Rácz Anna | 2021. június 8. | Olvasási idő: 10 perc
2021-ben immár második alkalommal hirdette meg a Hagyományok Háza Kis fekete elnevezésű pályázatát, mely változatos teret biztosít az alkotóknak arra, hogy a magyar népviseletekre jellemző gazdag szín- és formanyelvet a modern idők szimbolikus és örök ruhadarabjára emeljék át. Molnár-Madarász Melinda divattervezővel, aki a Meyke márka megalapítója, valamint a Hagyományok Háza modern viseletek zsűrijének tagja többek között arról is beszélgettünk, hogy a modern divattrendek közepette milyen kihívások állnak a hagyományőrzésre törekvő tervezők előtt.
Mit érdemes tudnunk a fekete szín népviseleteinkben való használatáról?
A fekete szín megjelenése, használata Magyarországon területenként változó. Érdekes, hogy több régiónkban még az 1930-as években is a gyász színe inkább a fehér volt. Kalocsán például a fekete a lányságát gyászoló menyasszony színe. És az is lényeges, hogy ahogyan a népviseletekhez, a színekhez is mindig kapcsolódik egy-egy értékrend, amely az 1920-as években, amikor Coco Chanel elkezdi divatba hozni a kis feketét, jelentősen megváltozik. Tudjuk, hogy a háború utáni években csonka családok jönnek létre, ezzel más lesz a nők helyzete. Viszont Magyarországra ebben az időszakban továbbra is az a jellemző, hogy itt tartják magukat a régebbi értékrendet képviselő kis közösségek. Ez a tendencia a képzőművészetben illetve az iparművészetben is megfigyelhető, és hozzájárult ahhoz, hogy a jelképrendszereinket meg tudtuk őrizni.
Miért épp a kis fekete áll a pályázat középpontjában?
Fontos tudni, hogy 2021-ben a COVID okozta járvány miatt nagyon kevés divattervező választotta a kis feketét. Az egy adott évre vonatkozó domináns színeket divatszakemberek és szociológusok közösen határozzák meg, hogy éppen milyen témák, történések állnak a világ érdeklődésének középpontjában. Figyelembe veszik azt is, hogy milyen a hangulat általában, és ahhoz mely színek állnak közel, valamint azt is, hogy ezekből mi az, ami elfogadható az emberek számára. A fekete vonalat ugyan nem kívánták erősíteni, de a mi számunkra a kis fekete ruha jelenléte mégis teljesen valid, hiszen rengeteg előnye van: karcsúsít, nagyon sok helyre fölvehető, összességében egy praktikus, funkcionális darabról van szó.
Miért vált végül a népviseletben inkább az idősebb korosztály színévé a fekete?
A legdíszesebb, legszínesebb a magyar területeken így például Kalotaszegen is mindig a menyasszony öltözete volt. Ahogyan azonban idősödött az ember, fokozatosan elhagyta a hivalkodóbb színvilágot. Viselőik az idővel értek meg nem csak a fekete, de a mély lila vagy zöld színváltozatokra is.
A mai divat időnként merész trendeket diktál, és ezek az irányzatok hangsúlyosan jelen vannak az egyre erősödő információs zajban. Mivel erősíthető ebben a környezetben a népi kultúra, a hagyományőrzés az öltözködésben?
A népi területek felbomlásával a fekete általános színné, a kis fekete ruha pedig exkluzív dologgá vált, és számunkra ma is ilyen jellegű ez a viselet. Sok területen, pld. Mezőkövesden eleve fekete alapra hímzik a színes motívumokat, és a mintakincseik óriási lehetőséget adnak arra, hogy a színeket ráemeljük a kis feketére. A magyar területek legszebb népi motívumkincseivel lehet felöltöztetni a kis fekete ruhát, amely ezáltal élővé válik, divattervezőként magam is sok kollekciómnál használom ezt az alapgondolatot.
Az előző évek pályázatain látható volt, hogy milyen jól mutatnak a kis feketéhez a népi motívumokkal díszített kiegészítők. Mi ragadja meg leginkább az alkotók fantáziáját, milyen tárgyakat, díszítéseket készítenek legszívesebben, és van-e ezzel kapcsolatos megkötés a pályázatban?
Mint a zsűri tagja az egész országra érvényesen látom, hogy az utóbbi években nagyon sokat fejlődött a kiegészítők területe. Szemmel látható, hogy azáltal, hogy a biztos technikai tudással rendelkező alkotók beleásták magukat a gyűjtés folyamatába, egyre színvonalasabb, egyedibb munkák készülnek. A 17. Országos Népművészeti Kiállításon már olyan fantasztikus termékeket láthatunk, amelyek egy egyedi környezetben is megállnák a helyüket, mívesek, kigondoltak, miközben egyszerű alapformákkal dolgoznak. Átemelik a népművészetből azt, amit szívesen hordanának, amit örömmel vennének magukra, és eközben nagyon jó, izgalmas megoldásokat látunk.
Mi a helyzet ebből a szempontból a színekkel?
Azért is érdemes utánajárni egy-egy terület sajátosságainak, mert nem csak a motívumai, de a színei is jellegzetesek. El lehet ugyan térni, akár merészebb irányba is, de igyekezzünk a terület sajátosságait tiszteletben tartva, a felismerhetetlenségig nem megváltoztatni. Érdemes figyelembe venni azt is, hogy melyik évre szólóan készül az adott termék, és előzetesen megismerni az arra az időszakra jellemző trendeket.
Látsz-e ara lehetőséget, hogy a népi motívumokkal díszített kiegészítőkkel ellátott kis feketék nagyobb volumenű gyártásba is bekerülhessenek, van-e egyáltalán ilyen cél vagy inkább egyedi darabok készítését látod célravezetőnek?
Ez már régebb óta benne van a levegőben, a Népművészeti Egyesületek Szövetsége épp a pandémia előtt indított termékfejlesztés céljából olyan csoportokat, amelyek a tervezők és kézművesek közötti együttműködésen alapultak. Én jó esélyt látok ennek újraindulására, és a tervezés kapcsán mindig érdemes azt is végiggondolni, hogy mennyire mozgathatók szét ezek a termékek, illetve hogy milyen korcsoportot céloznak a tervek. Mindkét terület fontos, az egyedi darabok és kisebb szériákra tervezett darabok is.
Van-e nyitottság az emberekben arra, hogy népi motívumokkal díszített ruhadarabokat viseljenek? Mivel lehetne ezt erősíteni?
Abszolút van. Én eleve olyan közegben mozgom, ahol erre nagy hajlandóság mutatkozik. Van olyan tapasztalatom is, hogy azokban az általános iskolákban, ahol a nevelési program része a népművészet megismertetése, olyan gyermekek szocializálódnak, akiknek megdobban a szívük, ha látnak vagy felismernek egy kalocsai vagy torockói mintát. Szívesen idézem fel, hogy kalotaszegi mintás mellényemet a munkahelyemen, a művészeti iskolában tizenéves tanítványaim milyen csodálva nézték és próbálták fel. Az egészen fiatal korosztály köreiben is van erre igény. Míg sokáig inkább csak azok vásároltak, akik a népművészet területén dolgoznak, táncolnak vagy más előadóművészeti ágban tevékenykednek, most egy szélesebb nyitást látok erre.
Mennyire igényli a népművészeti motívumok alapos ismeretét az, hogy valaki a pályázaton sikeres munkát nyújtson be?
Nagyon izgalmas utánamenni a történeteknek, hogy mit, miért és hogyan hímeztek. Mély történetük van nem csak a mintakincseknek, de a funkciójuknak is. Érdemes ezeknek utánajárni, gyűjteni, hiszen rengeteg ötlet és inspirációs kapaszkodó van, ha valaki bátran nyúl hozzá a népművészethez, és megnézi az egyes tájegységek jellegzetességeit, és elgondolkodik azon, hogy hogyan lehetne ezeket használhatóvá, maivá tenni.
A hagyományos díszítőelemek jelennek meg ezeken a kiegészítőkön, ruhákon vagy új motívumok is születnek?
A motívumkincsekhez szabadon hozzá lehet nyúlni, újratervezni, amellett, hogy tiszteletben tartjuk a történetüket. A különféle technikákat is át lehet emelni, hiszen viseleteink nem csak a hímzés szempontjából gazdagok. Rengeteg féle anyagot használtak elődeink, és egy kis fekete viselet úgy is megalkotható például, ha sokféle fekete anyagot használunk hozzá. A varrási technikák is változatosan variálhatóak, a gyöngyözött felületek is számos lehetőséget kínálnak. A pályázat lehetőséget ad arra, hogy a kis feketét mindenki a saját nyelvére fordítsa le úgy, hogy az az alkotóról és a népművészetről is beszéljen.
A kevéssé ismert tájegységek díszítőelemei is meg tudnak jelenni?
Vannak nagyon izgalmas, újonnan felfedezett területek is, például az Ózd közelében felbukkanó barkó népművészet fantasztikus mintakincsének motívumai. Ismerünk olyan alkotókat is, akik saját területükön az eddig még kevéssé gyűjtött díszítő elemeket mutatják meg az általuk tervezett ruhákon vagy kiegészítőkön.
Lényeges-e az, hogy a dolgos mindennapok során is könnyen hordható, kényelmesen viselhető ruhadarabok, kiegészítők készüljenek?
Lehet ez is egy szempont, de ha a kis feketére gondolunk, akkor alkalmi ruháról van szó. Termékfejlesztési szempontból jó irány úgynevezett pret á porter ruhákat készíteni, ezek különböző variációkkal alkalmivá is tehetőek. Rohanó hétköznapjainkban örülünk, ha a bezártság után most végre eljutunk egy-egy olyan kulturális eseményre, ahová akár egy elegánsabb ruhát is felvehetünk. A pályázat nyitott az elegánsabb, alkalmi darabok iránt is, nincs ilyen jellegű megkötés sem.
Hogyan kapcsolódik a pályázat a Magyar Állami Népi Együtteshez?
Az együttes segíti a munkát azzal, hogy az ott fellelhető ruhadarabokat meg lehet nézni, meg lehet fogni, inspirációs forrásként szolgálnak a viseleteik. A gyűjtés mindig egy hosszabb folyamat szokott lenni, ezért a Hagyományok Háza ezzel is hozzájárul a pályázatok sikerességéhez.
Nemzetközi viszonylatban mennyire van nyitottság ilyen jellegű ruhadarabok vagy kiegészítők viselésére?
Washingtonban, Berlinben, Franciaországban és New Yorkban, illetve Bakuban is járt a kollekcióm, és mindenhol nagy örömmel fogadták. Két irányból is látom a nyitottságot erre. Külföldön élő magyar honfitársaink, akik csak egy bizonyos fajta népművészeten szocializálódtak, nagyon boldogok, hogy látnak friss alkotásokat, és magukénak érzik az újfajta mintákat. De külföldi állampolgárok is nagy számban lelkesednek, rácsodálkoznak a ruhák, kiegészítők által sugárzott szépségre és harmóniára.
Van-e olyan sikertörténet az előző évi pályázatokból, amelyről szívesen beszámolnál?
Általánosságban elmondható, hogy a pályázat egy páratlan alkalom a fiatal, pályakezdő alkotók számára, mivel a lezárulta után biztosítja a bemutató lehetőségét, és ezzel egyből a megjelenést, a médiaszereplést, a fotózást is, amelyek egyébként komoly költséget tennének ki. Nagyon bátorítok ezért minden alkotni vágyót, hogy merjen pályázni, nevezni, mert óriási lehetőség a Hagyományok Háza égisze alatt megjelenni. Olyan képzésekre emlékszem szívesen, amelyeken közösen vettünk részt a Hagyományok Háza szervezésében. Volt, hogy egy alkotó hétvége után az egyik hölgy az ott készült rajzokkal megnyert egy pályázatot. Máskor pedig egy-egy olyan ismertebb területtel foglalkoztunk, ahol szintén használják a fekete alapon a színes mintákat. Megtanultunk például szoknyát tervezni, kiszabni, megvarrni, majd a hímzést rátenni. Nagyon izgalmas alkotások születtek, és az volt a legjobb, hogy a végén a közös vezérfonal alapján a különböző alkotók munkái egy kollekcióvá álltak össze.
Milyen várakozással tekintesz a 2021. évi pályamunkák elé?
Abszolút pozitív várakozás van bennem, mert annak ellenére, hogy a mainstream-ben most nincs ott a kis fekete, mi magyarok gyönyörű mintákkal és színekkel feldíszítve mégis bent tudjuk ezt tartani a köztudatban.
