Rácz Anna | 2021. december 22. | Olvasási Idő: 4 perc
A. Tóth Sándor szimbolikus avantgárd festőművész, bábművész, grafikus és polihisztor művész-tanár alkotásaiból nyílt meg a rendkívül találó alcímmel hálaadó életrajznak titulált kiállítás a Hagyományok Házában. A B.U.É.K Tóthék című tárlat nem csupán az 1932 és 1980 között kisebb kihagyásokkal minden évben elkészített linómetszet képeslapokat tárja a látogatók szeme elé, de ennek a rendkívül gazdag és sokszínű életműnek egyéb darabjait is megtekinthetjük.
„Az avantgárd kiváló képviselője volt A. Tóth Sándor, anélkül, hogy arról Magyarországon különösebben tudtak volna. Mert ha Magyarországon valaki középiskolai tanár vagy cserkészparancsnok vagy egy nagyon kedves, aranyos, mindenkinek segítő tanárember, akkor arról nagyon nehéz elhinni, hogy egy európai nagyság. Egy olyan nagyság, aki ma Picassoval és Braque-al és másokkal van kiállítva a világ nagy múzeumaiban, többek között a Picasso Múzeumban is szerepel”. Így nyilatkozott a művészről Fekete György, az MMA egykori tiszteletbeli elnöke 2012-ben, a Budai Klub Galériában rendezett emlékkiállítás megnyitóján. Az 1904-ben Rimaszombatban született festőművész Glatz Oszkár és Rudnay Gyula vigyázó szemei mellett tanult a Képzőművészeti Főiskolán. Útja hamar nagy európai fővárosok felé vitte, melyek közül a legmeghatározóbb Párizs volt a számára. Itt Blatner Géza festő, grafikus és bábművész hatására megismerkedett a bábművészettel, és tagja lett az Arc en Ciel Szivárvány elnevezésű bábszínháznak. Fából készített bábjai hamar elnyerték a közönség és a bábosok tetszését is, 1937-ben a párizsi világkiállításon is szerepeltek Az ember tragédiája Egyiptomi színéhez készített jellegzetes fa bábfigurái. Mivel honvágya győzött, hazatért Magyarországra és pályázat alapján a Pápai Református Kollégium tanára lett, ahol rajzot és művészetet tanított, illetve nyugdíjazásáig más középiskolák oktatója is volt. Nevében az A. előtagot Alexandre-ként oldhatjuk fel, különböző névváltozatokkal szignálta műveit pályája során: Alexander A. Tóth, ATS, Sandor A. Tóth, első kiállításán pedig Gömöri Tóth Sándor néven jegyezte képeit. Ha festészetét igyekszünk valamilyen stílusba besorolni, akkor a kubisztikus, expresszionista hatások érvényesülését érzékeljük. Művészi vénáját már részben szüleitől is örökölhette, hiszen édesapja műépítész, édesanyja pedig iparművész volt.
A Hagyományok Háza kiállítóterébe lépve az otthonosság az első érzés, ami elkapja a látogatót, a kiállítás középpontjában ugyanis egy paraszti szobabelsőt látunk. Mintha egy konyhába csöppennénk, az étkezőasztal mögött egy 1887-ből származó egészen különleges faragással készített ülőpad, „Lazsik János csinálta október 15-én”, tudhatjuk meg a háttámláján lévő feliratból. Az asztalon Tamási Áron Ábel című művének egy példánya, mellette fa betlehemes világít. Szinte várjuk, hogy valaki belép és az asztalra tesz valamilyen ünnepi finomságot, és elbeszélget velünk. Az asztalon láthatjuk A. Tóth Párizsban készült, Honvágy-neuraszténia című képét is, ettől különös egyvelegévé válik ez a tér az otthonnak, és a messze élő ember hazavágyódásának. Ábel nem véletlenül kerül az asztalra, a kiállítás magvát alkotó újévi képeslap sorozat visszatérő szereplője ő, akit mindig valamilyen, az elmúlt évre aktuálisan jellemző környezetben ábrázol a művész. A felnagyított képeslapok a falra szegezve és a plafonról lógva is a szemünk elé kerülnek, a mosolygós figura, kedves, vidám arca optimizmust sugároz, de a látvány mögött mindig mély mondanivaló húzódik meg. Az eligazításban és pontos megértésben a segítségünkre van a képeslapok címjegyzéke, amit mindenképp érdemes a bejáratnál magunkhoz vennünk, mert rendkívül hasznos az értelmezésben. A linómetszetek alapvetően fekete-fehérek, mindegyik lapon egy-egy kevés, jellemzően uralkodó kékkel, pirossal vagy sárgával. A képekről Erdély hangulata köszön vissza; hegyeket, kis falusi templomokat, széles látóhatárt látunk, Ábel szánkózik vagy éppen tüzet rak, máshol repülőszőnyegen repül Párizs felett. A képeken helyenként maga A. Tóth Sándor is megjelenik, 1958-as Alkoss!!! című lapján önmagát látjuk a festővászon előtt. A tárlat egyébként bővelkedik az önarcképekben, 1925-től egészen 1960-ig láthatjuk a festő arcának változásait. A főiskolás korában készített önarcképről egy finom, lágy vonású, szinte nőies arc köszön vissza, az 1946-ban, a háború után készültön riadt szemek, megviselt arc néz ránk.
„ Az életmű tematikájában szakrális, patrióta és a messzemenőkig modern” – írja a kiállítás ismertetője. Ezt az állítást igazolják a tárlatban elhelyezett festmények, többek között a Parasztmadonna, a Szent Kristóf, az Árpád-házi Szent Erzsébet. A művész fia szerint élete fő művének Bábjátékos című festménye tekinthető, melyet 1931-ben Párizsban készített. A kép kikiáltási ára egy 2015-ös aukción 8 és fél millió Ft volt, míg becsértéke 12 és 18 millió forint között mozgott. Ez a festmény szerepelt a Spanyolországban megrendezett Picasso emlékkiállításon is, ahol A. Tóth Sándor műve európai festőóriások műveivel együtt került kiállításra. Az irodalommal való szoros kapcsolatát támasztják alá a tárlatban megtekinthető, általa készített könyvborítók és íróportrék. Csoóri Sándor és Nagy László tanítványai voltak a kedvelt művésztanárnak, aki portrét is készített róluk. Csoóri Sándor így emlékezett rá: „Különóráin kezdtem megérteni, mi a művészet általában, mi a klasszikus és mi a modern.” Kézírása is visszaköszön ránk a tárlókból, szép, kalligrafikus betűi tükrözik a képzőművészt. Műtermébe is bepillantást nyerhetünk, ecsetei, lassan üresedő festékes palettái által. Ha rászánjuk az időt és többször is végig sétálunk a termen, szimbolikusan érezhetjük jelenlétét, mintha végig vezetne minket gazdag életútján, melynek főbb állomásai Rimaszombat, Budapest, Bécs, London, Berlin, Párizs, Pápa, Erdély, Amerika voltak. Bár bábművészetével és festményeivel a tengerentúlt is meghódította, de szíve mindig visszavágyott gyökereihez, és Pápára való kinevezése után kétszer hagyta csak el az anyaországot. Támogatta a népi írók mozgalmát, felkarolta a tehetséges vidéki fiatalokat. Cserkészvezető volt, és támogatta az amatőr bábmozgalmat is. Betöltötte a Bábszövetség elnöki tisztét is. Sokoldalú, sokszínű, európai ismertségre szert tett képzőművészünk ő, akinek méltó emléket állít a Hagyományok Háza tárlata, amelyet jövő év január 28-ig tekinthetnek meg az érdeklődők.
