Németh Anna | 2021. május 12. | Olvasási idő: 13 perc | Fotó: Németh Anna
Beszélgetés Árendás Péterrel, a sorozat szerkesztőjével és zenei rendezőjével
A Hagyományok Házának ez egy nagyon szép sorozata: pontosan azt a szellemiséget képviseli, amit ez az intézmény is. Úgy vélem, mostanra már egy olyan különleges, reprezentatív válogatásban szerepelhet a soron következő fiatal előadó, ami egy méltó megjelenés.
Ez a sorozat valójában már 39 éves múlttal büszkélkedhet: a Hungaroton után a Magyar Művelődési Intézet jelentette meg, majd 2001-ben vette át a Hagyományok Háza - innentől szerkeszted a kiadványt. Jól tudom?
Hogyan alakult ez pontosan? Húsz évvel ezelőtt miként lettél Te a lemez szerkesztője?
A lemezsorozat 1982-es indulása tulajdonképpen az első magyarországi Táncháztalálkozóval esik egybe. Az akkor rögzített gálaműsor – a következő évben – bakelit lemezen jelent meg. Ez volt az első Táncháztalálkozó lemez, ami egy reprezentatív válogatása volt a magyar népzenét játszó akkori legjobb előadóknak. Ezután a Hungaroton vállalta, hogy évről-évre megjelentet egy-egy ilyen hanglemezt. Csak a legelső volt olyan, ahol élő gálaműsort rögzítettek; a továbbiakban már a lemez szerkesztője válogatta össze – a jelentkezők által beadott hangfelvételekből – a lemez a tartalmát.
Tehát ugyanúgy, mint most.
Így van, azzal a különbséggel, hogy akkoriban évente más-más szakembert kértek fel a lemez szerkesztésére, úgymint Halmos Bélát, Éri Pétert vagy Rossa Lászlót. A sorozat aztán a Magyar Művelődési Intézet és a Hungaroton közös kiadványává vált, és Eredics Gáborhoz került, aki ennek több éven át volt a zenei rendezője. Majd 1999-ben megkeresett engem Héra Éva, aki akkor a Táncosztálynak volt a vezetője, hogy lennék-e én a lemezsorozat gazdája, mert Eredics Gábornak – sok egyéb teendője mellett – nincs már kapacitása a sorozat gondozására. Ekkor ugye még két évvel a Hagyományok Háza megalakulása előtt jártunk.
(Ja, értem!) Ezek szerint nem is onnantól szerkeszted Te a kiadványt, hogy a Hagyományok Háza átvette, hanem….
Valóban, ez a megkeresés ’99-ben történt, ez azt jelenti, hogy a 2000-es lemez volt az első, amit már én szerkesztettem, illetőleg ahol már részt vettem a pályáztatási munkában.
Mivel 2000. januárjában elmentem egy másfél hónapos amerikai turnéra a Budapest Táncegyüttessel, így Halmos Bélát kértem meg az első általam szerkesztett lemez zenei rendezésére, vagyis a januári stúdiófelvételek koordinálására. 2001-től fogva viszont már csak én csinálom. Ez egybeesett a Hagyományok Háza megalakulásával. Akkor át is vette ezt a sorozatot a Magyar Művelődési Intézettől, és így én maradtam a gazdája.
Amikor ezt a lehetőséget először megkaptam, nem gondoltam arra, hogy ez majd évtizedeken keresztül megvalósul. Így 20 év után azt mondhatom, hogy nagyon büszke vagyok erre a lemezsorozatra, mert ez most már így párját ritkítja. Ha ’83-tól nézzük, akkor mindenféleképpen, hisz azóta – változatlan koncepció mentén – minden évben megjelent.
Ugyanakkor szerintem az sem általános, hogy valaki egy lemezsorozatot húsz, vagy huszonegy éven keresztül így gondozzon.
Mint „jó gazda” nemcsak azt tekintettem fontosnak, hogy ez a lemez megszülessen, és hogy milyen zenék vannak rajta, hanem a folyamat elejétől a végéig jelen vagyok: részt veszek a pályázati kiírásban, a bejövő anyagok elbírálásában, majd ezekből megszerkesztem a lemez zenei anyagát; de természetesen ott vagyok a műsorszámok felvételénél és az utómunkáknál is.
Felvétel közben szoktad instruálni a zenészeket?
Abszolút. Már a stúdiófelvételeket megelőzően „finomhangolom” azokat az összeállításokat, ahol belekerült esetleg olyan dallam, amit érdemes lenne kihagyni vagy lecserélni, vagy épp előadásmódbeli instrukcióra van még szükségük a muzsikusoknak.
Vokális, illetve hangszeres dallamjátékunk pályázat útján kerülhet fel a CD-re. Van bármilyen megkötés – vagy íratlan szabály – a pályázók korára, pályafutására vonatkozóan?
Nincs, egyaránt helyet kaphatnak fiatalok és már rutinos, profi előadók.
Mit adnak ezek a lemezek a fiatal tehetségeknek, vagy épp a profi zenészeknek?
Amikor egy zenekar saját, önálló lemezt készít, ott gyakran megoszlik a figyelem: valamelyik szám jobban sikerül (mert többet próbálták vagy jobban összejött), a másik kicsit kevésbé. Itt minden műsorszámot más előadók játszanak, ezáltal mindenkinek csak a maga saját 5-6 percére kell koncentrálnia; ráadásul még én is ott vagyok, hogy segítsek, ha szükség van rá. Így azt lehet mondani, hogy minden egyes pár perces gyöngyszem nagyon alaposan át van gondolva, ki van találva: odafigyelünk rá mind előadói részről, mind zenei rendezői részről. Ilyen módon nem kerülnek a zenei anyagba pl. népies műdalok, amik nem a népzene tárgykörébe tartoznak, illetve olyan hangszeres összeállítások sem, amik nem találhatóak meg a néphagyományban.
Érdekes látni, hogy az évtizedek alatt hogyan változott a jelentkező zenészek életkora vagy a „minősége”, hogy így mondjam. Korábban – amikor még nehezebb volt a zenekaroknak egy saját lemezt kiadni –gyakran rutinos, összeszokott zenészek jelentkeztek, akik szeretnének hírt adni arról, hogy éppen milyen anyaggal foglalkoznak. Volt egy jó összeállításuk, de nem volt módjuk saját lemez kiadására. Ezért ez nagyon jó lehetőség volt számukra.
Mostanában már nagyon egyszerű CD-t kiadni: több pályázati forrás és több erre szakosodott kiadó van, ami segíthet ebben. (Ma már az is megszokott, hogy fiatal zenekarok pár éven belül kiadják az első lemezüket.) Ennek eredményeként kicsit megváltozott a sorozat közreműködőinek összetétele: egyfelől több az alkalmi felállás, másrészt egyre jobban a fiatalabb korosztály jelentkezik. Ha lemezképes a produkció, akkor itt be tud mutatkozni. Még nem biztos, hogy egy teljes lemezanyagot megfelelő szinten tudnának elmuzsikálni vagy elénekelni, de egy-egy koncentrált összeállítás erejéig ez egy nagyon szép bemutatkozási lehetőség.
Szakmai zsűri válogatja össze a lemez hanganyagát. Kik ők pontosan?
Szerintem akkor jó egy zsűri összetétele, ha más-más népzenei terület szakemberei gyűlnek benne össze. Mindenképpen fontos, hogy legyen egy énekes szakember. Az elmúlt jó pár évben ő Navratil Andrea, aki megfelelő szeretettel, megfelelő szigorral és hallatlan nagy szakértelemmel tudja az énekes pályázatokat elbírálni. Szintén évek óta állandó társam ebben a munkában Agócs Gergely, akinek nagyon széles a rálátása a vokális- és a hangszeres népzenénkre egyaránt, de itt kiváltképp a fúvós, illetve a felvidéki anyagok szakértőjeként számítok rá. És én vagyok a harmadik zsűritag.
Az összeállítások alapvető kritériuma a stílushű, autentikus előadásmód.
Milyen további szempontok alapján választjátok ki a tizenhat-tizennyolc nyertes produkciót? Van egy állandó koncepciótok, vagy ez évről-évre változik egy kicsit?
A fő kitétel, hogy a lemezre csak autentikus népzenei összeállítással lehet pályázni, vagyis népzenei feldolgozással nem. A másik megkötés, hogy nem adható be olyan pályázati anyag, amit vagy az adott évben, vagy egy-két évvel ezelőtt már megjelentettek.
És olyan, amit megjelentetnének majd a közeljövőben, amivel úgymond beharangozzák kicsit a saját lemezüket?
Ilyenre van több példa is, viszont azt szoktam kérni, hogy lehet benne némi átfedés, de ne ugyanaz az összeállítás legyen. Pont az idei lemezre hívtam meg az Erdőfű zenekart, mert tudtam, hogy egy kalotaszegi lemezzel készülnek. Mivel az idei pályázatok között nem szerepelt jó kalotaszegi vonós összeállítás, ezért azt javasoltam nekik, hogy ragadjuk meg ezt az alkalmat: szívesen hírt adok arról, hogy készül egy új kalotaszegi lemezük, csak ne olyat játsszanak föl, ami aztán a sajátjukon is rajta lesz; ennélfogva erre külön készültek egy kolozsi műsorszámmal.
Fontosnak tartom azt is, hogy a lemeznek legyen egy egységes arculata. A koncepció szerint a címoldali kép a népzenei tudás első kézből való átadását illusztrálja, vagyis egy idősebb, lehetőleg falusi mestert látunk rajta a tőle tanuló (vagy vele együtt játszó) revival muzsikussal. Már a ’80-as évekbeli lemezek borítóján is ilyen jellegű fényképek szerepeltek, ami nekem nagyon megtetszett, hiszen fontos számomra ennek az üzenete. A kiadványnak nemcsak a zenei részében, hanem az egész megjelenésében is tevékenyen részt veszek, ebből adódóan már egy kicsit saját gyerekemnek tekintem ezt a sorozatot.
Ha jól emlékszem, egy időben a Táncháztalálkozón volt ennek a bemutatókoncertje, nem?
De, sokáig ez így is volt. Azért arra egy kicsit térjünk vissza, hogy megváltozott a sorozat neve. Táncháztalálkozóról Táncház–Népzenére. Ezt én kezdeményeztem még a 2000-es évek elején, mivel már csak egy dolog miatt kötődött a Táncháztalálkozóhoz: akkorra jelent meg. Két külön szálon futott a lemez elkészítése és a Táncháztalálkozó szervezése, valamint nem feltétlenül a Táncháztalálkozón fellépő zenészekből állt össze a lemez közreműködőinek a listája.
A szerkesztési szempontok között fontos szerepet játszik a lemezre kerülő zenei anyag változatossága is. Sejtésem szerint – a közkedveltebb tájegységeknek, összeállításoknak, dallamoknak köszönhetően – adódnak ismétlődések a beküldött anyagokban.
Milyen összeállításokat javasolnál a szólisták, illetve az együttesek számára?
Mivel napjainkban rengeteg népzenei felvétel lát napvilágot, az ismétlődések elkerülése érdekében inkább azokat részesítjük előnyben, amelyek valamilyen új színt, valamilyen új dolgot hoznak. Fontosnak tartom, hogy ne ugyanazt a magyarpalatkai vagy szászcsávási blokkot (ugyanazokkal a dallamokkal) játssza föl a sokadik különböző formáció erre a lemezre. Inkább jöjjenek olyan újdonságok is elő – akár dallamban, akár tájegységben, akár előadói stílusban –, amik kevéssé ismertek. Ilyen módon van, hogy egy pályázat – annak ellenére, hogy jól elmuzsikálják – azért esik ki, mert már feljátszották ugyanazokat a dallamokat az elmúlt években, szintén jó színvonalon.
Célszerű egy kevesebbet játszott muzsikus vagy énekes repertoárjából választani, vagy egy olyan énekes változat mellett dönteni, ami a közönség számára nem közismert. Valamilyen módon legyen újszerű: akár dallamváltozatban, akár szövegében.
Tehát azt mondod, hogyha valaki erre pályázni akar, akkor érdemes átnéznie az elmúlt évek felvett anyagait?
Igen, de azért azt sem mondanám, hogy végig kell hallgatni mind a 20 lemezt és kijegyzetelni, hogy milyen dallamok vannak rajta. Szerintem, ha valaki ezen a területen jártas, akkor tudja, mi az, amit már biztosan többször lemezre vettek. Tehát érdemes keresni egy kevésbé ismert tájegységet, dallamot, illetve falusi adatközlő énekest vagy hangszerest.
Mondok egy konkrét példát: néhány magyarszováti éneket szinte minden énekes nagyon szeret elénekelni. Ha valaki ezek közül választ, akkor én rögtön látom, hogy pontosan ugyanez a dallam, ugyanezekkel a szövegekkel, vagy ugyanabból a gyűjtésből megtanulva már korábban is szerepelt a lemezeken. Ugyanakkor lehetőség van akár három különböző műsorszám beadására – és ezzel gyakran élnek is a pályázók –, és ilyen esetben a kevéssé ismert zenei anyagot választjuk.
Előfordult olyan, hogy egy-egy előadót felkértél a kiadványon való szereplésre?
Mint a lemez szerkesztője, én a kezdetektől fenntartottam azt a jogot magamnak, hogy ha a lemez egésze úgy kívánja, akkor a pályázaton kívül tudjak meghívni is előadókat a lemezre. Például, ha valamelyik tájegység vagy hangszer nem képviselteti magát kellően a pályázatok között, akkor azokat én meghívás útján szerkesztem bele a lemezbe. Ilyen időtávlatból nagyon izgalmas látni, hogy akik 15-20 évvel ezelőtt még fiatalabb, pályájuk elején járó népzenészek voltak, hogyan muzsikáltak akkoriban.
Még a 2000-es évek elején egy fiatal, tehetséges, de még alig ismert hegedűs (akit úgy hívnak, hogy Pál István "Szalonna") két összeállítással is a lemezre került, hogy megmutassuk játékát a nagyvilágnak; ma pedig Szalonnát már senkinek nem kell bemutatni. De volt olyan év, amikor például Szalóki Ágit hívtam meg közreműködni egy csodálatos gyimesi énekkel.
Mert így érezted teljesnek a lemez anyagát; tehát hiányoltad belőle azt az adott színt.
Igen-igen. Nagyon fontosnak tartom, hogy minden évben sokszínű legyen a zenei anyag. Egy lemezen belül is próbálok ilyen módon teljességre törekedni, de most már, 20 év elteltével, ezt az egészet is így egyben látom. Ez mára összesen kb. 390 műsorszámot jelent.
Azt gondolom, hogy ha valaki ezeket a kiadványokat összegyűjti, akkor egy olyan exkluzív, reprezentatív válogatást tud kapni a teljes Kárpát-medence népzenéjéből – Vas megyétől kezdve a moldvai csángókig; az egyes szólóhangszerektől a legkülönfélébb zenekari felállásokig –, hogy szinte minden vidékről megtalálja a legszebb zenei kincseket.
Mekkora népszerűségnek örvend ez a sorozat?
Tudok róla, hogy vannak gyűjtők, akik nagyon várják minden évben ennek a lemeznek a megjelenését, de ők viszonylag kevesen vannak. Maga a lemezpiac gyakorlatilag megszűnt, tehát a fizikai hordozókból töredéke fogy annak, mint mondjuk 15-20 évvel ezelőtt. Manapság ezeknek az internetes közzététele sokkal népszerűbb; ezért is nagyon nagy öröm, hogy már a Spotify-on is elérhetőek a Táncház–Népzene lemezek. Természetesen minden közreműködő kap tiszteletpéldányt is az elkészült CD-ből, én pedig minden évben látom, hogy milyen büszkén veszi át egy-egy fiatal énekes vagy muzsikus.
Az idei lemez már elérhető?
Igen, áprilisban megjelent, és a Hagyományok Háza webáruházán keresztül már megrendelhető. Rövidesen a Spotify-on is elérhető lesz, az előző évek kiadványaihoz hasonlóan, valamint azokon a nagyobb népzenei rendezvényeken, táborokban, ahol a Hagyományok Háza kiadványokkal is megjelenik, szintén kapható lesz majd.
A Táncház–Népzene 2021 lemez ide kattintva vásárolható meg.
