Szilárd Katalin | 2021. július 27. | Olvasási idő: 4 perc
Hasonlóan rendezzük be a műtárgyakat, mint háziasszony az éléskamráját: mindennek tisztának, átláthatónak, könnyen mozgathatónak kell lennie. Ezek az értékes alkotások megérdemlik, hogy szeretettel bánjanak velük.
A Magyar Népi Iparművészeti Múzeumban 2020 márciusa óta gőzerővel folyik az gyűjtemény revíziója.
Azaz nagyjából 7.000 tárgy fordul meg kollégáink keze között, hogy átnézve, lemosva, megtisztítva, felcímkézve, leltári egyeztetés után lefotózva még könnyebben álljon a kutatók, alkotók szolgálatára.
Bangó Aliz etnográfus, népi iparművész, pedagógussal, a Magyar Népi Iparművészeti Múzeum gyűjteménykezelőjével beszélgettünk.
- Honnan, hogyan kerülnek a Múzeumba a tárgyak?
- A gyűjtemény magja a Háziipari Szövetkezetekről maradt a Hagyományok Házára. Annak idején a háziipari szövetkezetek zsűriztették a tárgyaikat. Amikor tönkrementek a szövetkezetek, megmaradtak a zsűrizett példányok. A Hagyományok Háza pincéjében várták a sorsukat.
Mostanában megvásároljuk vagy kapjuk a tárgyakat: pályázatok kapcsán a díjazott alkotásokat szoktuk megvenni, ezen kívül hagyatékok kerülnek hozzánk, de olyan is van, hogy csak bekopognak hozzánk, és szeretnék nekünk adni a tárgyakat.
Mi vagyunk az egyedüli múzeum, amelyik kortárs népi iparművészeti tárgyakkal bővíti a gyűjteményét. A népi iparművészet nagyon speciális területe a kortárs művészeteknek. Szűk szubkultúra, ami azonban egyre többeket vonz. A Múzeumunk hivatása az, hogy ezt a réteget kiszolgálja. És ebben egyedülálló.
Az alkotóknak pedig nagyon inspiráló, hogy a gyűjteményünkbe kerülhetnek a tárgyaik. Én magam is alkotó vagyok, és büszkeséggel tölt el, hogy az én munkáim közül is található itt néhány. A többi alkotó sincs ezzel másképp.
Nagyon érdekes megfigyelni a gyűjteményben egy-egy alkotó életpályáját is – hiszen vannak, akiktől időről-időre bekerül egy-egy tárgy, így szépen kirajzolódik a bejárt alkotói út.
- Mi történik az idekerült tárgyakkal addig, amíg a polcokra kerülnek?
- Az a leggyakoribb, hogy egy-egy szakági pályázat kapcsán, ha az alkotó is úgy dönt, hogy megválik alkotásától, akkor megvásárolja a Múzeum a díjnyertes alkotásokat. Elsőként leltári számot kap az alkotás. A leltári szám alapján bekerül a leltári naplóba, a gyarapodási naplóba, illetve a tárgyra rákerül a szám, lefotózzuk, ezután kerülhet a helyére. Készül leíró karton is, amin pontosan feltüntetjük, hogy honnan került ide, ki az alkotó, mikor készült, miből készült és egy pár mondatos leírás a tárgyról. Ezek nagyban megkönnyítik mind a kutatását, mind a használhatóságát a gyűjteménynek.
- Miért van szükség a revízióra?
- A revíziót törvény írja elő, hétévente kell tartani, de természetesen évente a gazdasági osztály ellenőrzi, hogy abban az évben mit vásároltunk. Ez nem a teljes gyűjtemény vizsgálatát jelenti, mint jelen esetben, de mindenképp érdemes kisebb időközönként is számon tartani a gyarapodást. Illetve, ha új gyűjteménykezelő érkezik, akkor is kell revíziózni. Az elmúlt időben elég sok megpróbáltatás érte a gyűjteményt: beázás, költözés, a Hagyományok Házából is sok tárgy került ide ideiglenesen, sok tárgyat emiatt mozgatni kellett.
- Mekkora munka a gyűjtemény revíziója?
- Általában két-három év. Nekünk nagyjából másfél év áll a rendelkezésünkre, úgyhogy erőltetett menetben kell haladnunk. De most már hamarosan kész vagyunk.
- Hány tárgyat számlál a gyűjtemény?
- Mindennel együtt tízezer tárgyunk van, ebből nagyjából három-, négyezer van vidéken. Itt nálunk található kerámia, tojás, textil, azon belül szőttesek szép számmal, szálasanyag, fa – fafaragás és fa bútorok -, csont és fém tárgyak.
A kerámiánál különválasztottuk a fekete edényeket, külön a habán edényeket, aztán tájegységenként, illetve alkotóként. Sőt, még formák szerint is szétraktunk őket. Külön vannak a készleteket, külön a figurális alkotások. A nagy tálak, tányérok a falra kerülnek. Szeretnék kialakítani egy sütőedényes részt is
- Mi a terv a gyűjteménnyel a revízió után?
- Revízió után egy nagyon jól használható, egyéni kutatók és csoportok számára is nagyon jól kereshető gyűjtemény fog a szakma rendelkezésére állni. Volt már rá példa, hogy a MOME-ról a kerámia szakosok jöttek ide, és kifejezetten azt kérték tőlem, hogy a fazekas díszítőművészetet mutassam be. A tárgyakon keresztül láthatták, fotózhatták, rajzolhatták, akár meg is tapinthatták.
Szerintem nagyon nagy élmény egy ilyen raktárban körülnézni, még ha csak nézni szabad is, mert ennyi szép munkát ritkán látni egyben. A laikusoknak is, hát még a kézműveseknek!
Alkotók saját kiállításaikra is gyakran kérik kölcsön az alkotásaikat. A revízió után sokkal könnyebb lesz nyomon követni, hogy melyik alkotónak hány darab tárgya van.
- Állandó kiállítást terveztek?
- Sajnos arra nincs helyünk, annyira sok kiállításunk van egy évben, olyan nagy az igény az alkotók részéről arra, hogy kiállíthassanak, hogy nem hiszem, hogy ezt meg tudjuk valósítani. Felmerült egy látványraktár terve, az nagyobb élményt nyújtana a közönségnek.
- Hányan dolgoztok a revízión?
- Állandóan nagyjából hárman-négyen-öten itt a múzeumiak, de rengetegen jönnek segíteni a Házból. A kerámiát majdnem mindig hárman csináljuk: több kézre van szükség: szakszerűen mozgatni, letisztítani, fotózni, címkézni, helyre rakni. A fát most ketten csinálják.
Az első karantén idején kezdtük a munkát tavaly márciusban: a munka menetének megtervezése is, a koncepció kitalálása, a tárgyak elhelyezésének megreformálása a könnyebb használhatóság érdekében. Ezt követte a teljes dokumentáció átolvasása.
Hasonlóan rendezzük be a műtárgyakat, mint háziasszony az éléskamráját: mindennek tisztának, átláthatónak, könnyen mozgathatónak kell lennie. Ezek az értékes alkotások megérdemlik, hogy szeretettel bánjanak velük.
