünk, hogy gyerekcsoportok esetében feltétlen szükséges a tér és idő elhelyezéséhez használni, természetesen érdemes ezt is játékosítani. A másik szembetűnő informatív kép egy márvány Aphrodité szoborról készült fotó az első vitrinben. Azonnal feltűnt számomra a kis informatív kártya, ami mellette a vitrinben volt elhelyezve, hogy a szobrot 2023 januárjában műtárgy kölcsönzés céljából kivették helyéről, ezért láthatunk helyette csak fotót. Múzeumpedagógusként azonnal azon kattogott az agyam, hogy bár a többiek számára ez semmilyen információval nem bírt, mégis tökéletes tanítási/ismeretközvetítő szerepe van a múzeumok tevékenységéről, a kiállításokról egy ilyen helyzetnek.
Következő állomásunk a város botanikus kertje (Municipal Garden) volt. Nagy izgalommal vártam ezt a helyszínt, mivel korábban foglalkoztam kertpedagógiával is, azonban bár a helyszín gyönyörű volt, számomra mégis némi csalódást okozott, hogy pár méterenként a szép zöld területre lépni tilos tiltó táblák sorakoztak. Ezen a helyszínen bár sokkal több tanulási tevékenységet rejthetne magában a helyszín, a korlátolt mozgás némileg beszűkítik a lehetőségeket egy gyerekcsoport számára is. Egyedüli pozitívum az volt, hogy kipróbálhattuk néhány növényhatározó apllikációt a telefonunkon. Többet is használtunk, én a PlantNet appot próbáltam ki egy fa meghatározására (ficus macrophylla). Az app letölthető innen:
Google Play:
https://play.google.com/store/apps/details?id=org.plantnet&hl=hu&gl=US
App Store: https://apps.apple.com/us/app/plantnet/id600547573
Utolsó helyszínünk egy helyi család gyűjteménye volt (Municipal Gallery). L. Zinonos és a Pavlides család ajándékozta a városnak a gyűjteményt, ami leginkább Ciprus történelmi eseményeit és hétköznapjait ábrázoló festményekből áll. Ebben a gyűjteményben fotózni nem lehetett. A legfőbb vitatémánk a galériában arról szólt, hogy a művészetben erőteljes politikai tartalmakat érdemes-e és ha igen, milyen formában közvetíteni gyerekcsoportok számára. Természetesen egy galéria mindig jó helyszín a képzőművészeti ismeretek közvetítésére, akár megfigyelésre, rajzgyakorlatokra vagy éppen történetmesélésre a szereplők megszólaltatásával.
A hivatalos, kötelező programot követően a csoport úgy döntött, közösen ellátogatunk egy másik UNESCO világörökségi helyszínre is Hirokitíara (Choirokoitia). Ez a régészeti helyszín kőházakból álló falvakról tanúskodik, melyek a korai kőkorból származnak. A falut fal védelmezte az ellenségtől. A régészeknek sikerült több kőépületet is rekonstruálniuk. Az itt látható falut feltehetően 1000 lakos lakhatta, akik egy nagy közösségként élhettek együtt. A házépítéskor a terméskő mellett döngölt földet, agyagtéglát és fát is használhattak építkezéshez.
2023.03.02., csütörtök
A training utolsó napján ismét a képzési hely tantermében találkoztunk reggel. Zara Keady egy utolsó prezentációval készült számunkra, melynek témája a globalizáció és fenntartható fejlődés volt. Az elmélet mellett aktív párbeszéd alakult ki közöttünk, hogy milyen szempontok szerint nevezünk városokat fenntarthatónak, milyen szempontokat tartanak előtérben a városok a szelektív hulladékgyűjtésnél és hogy mitől lesz egy város „zöld”. A bemutatóban előkerült dia szerint a 10 legzöldebb városok közé sorolják Londont, Amszterdamot, Stockholmot, de szembetűnő volt számunkra, hogy a szempontok, amik miatt ezen listára kerültek ezek a városok, mind más és más, nem egységes. Egyik város az „okos” megoldásai miatt, másik a zöldövezeteinek nagy száma miatt, harmadik az egészséges élet (autó helyett bicikli) szem előtt tartása miatt, negyedik a megújuló energia felhasználása miatt és még sorolhatnák a szempontokat. Ebből arra a következtetésre jutottunk, hogy nemzetközi szinten valószínűleg nincs egységes szempontrendszer, hanem a törekvések minősége határozhatja meg a „zöldséget”. Egy biztos, hasznos, ha a múzeumok, iskolák és állami intézmények törekednek az okos megoldásokra és példaértékűek a gyerekek számára.
Az utolsó nap másik feladata a csoportos munkánk prezentálása volt. Arjan és Michael ppt-be rendezte az általunk meghatározottakat, aminek bemutatására közösen vállalkoztunk. Igazi csapatmunka kerekedett ki a foglalkozás tervünkben, képekkel, módszertannal. Ezt követően Zara kiosztotta a részvételi bizonyítványunkat. Ezzel a kurzus lezárult, de egy kávé mellett még hosszasan beszélgettünk tapasztalatainkról, a tanultakról és ciprusi benyomásainkról.
Gál Boglárka