Csiki Virág népi kézműves, foglalkozik nemezeléssel, szövéssel, fonással, tárgyakat készít bőrből, vesszőből, vagy ami éppen kéznél van egy játszóházi foglalkozáson. Az utóbbi időben a bútorfestésben mélyült el, innen került a templomi festett mennyezetek világába. A vendéget Rosonczy-Kovács Mihály népzenés kérdezte Kapolcson, a Művészetek Völgyében 2021-ben.
– A kézművességen belül milyen anyagokhoz vonzódtál vagy vonzódsz ma is?
– Sokféléhez. A szigligeti játszóházvezetői tanfolyam táborában nemezeléssel foglalkoztunk, és akartunk valami újat vinni bele. Csináltunk egy olyan macskát, aminek a lábába drót van belefűzve. Ez például nagyon jó továbbgondolás volt, merthogy az ördöglakatot készítették a lágy vas drótból, és abból a drótból tettünk a macska lábába, attól lett hajlós volt a lába.
– Gondolom, az hosszabb út volt, amíg rátaláltál a festett kazetták világára, illetve a bútorfestésre.
– Először az érettségi után kezdtem el komolyabban foglalkozni a megszerzett alapok bővítésével. A nemezelést a nádudvari szakiskolában tanultam, ami egy fantasztikus hely! Ott két évig nemezeltem, és annyira jó volt, hogy utána nem is akartam eljönni onnan, úgyhogy maradtam még egy évet még szövő szakon is, ott vásznat szőttünk. Aztán bőrös tanfolyamra is jártam, és kosárfonást is tanultam valamennyit, főleg édesanyámtól, bár azért annak az alapjait még a gyerekként megkaptam. Aztán egy idő után bejött a bútorfestés. Mindig igyekszem tanulni, nagyon-nagyon sokat, és nemcsak tárgyalkotásban. A népmesemondó tanfolyamot is elvégeztem, meg még népi ének tanfolyamot, de azt inkább csak szórakozásból.
– A bútorfestéssel viszont keveset foglalkoznak. Ez ritka mesterségnek számít, meg is szakadt a folyamatossága, már nincsenek adatközlő mesterek. Tehát bútorfestést, pláne kazettafestést te már nem tanulhattál közvetlenül adatközlő mestertől.
– Igen, ennek a mesterei már rég meghaltak. Viszont van Ament Éva, akinek a személyisége miatt kezdtem el ezt az egész bútorfestősdit. Annak idején volt egy tábor, ahol ő tanított bútorfestést. Előtte nem vonzott ez engem egyáltalán, de az ő személye, és ahogyan tanított, annyira megtetszett nekem, hogy beiratkoztam hozzá tanfolyamra a Hagyományok Házába egy 120 órás képzésre. Lehet, hogy ha Éva nincsen, akkor nekem közöm nem lenne a bútorfestéshez.
– Milyen ágai vannak a bútorfestésnek? Ha jól tudom, olyan faékszereket is készítesz, amelyek egy konkrét templom motívumvilágából táplálkoznak, vagy abból kapnak ihletet.
– Kétféle bútorfestésről beszélhetünk. Az egyik a hétköznapi tárgyak festése, konyhabútorok vagy a lakásokban található más festett bútorok. A másik a szakrális, vagyis ami a templomokban található. És ott se csak a mennyezet van festve, hanem elég sok helyen a padelők vagy a karzat is.
– Ha jól tudom a reformáció nagyon fontos a festett templomok kialakulásában, hiszen a reformációban tilos volt a szentek ábrázolása. Kalotaszegen sok helyen varrottasokkal töltötték be azt a hiányt, ami az ember szépérzékéből vagy szépség iránti igényéből fakadt. Levesszük a szobrokat, levesszük a képeket, de mégse legyen üres a templom. Egyik helyen a varrottasokat tettek fel, másutt pedig a kazettákat festették ki. Egyes szakirodalmak szerint ezek a minták táplálkozhattak az olasz reneszánszból, akár mondjuk a budai váron keresztül. Ott lehetett fő központja a mintáknak, amelyek aztán kirajzottak szerte a Kárpát-medencébe. Más szerzők kézzel-lábbal tiltakoznak ez ellen a megközelítés ellen, és azt mondják, hogy sokkal organikusabb gyökere van a magyar templomkazetták festésének. Persze ne menjünk bele ebbe a művészettörténeti háttérbe, csak röviden elmondtam, amit fölleltem. Az viszont feltűnő, hogy nincsen könnyen hozzáférhető szakirodalma a kazettafestésnak. Mintha ez kevéssé kutatott része lenne a kézművességnek, pedig három tudományterület is foglalkozhatna vele: a néprajz, a művészettörténet és a vallástörténet.
–. Tényleg kevés anyag van ezzel kapcsolatban. Interneten alig-alig, és azok sem hiteles források. Egy jó gyűjtemény van az interneten, a kazettasmenyezet.hu. Itt hosszú lista található a Kárpát-medence festett kazettás mennyezetű templomairól. Viszont ez se teljes, tehát ott sincsen minden.
– Vagyis nincs a terület felkutatva.
– Nincs. De ugye nem csak az interneten kell keresni, könyvekből is lehet tájékozódni…
– Vagyis azért van szakirodalom?
– Igen. Vannak olyan részek, amelyek jobban fel vannak dolgozva, például a Dél-Dunántúlról eléggé jó könyvek vannak, onnan egy-egy templomról is. Erdélyről is vannak könyvek, az erdélyi bútorfestésről is, és a festett kazettás templomokról is. A Felvidékre kevésbé lehet rátalálni.
– Bevallom, engem is meglepett, hogy szerte a Kárpát-medencében általános a templomok festése. Székelyföldről hallottam, Kalotaszegről hallottam, ezeket az ember felületesen ismeri. Hogyan találtál rá éppen a felvidéki templomokra, ezen a kevéssé kutatott területen belül is egy még kevésbé kutatott részre?
– Nagyon nagy szerencsém volt. Amikor véget ért a bútorfestő tanfolyam, mehettem a mesterasszonyom gömörszőlősi táborába, amit ő minden évben megszervez. Ott mindig bevállalunk valami kisebb munkát, például táblákat festünk, de volt olyan, amikor egy egész mennyezetet kellett megfesteni, persze erre többen vagyunk. A táborok első egy-két napja arról szól, hogy megyünk, és nézzük a templomokat, de addig, amíg mérgezést nem kapunk tőlük. És ez a sok látnivaló nagyon inspiráló volt. Kétszer voltam Évával gyűjtőúton, olyan templomokba is bementünk, ahova amúgy nem mindig engedik be az embereket. Nekem ehhez személyes kötődésem is van, mert édesapám borsodi. Ezt a vidéket Felföldnek kéne mondani pontosabban, merthogy Felvidéken inkább a határon túli részeket értjük ma már. De a Borsodban lévő templomok is olyan különlegességek, amit máshol nem találhatunk meg.
– Ez tényleg egy olyan különleges világ, hogy erre akár egy egész turisztikai útvonalat föl lehetne fűzni. Mit kell tudni a kazettás templomokról?
– Három csoportra osztanám, hogy mit találhatunk a festett templomokban. Az első csoportba a medalionos mennyezetű templomok tartoznak. Ez a legegyszerűbb szerkezet, de közben mégis nagyon látványos. Ezekben viszonylag egyszerű a festés, mondhatjuk akár elnagyoltnak is, viszont attól, hogy ismétlődik az az egy minta, nagyon szép rendszerré alakul az egész. Ilyen medalionos szerkezetek vannak Borsodban, illetve van néhány a határon túl is.
– Miért hívjuk medalionosnak?
– Mert ezek a bekeretezett formák ismétlődnek végig. Általában van egy nagyobb keret, a belsejében egy medalionforma, és abban valami egyszerűbb minta. De hát persze ezek is lehetnek többfélék.
– Tehát a medalionforma az egy belső keret, mintha egy medált hordana az ember.
– Ilyen például az alsószuhai templom is. Ide vezetett az első önálló gyűjtő utam, édesapám tanítója, a tiszteletes felesége mutatta meg nekünk ezt a templomot. Elnagyolt a festés, de nagyon-nagyon szép rendszere van attól, hogy ugyanolyan az összes tábla, szépen átlátható. Hasonló a jósvafői, ahol a medalionon kívül is vannak szép díszítések, az is nagyon szép.
– Mire figyelsz, amikor belépsz egy templomba, és meglátod az első festett kazettát? Az első benyomásra?
– Először próbálok nem sírni.
– És miután a meghatódottságon túl vagy, akkor mit vizsgálsz? A mintát, színeket nézed, vagy a kidolgozottságot, a részletességet? Hogyan lehet tudományosan megközelíteni ezt a művészeti ágat?
– Engem az szokott megfogni, hogy mennyire monumentális, mennyire hatalmas munka van egy-egy mennyezetben. Mindent ugyanaz az egyetlen ember vagy esetleg néhány ember készített, esetleg családok, amelyek ezzel foglalkoztak. Elvégezték az asztalosmunkát, a felrakást, a festést, még a festéket is ők keverték ki maguknak! Hatalmas nagy kazetták, és csoda lendülettel megfestve az egész. Talán a monumentálissága, ami engem mindig le szokott nyűgözni. Számít a minták bonyolultsága is, vagy az, hogy mennyire áll az a minta közel hozzám. Nyilván a színek is hatással van rám.
– A színek egy-egy családhoz vagy régióhoz kötődnek? Ha mutatnának neked egy fotót egy olyan templomról, amit még nem ismertél, akkor nagyjából meg tudod mondani, hogy ez melyik vidékről származhat?
– Ez valahogy összefügg, mert egy adott régióban adott időszakban egy család dolgozott. Sokszor felismerhető, hogy két festés ugyanannak a festő-asztalosnak a keze munkája. Vannak persze jellemző színek is. Azt vettem észre, hogy a medalionos mennyezetek főleg kék alapúak, sötétebb vagy világosabb kékek.
– Menjünk tovább, hiszen nem csak a kazettákat festették meg.
– A karzatok is érdekesek. Nagyon sok borsodi templomban fák vannak a karzaton. Olyan is van, amelyikben éppen kidőlnek ezek a fák. Kérdeztem azt a hölgyet, aki a zubogyi templomot mutatta nekünk, mit jelentenek a kidőlt fák. Próbált ő ennek utánanézni, de már teljesen elérhetetlenek azok a mesterek, akiknek ez a keze munkája, tehát csak találgatni lehet, hogy a kidőlőfélben levő fák esetleg az elpártolt híveket jelentik.
– Akik más vallást választanak?
– Vagy akik kilépnek a felekezetből.
–Eddig nonfiguratív mintákat láttunk, de vannak olyanok is, amelyek kifejezetten elmesélnek valamit?
– Elég ritka. Van néhány figurális mennyezet, például a szlovákiai oldalon lévő Kiéte templomában vannak figurális minták is, erről mutatok egy képet már a saját feldolgozásomban. A csokrosak a tipikusak, a klasszikusak, a figurális kazetták általában sokkal esetlenebbek. Az ecsetkezelésen is látszik, hogy nem annyira virtuóz, mint a többi mennyezeti kazetta.
– Ez azért van, mert figurálisat nehezebb festeni, vagy pedig egyszerűen azt kevésbé tehetséges festők festették?
– Sokszor egy mennyezeten belül is vannak fantasztikusak szépek és kevésbé sikerültek is. Lehet, hogy ugyanaz az ember készítette mind a kettőt, csak az emberábrázolás kevésbé ment neki, és ezért vannak ilyen érdekes szirének rajta.
– Hogyan halad ezeknek a templomoknak a felújítása?
–Vannak jó és rossz példák, nem mindig sikerül jól a felújítás. Először csak képen láttam az imolai templomot, és azt hittem, hogy fantasztikus lesz, a valóságban viszont egészen rikítóak voltak a mennyezet színei. Kiderült, hogy beázott a templom, és egy kevésbé ügyes kezű, de annál lelkesebb illető a környékről bevállalta a festését. Látszik, hogy az elhalványodós kék csík, az egy egészen modern valami. Színeiben is sokkal élénkebb az egész. Kevésbé illik a karzathoz, ami meg ugye megmaradt eredetinek. A karzat meg a padelő is ugyanilyen fás. Zubogyban is ilyen fás karzat van. Az első olyan templom, ami teljes mértékben lenyűgözött, az a zubogyi volt. A mennyezete pallós szerkezetű, nem a klasszikus négyzetes vagy téglalap alakú kazettákból áll, hanem hosszú pallókból, amelyeken hosszú virágminták vannak. Mindenkinek ajánlom, hogy nézze meg, mert csodálatos. Trizsben sem sikerült a felújítás, de még látszik, hogy alattuk valószínűleg nagyon szép minták voltak egyszer.
– Ezeket ilyenkor már nem lehet megmenteni?
– Nem tudni, hogy mennyi van meg alatta még régi a mintából.
– Sok helyen feltehetőleg vannak kazetták, de le vannak vakolva.
–Ilyen is van. Például Koltón előkerült egy szószék, ami egy híres festő családnak, az Umlingoknak a keze munkája, tehát hatalmas nagy dolog. Le volt az egész festve vastag okkersárgára. Évával éppen ott voltunk, és láttuk alatta még az évszámot is. Éva mondta az ottani polgármesternek, hogy ő nagyon szívesen megcsinálná, vinné magával Gál János restaurátort, aki a kalotaszegi kazettákban fantasztikusan otthon van. A polgármester mondta, hogy persze, intézünk rá pénzt. Végül nem mi kaptuk meg a munkát, egy környékbeli ember festette át.
–Az eddigi beszélgetésünkből kiderült, neked nagyon fontos, hogy ezt a szépséget, amit itt nekünk lelkesen átadsz, ezt a te saját mindennapjaid részévé is tegyed. Elárulhatom, hogy otthon is festettél kazettákat a nappalitokba. De hogyan lehet ezt a 21. században a mindennapi magyar hétköznapok részévé tenni? És ráadásul még van egy plusz nehézség is, hogy egy szakrális térből emelünk át mintákat.
– Át lehet ezt vinni valamennyire a mindennapokba, és nekem tényleg célom, hogy ilyen környezetben éljek. Ha már van saját házunk, akkor az számomra tényleg szemet gyönyörködtető csoda, mézeskalácsház legyen. Mivel ez az első házunk, egy kicsit talán túlzásba is vittem a díszítést, de ettől is a sajátom, meg ettől is szép, meg ez is én vagyok. Szerintem úgy tudnak tovább élni ezek a dolgok, ha használjuk őket. Lehet a szép hímzett terítőket örökké a szekrényben tartani, úgy vigyázni rájuk. Valószínűleg tovább tartanak, mert jobban megkímélem őket, viszont akkor nem részei a hétköznapjaimnak. Akkor jó, ha ott lehet velem, ha ezeket a tárgyakat használjuk a hétköznapjainkban, vagy a mennyezet esetében körülvesznek bennünket.
– Milyen más tárgyakon alkalmazhatod a mennyezeti kazettákon látott mintákat?
– Otthon például az ajtók kazettáit is kifestettem. Van, amikor megmaradok a hagyományos szín- és mintavilágnál, és van, amikor néhány tárgyon egy más színvilágban kicsit modernebb módon próbálom ezt alkalmazni.
– Említettél egy aranyszabályt, hogy a négy attribútumból csak egyet változtasson az ember, azért, hogy az eredetit még föl lehessen ismerni. Mi ez a négy attribútum?
– Funkció, anyag, szín és minta. Ha egy olyan tárgyat szeretnénk alkotni – én így érzem –, ami tükrözi azt, amiből táplálkozik, akkor egynél többet nem érdemes megváltoztatni, mert akkor teljesen elveszíti a gyökereit.
– Tehát amikor ékszereket készítesz, akkor már megváltozott a funkció, vagyis az anyagot meg a mintákat megpróbálod hitelesen átmásolni.
– Én igyekszem így dolgozni, hiszen ez lenne a lényeg. Tehát ha az ember meglátja az így készült tárgyat, akkor felismerje: ó, igen, ez a szentsimoni templom kazettáiból van.
– Fontos, hogy ezt meg tudjuk mondani?
– Nekem fontos, de tudom, hogy nem mindenkinek. Ha én nagyon görcsösen ragaszkodom ehhez, nem csodálom, ha egy foglalkozás résztvevője esetleg fogja magát és elmegy, mert ő rózsaszínt szeretne, én meg nem.
– Milyen technikával dolgoztak a hajdani mesterek?
– Rakacaszenden is pallós a mennyezet, de másmilyen módszerrel festették ki. Magamtól amúgy soha nem jutott volna eszembe, hogy elmenjek Rakacaszendre, de most, hogy ismerem, hogy van ilyen, hát fantasztikus! Ott nincs minden kézzel festve, az ismétlődő motívumokat egy sokszorosítási eljárással készítették. Ehhez régen patronokat készítettek, ami igazából sablonnak vagy stencilnek lehetne mondani. Mostanában ezt úgy szoktuk csinálni, hogy egy vastagabb papírból sniccerrel kivágjuk a mintát, ezt ráillesztjük a felületre, és sűrű festékkel, durva szőrű ecsettel visszük fel rá a festéket. Amikor leveszem a sablont, látható, hogy csak a kivágott részen lett színes a felület. Ezzel a módszerrel sokszorosítani lehet a mintákat.
–Hol láthatunk még ilyen patronos megoldást?
– Úgy tudom, hogy határon innen Rakacaszend az egyetlen olyan hely, ahol ezt a patronos sokszorosítási technikát használták. Szlovákiai területen van még néhány. A kiétei templom szegélymintája is patronos sokszorosítással készült. Az orlajtöréki templom mennyezeti kazettáinak a szélén ugyanezek a minták vannak. Viszont ott láthatunk egy különlegességet, azt, hogy hatszög alakú, sejtes a mennyezete. Európában egy van még ilyen, Franciaországban. Vagyis hasonló patronokat használtak Rakacaszenden, Kiétén és Orlajtöréken. Vajon miért hasonlítanak ezek ennyire egymásra? Lehet, hogy egy ember festette az összeset? Ament Éva azt mondta, valószínűleg nem egy ember csinálta ezt a sokszorosított mintázást, viszont valószínűleg egy helyről érkeztek a sablonok, patronok.
– Beszéljünk arról is, hogy te művészemberként, felvértezve a modern tudással, hogyan tudsz festeni egy ilyen szigorú szabályrendszer szerint. Megvan a 21. századi képzőművészeti tudás, ecsetkezelés, anyagismeret, és mégis ebben a viszonylag szigorú szabályrendszerben fested meg az otthoni ajtó kazettáját vagy a szobátok mennyezetét. Úgy érzed, hogy ebben a zárt szabályrendszerben megvan az a szabadság, amiben te művészként jól tudod érezni magad?
–Szerintem nekem az egész életem is olyan, hogy szeretem, amikor meg vannak mondva dolgok, ezekhez nagyon szépen tudok alkalmazkodni, így is ki tudok bontakozni. Azt már mondtam, hogy több szakmával foglalkoztam, már többféle kézműves ágat kipróbáltam. Nem nagyon volt olyan, amivel ennyire aktívan foglalkoztam volna eddig. Három évvel ezelőtt iratkoztam be a bútorfestő tanfolyamra. Előtte is volt két-három festett tárgy, amit készítettem, de amikor onnan hazamentem, kénytelen voltam otthon is festeni, mert annyira tetszett nekem. Az, ahogyan az ecsetet lehet használni, ha picit lenyomom, akkor csak vékony, ha nagyon lenyomom, akkor meg vastag vonal keletkezik, és hogy milyen hosszú vonalakat lehet így festeni, és milyen lendülettel lehet ezt csinálni! Egyszerűen nem tudtam abbahagyni otthon se. És annyira az életem része mai napig, hogy tényleg festek heti szinten.
–A lendületet említetted az előbb. Tehát ha jól értem, a kazettafestésnek vannak olyan részei, amelyeket nem ilyen aprólékos gondossággal kell megfesteni, viszont nagyon fontos maga az a technika, tehát az a kézmozdulat, ahogy fölviszed a felületre a mintát.
– Ha túlzott pontosságra törekszünk, akkor pont attól vész el az egésznek a lendülete. Hogyha valamit fölrajzolok, és utána azt próbálom kifesteni, akkor a ceruza vonalához kell igazodnom. Holott a ceruza meg az ecset annyira más, hogy nem lehet azt kifesteni, amit ceruzával felrajzoltál. Attól olyan szépek ezek a kazetták, hogy látszik minden vonalban, minden levélben, hogy hol megy az ecset útja. Hogy itt elkezdte, ott lenyomta, és egy levél az egy ecsetvonás. És nem nagyon van benne javítás. A szövők például, ha hibáznak, akkor visszaszedik a hibás részt. Ha viszont odafestettem egy vonalat, akkor az ott van, akkor el kell fogadni, hogy az olyan, amilyen. És nem baj, ha nem tökéletesen szimmetrikus, mert ha annyira a szimmetriára törekszem, és még kétszer átmegyek rajta, akkor már nem az ecsetnyom fog benne látszani. És ettől elvész az egésznek a lendülete.
– Vagyis lehet, hogy az a monumentalitás, amit említettél, az ezeknek a lendületes vonásoknak az összessége. Ott vannak minden kazettában annyira, hogy szinte megmozdulnak ezek a minták még évszázadok múlva is.
– Igen. Ez biztos.
– Tudsz még ilyen érdekességeket említeni az általad látott templomokból?
–Rudabányán azt vettem észre, hogy ugyanolyanok a levelek, mint a zubogyi templomnak a padelőin. Utánanéztem, és tényleg ugyanaz a testvérpár, Kontra András és Kontra Mátyás festették a 17. században, az ő nevük fennmaradt.
–Nincs messze a két templom egymástól, egy vidéknek számítanak.
– A határon túli terület még kevésbé feldolgozott rész számomra, de Hizsnyót mindenképpen érdemes említeni. Ott az az érdekes, hogy több beázás is volt a templomban, meg fakultak is a mennyezetkazetták, és még nem restaurálták őket. Nagyon érdekes, hogy amikor az ember csak képen látja a színeket, nem biztos, hogy ugyanazokkal a színekkel kezdene el festeni, mint ami ott eredetileg volt. Meg kell nézni a helyszínen. Mert például a karzat aljára nem sütött oda a nap, ezért ott vannak olyan kazetták, amelyeken még látszik a levelek eredeti zöld színe. Viszont amelyik részre a karzaton rásütött a nap, ott kifakultak a levelek. Nem szabad a fakó a színekkel elkezdeni megfesteni, mert akkor egy egészen torz dolog lesz belőle.
– Kicsit olyan, mint amikor a táncosok erőszakkal a nyolcvanéves korában felgyűjtött bácsinak a nyolcvanéves mozdulatait utánozzák húszévesen. Viszont akkor nagyon fontos megemlíteni, hogy aki népművészettel akar foglalkozni, annak nagyon komoly, tudatos munkát kell belefektetni ahhoz, hogy igazán örömét tudja lelni benne. Lehet, hogy szép lenne az a fülbevaló rózsaszínnel is, de valószínűleg nagyobb örömet tud okozni, ha tudod, mi van mögötte. Sebő Ferenc is nagyon sokszor elmondja, hogy ne felejtsék el, persze beatkorszak, meg hippikkel együtt indult a táncházmozgalom, de az előző generációk által összegyűjtött hatalmas tudásra építkeztek. Ez nagyon szép példa arra, hogy megfelelő felkészültség nélkül nem lehet elkészíteni azt, ami ma látható a ránk maradt tárgyakból.
– Mivel ezen a területen adatközlőkkel már nem tudunk találkozni, csak annyit tudunk tenni, hogy elmegyünk, és hagyjuk, hogy ami még eredeti állapotában megmaradt, az meséljen nekünk. Például egy beázás megváltoztathatja a színeket. De sokféle inspirációt lehet nyerni egy ilyen ránk maradt helyből. Szentsimon például maga a csoda. Tényleg hihetetlenül monumentális, bemegy az ember és teljesen elakad a szava. Ott állva nem lehet megsaccolni, hogy milyen méretű egy kazetta a mennyezeten, de tudjuk, hogy másfél méterszer kétméteresek. Ez az a templom, amelyből a Barkó kézműves egyesület is folyamatosan táplálkozik, földolgozzák ezeket a mintákat mindenféle mai használati tárgyakon.
–Nagyon köszönjük, hogy beszéltél nekünk erről a világról, jó volt kicsit belelátni. Két olyan programod is van, amivel közelebb próbálod hozni ennek a világnak az ismeretét a mindennapokhoz.
–A Hagyományok Háza adott nekem lehetőséget, hogy a festett felvidéki templomokkal foglalkozzam. Egy ötrészes videóban lesz néhány kép felvidéki templomokról, és arról, hogyan dolgozom fel az ottani mennyezeti kazetták anyagát, az utolsó részben pedig azt mutatom be, hogyan tudom ezt feldolgozni mai használati tárgyakon. Ezzel nekem elsősorban nem az a célom, hogy gyakorlati tudást átadjak, inkább hogy megtapasztalják az emberek ezt az élményt, hogy felkeltse az érdeklődést. Nahát, ilyenek vannak, és ennyire közel? Hát akkor menjünk, és nézzük meg! Ugyanebből a témából egy munkafüzetet szeretnék majd készíteni játékos feladatokkal, főként gyerekeknek, de azért nem szeretném túl egyszerűre venni a dolgot. Lelkes kezdőknek mutatnám meg, hogyan fogjanak bele a bútorfestősdibe.
– Kifestő, csak nem Donald kacsát kell kifesteni, hanem egy ilyen szép mintát?
– A színekkel kezdeném, azzal, hogyan alakulnak ki a színek. Fogj egy egységnyi sárgát, keverd össze egy egységnyi zölddel. Ez lesz az első színminta. Aztán ehhez keverj még egy egységnyi sárgát, és akkor milyen színt kapunk: másmilyen zöldet, ez lesz a második színmintánk. Aztán nézd meg azt, hogy két egységnyi zöld és egy egységnyi sárga. és így tovább. Vagyis csinálj magadnak színmintákat. Az ecsetkezelési gyakorlatokkal folytatom, ez is nagyon érdekes, hogy nem az ujjam végével festek, és nem is a csuklómmal, és szinte még nem is könyökből, hanem inkább vállból. Erre rá kell edzeni az embernek.
– Általában vagy kifejezetten a kazettafestésnél?
–A bútorfestésnél is, de a nagy méretű kazettáknál nem is megy másképpen. Pici mozdulatokkal nem fogok tudni meghúzni egy hatalmas nagy levelet. Sokszor az ember még az egész testével is bele mozdul egy-egy vonalba. A ceruzafogásra vagyunk idomítva, ebből ki kell zökkenteni azt, aki a bútorfestéssel akar foglalkozni.
– Most adjuk meg a szót a közönségnek, van-e valakinek kérdése Virághoz?
– Kérdező a közönségből: Székelyföldi kispapok mesélték, a kazetták eredeti rendjének ugyanolyan üzenete volt a hívők számára, mint a prédikációnak. Tehát az adott időszak munkáira, eseményeire, szentekkel kapcsolatos történeteire utaltak. Tehát azért volt annyiféle kazetta, mint például a szentsimoni meg a rudabányai templomban, mert legalább tizenkétféle munkát ábrázol a tizenkét hónap kapcsán, vagyis valamilyen szerves kapcsolatban voltak a kultúrával. Hallottál-e erről, a felvidéki vagy a borsodi kazetták esetében találkoztál-e ilyen üzenettel?
– Most, hogy megfestettem életem első kazettás mennyezetét, azt a kritikát kaptam, hogy jó lenne, ha utánanéznék a mintavilágoknak és jelentésüknek. Számomra még most következik az az út, hogy ezeket majd szépen felkutassam, és tanuljak belőlük.
Másik kérdező: Ha ezek a minták rendszerként értelmezhetők, és jelentést hordoznak, van-e olyan minta, amit már esetleg te alkottál, a te rendszeredet jelenti? Nem biztos, hogy csak egy régi világ rendszereként vagy jelképeiként lehet az ilyesmit értelmezni. Születik-e új?
–Szerintem kikerülhetetlen az, hogy új minták is szülessenek. Most festettem ezt a nyolcvanöt darab kazettát, amelyeken reprodukáltam a zabolai templom nyolcvan kazettáját. A végére elfogytak az ottani minták, de nekem még mindig volt faanyagom, úgyhogy valamit kellett még arra is festeni, hát elkezdtem kombinálni azokat a mintavilágokat, amivel már nyolcvan kazetta elkészült. A maradék ötnél kipróbáltam, hogy ha azzal a gondolkodásmóddal és azzal a mintarendszerrel dolgozom, akkor vajon tudok-e én is olyat alkotni. Az kérdés, hogy ezért mondjuk, a folkrendőrség mennyire visz el…
– Van a folkrendőrségnek kézműves alosztálya?
– Mindenhol ott vannak. De kikerülhetetlen szerintem, hogy átalakuljon valamennyire a minta az alkotó személyiségétől. Ezek a minták is azért lettek olyanok, amilyenek, mert ilyen volt az alkotó személyisége. Az én kezem alatt is formálódnak a minták. Nyilván csorbul a hitelesség, ha túl sok a változtatás.
– Anyag, forma, szín, funkció. Már felhívtad a figyelmet arra, hogy a négy attributumból egyszerre csak egyet szabad változtatni ahhoz, hogy a kézműves termék hiteles maradjon: vagy az anyagot, vagy a funkciót, vagy a színeket. Köszönöm szépen. Szerintem ez fontos üzenet volt a beszélgetés végére. Sok sikert kívánunk a további munkához!
