Rácz Anna | 2021. november 24. | Olvasási Idő: 4 perc
Be lehet-e utazni a Kárpát-medencét a zenével mintegy másfél óra alatt? A válasz határozott igen, ha olyan kiváló vezetőink vannak, mint az idén 70 éves fennállását ünneplő Magyar Állami Népi Együttes. A zenekar jubileumi koncertsorozatot indított, amelyre azokat a pályatársakat hívja meg vendégként, akikkel sokszor zenélnek együtt, ráadásul a zenekar barátainak is tudhatja őket.
A december 19-i koncerten Kelemen Barnabás Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas magyar hegedűművész és fia, a Virtuózokból is jól ismert, szintén a hegedű kiváló kis mestere, Kelemen Gáspár voltak. A zenekarral muzsikált ezen az estén Szabó Marcell, a külföldön is sokat szereplő zongoraművész, aki a Liszt mozaikok című darabban a Magyar Állami Népi Együttes állandó partnere.
Az est középpontjában komolyzene és népzene egymásra reflektálása állt. Azt, hogy ez a két műfaj milyen jól megfér egymással egy színpadon, talán nem is lehetne jobban érzékeltetni mással, mint Bartók Béla műveivel. Azzal a Bartókéval, akiről a zenetudósok úgy tartják, hogy Muszorgszkij mellett a legnagyobb nemzeti zeneköltő. Kelemenék kettőse a szerző 44 duó két hegedűre című, 1931-ben írt művéből válogatott, amelyre a Magyar Állami Népi Együttes zenészei feleseltek a magyar népzene kifogyhatatlan tárházából emelve ki a felhangzó darabokat. A koncert keretében többek között Kőrösfőt idéző dallamok is szerepeltek, ez volt a zeneszerző legkedveltebb gyűjtési területe Kalotaszegen belül.
Már rögtön az első hegedű duó akkordjainak felcsendülése előhozza a hallgatóban a Két szál pünkösdrózsa kezdetű népdalt, igazolva azt a Bartókkal kapcsolatos tényt, hogy művészetébe annyira beépültek szülőhazája dallamai, hogy automatikusan is ezekben gondolkodott. Ő maga is vallotta, hogy „a mi gyökerünk a parasztzene”. Az időnként diszharmóniát is keltő dallamok becsapósak, ugyanis amikor már épp kezdenénk kicsit idegenkedve hallgatni őket, mindig visszatalálnak a fő téma harmonikus dallamához. A koncert olyan jól átgondolt műsorfelépítéssel rendelkezett, hogy a komolyzenei tételek szinte hozták magukkal az utánuk következő népzenei részeket, így tudták közösen szőni-fonni a muzsika fonalát a fellépők. Énekelt népdalban sem szenvedtünk hiányt, Pál Eszter szépen csengő hangjának tolmácsolásában hallhattuk őket. A felhangzó dalok változatos hangulati amplitúdon mozogtak, de mindenesetre szomorkodni nem sokáig hagytak bennünket, a borúsabb témák után azonnal felcsendült egy szívet vidámító darab.
A Magyar Állami Népi Együttes zenészeinek virtuózitása végigkísérte az egész koncertet, sokoldalúságukról is tanúbizonyságot tettek, láthattuk, hogy van olyan tagjuk, aki több hangszernek is kiváló mestere, legyen szó akár fúvós, akár pengetős hangszerről. De azt a bravúrt is ezen a koncerten tapasztalhattam meg, hogy hegedűn nem csak a hangszert áll alá szorítva lehet játszani, de mellkasnak, szegycsontnak támasztva is, és úgy is remekül szól! Komoly cimbalomszólókat hallhattunk, ezáltal megismerhettük a hangszer sokszínűségét. Az előadás bizonyos értelemben zenei néprajz ismereteinket is tágította, hiszen hallhattuk a híres Kállai kettős és Székely fonó népzenei forrásait, ami némileg más megvilágításba helyezte a sokszor hallott műveket.
A zenészek színpadi jelenléte, a darabok alatti kommunikációjuk példásan mutatta a műfajok kompatibilitását, a hangszerek sokszínűségét. Többször hallhattuk, hogy néha egészen egyszerű dallamok miként tudnak csodás és sokszínű variációkká szélesedni a hangszereken, így átérezhettük Bartók elgondolását: „ Bármilyen furcsán hangzik is, mégsem riadok vissza annak hangoztatásától, hogy minél primitívebb egy dallam, annál különösebb harmonizálást, illetve kíséretet kaphat.”
Szabó Marcell megjelenése a koncert vége felé egy újabb üde színfoltot adott a már egyébként is színes palettához, a zongora hangjai nagyon jól egészítették ki a jellemzően húros hangszerekből álló zenekart. Mindegyik zenészről elmondható, hogy nem csak érti, de érzi is nem csak Bartókot, de általa a magyar népzenét is, a komolyzenészek közreműködése most új dimenzióba helyezte a két műfajt. Ez a remek együttműködés a fináléban teljesedett ki, amelyben minden résztvevő zenélt, igencsak megmozgatva a hallgatóság kezét-lábát. A közreműködők természetesen nem felejtkeztek el a közelgő karácsonyi ünnepekről sem, ráadásként egy szívhez szóló karácsonyi népdalt énekelt nekünk Pál Eszter, köszönet érte és az egész estéért a Hagyományok Házának!
