A cigányzenét az éttermek világából kiszabadítani és a világzene színpadaira elvinni már önmagában is hatalmas teljesítmény. De Farkas „Faresz” Gyula, a Magyar Állami Népi Együttes és a világhírű Rajkó Zenekar alapítója, karmestere és művészeti vezetője ennél még sokkal többet tett. Rá emlékezik az Áthallások című koncert a Hagyományok Házában.
Rácz Anna | 2022. május 31. | Olvasási Idő: 4 perc
A történeti feljegyzések szerint 1596-ban a magyar végvári vitézek foglyul ejtették a pécsi bég két cigányzenészét, akik közül az egyik hegedű-féle vonós hangszeren játszott. Ám ennél már jóval korábban, az 1400-as években is szólnak cigányzenészekről a fejedelmi számadáskönyvek. Egy ilyen, ősi kultúra képviselője, tovább éltetője volt Farkas Gyula, aki a cigányság kultúráját a magyarral párhuzamosan, egységben szemlélte. Liszt, Kodály és Bartók műveit hangszerelte át cigányzenekarra, ezzel a magyar népzenei motívumokat vegyítette saját, egyedi hangzásvilágával. A mintegy öt kontinens többszáz országában elért sikereit nem sajátította ki magának, óriási figyelmet és energiát szentelt a tehetséges roma fiatalok nevelésére, tehetséggondozására. Tanítványai között találjuk többek között Mága Zoltánt is. Arra törekedett, hogy lehetőséget biztosítson a következő zenészgenerációnak. A Rajkó Zenekarból az elmúlt hatvanöt évében több ezer zenész került ki, akik mind ápolják és tovább is fejlesztik a cigányzenét. 1990-ben Művészeti Alap- és Középfokú Iskolát is alapítottak az együtteshez kapcsolódóan.
A zene iránti elkötelezettségét családjából hozta magával, nagyapja és szülei is zenészek voltak. A hangszerek terén tett némi kitérőt is, hiszen először nagybőgőn játszott, később, tulajdonképpen megélhetési okokból tért át a hegedűre, mely jobban hozott a konyhára. A napi hat-nyolc óra gyakorlás meghozta az eredményét, 16 évesen három zenekar is tagjai között tudhatta, esténként különböző vendéglátóhelyeken játszott. Már ekkor megtapasztalhatta, hogy ennek a sajátos zenei világnak tágabb távlatai vannak az éttermek, szórakozóhelyek falainál. Kifogyhatatlan energiájáról tévéfelvételek is tanúskodnak, hosszú évtizedekig egyedül foglalkozott a Rajkó Zenekarba felvett fiatalokkal, reggeltől estig tanított. Egy riportban meleg szívvel emlékezett vissza Kodály feleségének látogatására az együttesnél, aki azt mondta, a Galántai táncokat ilyen szép és lelkes előadásmóddal ő még nem hallotta. „Ez többet ért nekem, mintha ötös találatom lett volna!”- idézte fel a pillanatot. A gyermekek zenei nevelését mindig a népdalokkal kezdte el. A zenélés „cigányosságát” ahogyan ő fogalmazott, meg kell tanítani a gyerekeknek, ha ez elveszik, művésziessé válik a muzsikálás. A tanítás a vérévé vált, szenvedélyességét, zene iránti minden elkötelezettségét a fiatal generáció kinevelésébe fektette. Egyedi oktatási stílusa a Rajkó-módszer, melynek egyik eleme az úgynevezett kézről való tanítás, amely egy élményalapú oktatási forma, amelyet az UNESCO 2016-ban a szellemi kulturális örökség listájára is felvett.
Farkas Gyula kottái 2019-ben kerültek be a Hagyományok Háza gyűjteményébe, amely több mint tízezer oldalnyi írott és nyomtatott kottából áll, és elektronikusan kereshető is.
A cigányzene a huszadik század első felében élte aranykorát, de hagyományai, sajátosságai a mai napig tovább élnek. A Hagyományok Háza koncertjén Radics Ferenc, a Magyar Állami Népi Együttes zenekarvezető prímása vezetésével csendülnek fel majd a jellegzetes dallamok. Vendégként Balázs József, Bódi Jenő, ifj. Szomora Pál, Kovács Károly, Lázár Gyula, Lendvai Ferenc, Lukács Csaba, Puka Károly, Sándor János, Sárközi József, Suki Antal, Szomora Pál, Szomora Zsolt, Tabányi Antal, Váradi Csaba, Váradi Gyula működnek közre a Magyar Állami Népi Együttes Zenekara mellett. A program során ízelítőt kaphatunk abból a rendkívül gazdag dallamvilágból, mely a cigány és mellette a magyar zenét is jellemzi. Farkas Gyula mindezeket egységben szemlélte, és úgy vélte, egyik sem lehet meg a másik nélkül. Ennek az elgondolásának is kiváló visszaigazolása lesz a június tizedikei koncert.
