Rácz Anna | 2022. április 17. | Olvasási Idő: 11 perc
Az Európai Unió Erasmus+ TOMIMEUS programjában öt ország együttműködésével zajló közös projektben vesz részt a Hagyományok Háza. Románia, Görögország, Törökország és Bosznia-Hercegovina múzeumi és egyetemi szakembereivel közösen azzal foglalkoznak, hogy milyen módszerekkel érhető el a múzeumok akadálymentesítése. Ennek keretében a Hagyományok Háza állandó kiállítást rendezett Illatok, ízek, formák – nézd kézzel, lásd szívvel címmel és múzeumpedagógiai foglalkozásokat szervez érzékszervi fogyatékkal élő gyermekek számára. A mézeskalács készítés hagyományára, a fazekasság, a pásztorélet-pásztorművesség valamint a nemezelés hagyományára felfűzött tematikus foglalkozásokról is beszélgettünk Gál Boglárka múzeumpedagógussal, a projekt témafelelősével.
Melyik egyetemmel működnek együtt Magyarországról és milyen módon?
Az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kar vesz részt ebben a programban és segíti a mi munkánkat. Mi a múzeumban gyakorlati megvalósítást tűztünk ki célul, az egyetem pedig az elméleti segédanyagot adja hozzá.
Ez valamiféle mentorálást is jelent az ő részükről?
Gyakorlatilag igen. Minden egyes olyan programelemről konzultálunk, amelyben dolgozunk, hogy szakmailag megfelelő legyen az, amit kigondolunk. Ők segítenek formálni is ezeket.
Milyen pilléreken alapszik ez a program?
Három alappillére van. A nemzetközi utazások során megbeszéljük, hogy hogyan halad a projekt, ez inkább az adminisztrációs-gazdasági jellegű oldala a programnak. Ezen kívül két olyan, nemzetközi területre irányuló utazást teszünk, amelyek során minden múzeumból öt-öt fő vesz részt továbbképzésben. Múlt év szeptemberében Kolozsvárott tartottak ilyet, jövő héten pedig Athénban lesz az öt napos továbbképzésünk. A kolozsvárit a Babeş-Bolyai Tudományegyetem tartotta, Athénban pedig a Thesszáliai Egyetem fogadja a résztvevőket. Az egyetemek ilyen módon is segítik a múzeumi kollégákat.
Mire fókuszálnak ezek a továbbképzések?
Arra, hogy hogyan érdemes az érzékszervi fogyatékkal élőkkel foglalkozni, milyen különleges bánásmódot igényelnek, milyen igényeik vannak, és mi ezekre hogyan tudunk reagálni.
Mi a harmadik pillér?
Az elméleti munkafolyamatok, ilyen például az, hogy fel kellett dolgoznunk a témával kapcsolatos szakirodalmat, ezt követően pedig ki kellett dolgoznunk gyerekcsoportoknak olyan foglalkozásokat, amelyeket a Hagyományában Házában tartunk. Most a megvalósítás időszaka zajlik, amikor is gyerekcsoportokat fogadunk a múzeumban. A következő fázis pedig az, hogy leírjuk a tapasztalatainkat. A cél, hogy egy közös, nemzetközi szintű jó gyakorlatot állítsunk össze arra vonatkozóan, hogy nálunk ez hogyan valósult meg, és melyek azok az elemei, amelyeket esetleg más múzeumok is fel tudnak használni. Tehát példát is igyekszünk ezzel mutatni más múzeumok számára.
A program indulásakor a Hagyományok Háza számára ez egy teljesen új terület volt?
Erasmus plus szinten egyedülálló a program, korábban nem vettünk részt ilyenben. A ToMiMEUS az Erasmus+ programok között stratégiai partnerségi projektet jelent szellemi termékekkel, amely magasabb szintű szakmai együttműködést és párbeszédet hangsúlyoz. Ezt megelőzően viszont volt egy EFOP pályázatunk az érzékszervi fogyatékkal élőkkel kapcsolatosan, ennek során kifejezetten vak embereket vontunk be a múzeum programjaiba. Kihelyezett foglalkozásokat tartottunk a Vakok Állami Intézetében, illetve ők is jártak itt nálunk, a múzeumban. Ennek a projektnek az a különlegessége, hogy egy fő kivételével annak a csapatnak, akiket most összetoboroztunk a Hagyományok Házából, és most ezen a projekten dolgoznak, ez egy teljesen új terület. Értelmi fogyatékosoknak már tartottunk múzeumpedagógiai foglalkozásokat, de nem voltunk annyira felkészültek, hogy tudjuk és ismerjük, melyek azok a specifikus elemek, amelyekre figyelni kell. Teljesen új tehát az, hogy elméleti szakemberek és továbbképzések is segítik a tanulásunkat, fejlődésünket.
Meghatározott-e valamilyen formában az, hogy milyen fokú sérüléssel élők vehetnek részt a foglalkozásokon?
Ebből a szempontból külön kell kezelni a projekt fő célját, ami egy nemzetközi cél, és a mi céljainkat. A projekt az érzékszervi fogyatékkal élőket célozza, és az bármilyen spektrumon mozoghat. Mi úgy gondoltuk, hogy mivel minden korosztálynak és minden célközönségnek nem fogunk tudni megfelelni, ezért a gyengénlátók és a nagyothallók lettek a célcsoportunk, hiszen most először próbálkozunk ezzel.
Milyen magyarországi intézményekkel működnek együtt?
A budapesti Dr. Török Béla Általános Iskolával, valamint a Gyengénlátók Általános Iskolájával kötöttünk együttműködési megállapodást. Ezen kívül pedig bevontuk a Ward Mária Általános Iskolát, innen olyan gyerekeket fogadunk, akik nem élnek érzékszervi károsodással, és összevegyítjük őket a többi gyerekkel, mert az érzékenyítés is egy célja ennek a programnak. Az a kitűzött célunk, hogy ezekkel az iskolákkal összesen nyolc foglalkozást bonyolítsunk le, és amikor ez lezajlott, és lezártuk ezt az Erasmus projektet, akkor a tapasztalataink alapján szeretnénk nyitni más iskolák felé is, és egy állandó múzeumpedagógiai kínálatot biztosítani. Tehát, ha más iskola szeretne érzékenyíteni ebbe az irányba, akkor megkereshetnek majd minket és további programok is meg tudnak valósulni.
Hogyan vonhatók be ebbe az egészséges résztvevők és hogyan viszonyulnak ők a társaikhoz?
Nagyon pozitív a viszonyulásuk. Összesen tíz gyerekkel foglalkozunk egyszerre, öt gyengénlátó és öt tipikus fejlődésű gyerekkel, illetve öt nagyothalló és öt tipikus fejlődésű résztvevővel. A tipikus fejlődésű tanulók válogatott gyerekek, tehát olyanok, akik maguk jelentkeztek, nyitottak voltak erre a projektre. Nagyon segítőkészek is, az érzékszervi fogyatékkal élők zártabbak náluk, őket kell jobban megnyitni a közös munka felé. Próbáljuk úgy felépíteni a foglalkozásokat, hogy az első alkalommal csak ismerkedjenek össze. Következő alkalommal már több tematikus feladatot építünk be, ekkor már párban dolgoztatjuk őket, és próbáljuk elérni, hogy az egyik gyerek segítse a másikat. Így megtapasztalják, hogy mi az, amiben kell egymásnak segíteni és mi az, amiben nem. A harmadik-negyedik alkalommal gyakorlatilag már automatizmussá válik, hogy hol van szükség a segítségre.
Mi a tapasztalat, mit ad a sérült résztvevőknek egy ilyen foglalkozás?
Az a célunk, hogy azt érzékeltessük a gyerekekkel, hogy mennyiféleképpen lehet érzékelni, és semmi gond nincs, ha egy érzékszervünk nem úgy funkcionál, ahogyan kellene. Arra fókuszálunk, hogy melyek azok a közös tevékenységek, amelyekben együtt tudnak dolgozni a tipikus fejlődésű társaikkal és egymást segíthetik, hogy szinte észre se vegyék azt, hogy a másiknak valamilyen hiányossága van. Két foglalkozásunk volt eddig a gyengénlátó gyerekekkel, akiknek nagyon tetszett ez az egész, élvezték a játékokat, a múzeumi közeget. Ők kevésbé járnak múzeumba, és ezért is élmény nekik ebben részt venni. És persze maga az alkotótevékenység, ami önmagában is mindig élmény. Fontos a múzeumlátogató attitűd kialakítása, és a különböző kompetenciák fejlesztése is.
A részt vevő külföldi partnerek mit adnak hozzá a programhoz, mit lehet tőlük tanulni?
Több külföldi résztvevője is van ennek az Erasmus programnak, a fő pályázó a Kolozsvári Néprajzi Múzeum. Minden múzeum más szinten tart az akadálymentesítés területén, de nem minden országból néprajzi múzeumok vesznek részt a programban. Görögországból történeti gyűjtemény szerepel, Törökországból vasúttörténeti, közlekedéstörténeti kiállítás. Nem cél, hogy minden múzeumnak ugyanazt kelljen meglépnie, hanem abból indulunk ki, hogy a saját országunkban mi a helyzet ezen a téren. Nagyon sokat tanulunk a többiektől, játékokat, feladatokat, kreatív ötleteket hozunk a találkozókból. Illetve azt is, hogy milyen technikát kezdenek el alkalmazni az akadálymentesítésben, QR kóddal működő audio guide-ot, jeltolmácsolt, feliratozott videókat, tapintható demonstrációs tárgyakat.
Hol tart ebben a Hagyományok Háza?
Mi az első lépéseket tettük meg az akadálymentesítés területén, létrehoztunk egy olyan kis kiállítást, ahol tudjuk ezt a célközönséget fogadni, ezelőtt nem volt ilyen termünk. Szépen haladunk tovább, elkezdjük bővíteni a palettát.
Melyek a további tervek a Hagyományok Házában az ilyen jellegű programok területén?
Szeretnénk a vakoknak bottal kitapintható, földön lévő irányító útvonalat létrehozni, audioguide-ot is szeretnénk. A témakört is szeretnénk bővíteni, például bútorfestés, vesszőfonás is szóba kerülhet. A Hagyományok Háza nagyon színes tevékenységet végez, sokféle kézműves áll rendelkezésünkre, akik bevonhatók lennének ebbe a folyamatba.
Összekapcsolódik-e valamilyen módon a kiállítás és a foglalkozás?
Igen, a célunk az volt, hogy legyen olyan kiállítási terünk is, ahol tudjuk a gyerekeket fogadni, és ez egy 25 négyzetméteres kis terem lett, amelyben négy témakört dolgozunk fel. Ezek a mézeskalács készítés hagyománya, a fazekasság, a pásztorélet-pásztorművesség valamint a nemezelés hagyománya. Ezekre fűzzük fel a tematikus foglalkozásokat, így részben vagyunk a kiállításban is, amikor az adott témakör elméleti oldalát feldolgozzuk, és ehhez kapcsolódóan játszunk. Utána a nyitott műhely részünkben folyik a kézműveskedés. Itt például kigyúrjuk a mézeskalács tésztát, kiszaggatjuk és ki is sütjük őket.
Mi alapján kerültek kiválasztásra ezek a mesterségek, hagyományok, amelyek bemutatásra kerülnek?
Leginkább praktikus szempontok alapján, az vezetett minket, hogy kik azok, akik itt a házban foglalkoznak gyerekekkel, és bevontuk őket a projektbe, ezzel továbbképzési lehetőséget biztosítva nekik. Van fazekassággal foglalkozó kollégánk Bangó Aliz. Farkas Réka kolléganőnk a mézeskalács készítés hagyományában mélyedt el. Dobrinszki Csillával nagyon sokat foglalkozunk gyerekekkel, ő egy külső partnerünk, kézműves, a nemezelésben segít nekünk. De a foglalkoztatók névsora még hosszan sorolható. Akiket felkértünk a projektben való részvételre, ők maguk hozták a témát is.
A tárlat megtekintése lehetséges egyéni látogatók vagy külsős csoportok részére is?
Természetesen, a tárlat nyitvatartási időnkben mindig látogatható. Most nem feltétlenül önjáró még, de kihelyeztem már leírásokat, segítségeket, például a játékok szabályaival. A teremőreink is örömmel rendelkezésre állnak, és ha személyesen itt vagyok, akkor szívesen tartok egy rögtönzött tárlatvezetést is. Februártól új nyitvatartásunk van, szerdától szombatig 10 és 17 óra között lehet hozzánk jönni. Iskolai csoportokat pedig kedd és péntek között tudunk fogadni.
Az Ön szakmai életére milyen hatással van ez a program, mi az, amit leginkább tapasztalt, tanult belőle?
Minden foglalkozás során megtapasztalhatom a gyerekek csillogó szemeit, és ez visz előre. Ha szakmailag valamit kitervelünk és megvalósítjuk, és abból egy gyerek vidáman és jó érzésekkel megy el tőlünk, akkor az már visszahozza a befektetett energiát. A projekt témafelelőse vagyok, így viszem ennek az adminisztrációs-gazdasági oldalát is, beletanultam ebbe és pár napja került szóba az, hogy a nemzetközi partnerek szeretnének ennek a projektnek egy folytatást is, ez pedig egy szakmai hozadéka ennek a dolognak. Természetesen nyitott vagyok a folytatásra, és azt is megtapasztalhattam, hogy érdemes kreatívan gondolkodni, szakmailag alátámasztott dolgokat érdemes csinálni.
