Nagypéntek az elcsendesedés ideje, ilyenkor az Aprók tánca zenészei is szegre akasztják a hangszert, a táncos cipők és pörgős szoknyák a szekrényben maradnak. Viszont beszélgetni lehet.
Mi Pál Esztert, a Magyar Állami Népi Együttes kárpátaljai születésű szólistáját, a Szalonna és bandája énekesnőjét, a Váci Zeneművészeti Szakközépiskola népi ének tanárát, Eszter és Anna édesanyját, az Aprók tánca kedves, régi vendégét kérdezgettük.
Fotó: Papp Kornél
Mióta jártok aprók táncára?
Az Aprók tánca programjaiba első gyermekem érkezésekor kapcsolódtunk bele a családdal. Szívesen ültem be a tematikusan megszerkesztett alkalmakra már akkor, mikor Eszter még a pocakomban volt. Sok barátunk, ismerősünk járt már akkor a programra.
Az idő múlásával az Aprók tánca alkalmai a hét egyik fontos családi eseményévé váltak az életünkben. A gyermekeink mindig nagy örömmel készülődnek, mikor már tudják, hogy közeleg a péntek. Előkerülnek a pörgős szoknyák és a kopogós cipők...
Mit szerettek benne leginkább?
Édesanyaként nagy öröm látni a gyermekeimen, hogy számukra fontos ehhez a közösséghez tartozni. Hiszen minden egyes foglalkozást egy új kalandnak élnek meg. Amikor elindulunk, már elkezdődik a találgatás, hogy vajon ma ki lesz a „játékmester”, hogy vajon milyen új népi hangszert lehet megismerni a hangszerbemutatón, vagy hogy épp mit lehet majd kézműveskedni. Arról már nem is beszélve, hogy számukra már kialakult egy baráti kör. A barátnők már aznap délelőtt az oviban egyeztetnek, hogy akkor „este bandázás a táncházban?”.
Fotó: Papp Kornél
Gyerekként milyen olyan élményeid voltak, amik hozzájárultak ahhoz, hogy énekes lettél? Volt-e hasonló esemény, amin gyerekként részt vettél?
Számomra ez nem úgy indult, hogy mindig is tudtam, hogy színpadon fogok állni. Inkább maga a tevékenység, az éneklés volt az, amit nagyon szerettem már gyermekkoromban is. Mert énekelni bárhol és bármikor lehet. Akár a Tisza partján sétál az ember, akár a padláson játszik a szénában...
Ehhez persze hozzátartozik az is, hogy nagyon inspiráló volt a közeg, amiben felnőttem. A falusi paraszti lét megélésével engem még természetesen, észrevétlenül vett körül ez a tudás. A játék, az ének, a tánc, kézműveskedés. Ezért is nagyon fontos, hogy az én gyermekeim, akik már egy nagyvárosban nőnek fel, ugyanúgy megélhessék a közösségbe tartozás élményét.
Mi az, amit a gyerekjátékok, ölbeli játékok, néptánc hozzáad a gyermek testi-lelki fejlődéséhez?
A gyerekek ezeket a foglalkozásokat szabad játékként élik meg, de számomra nagyon is fontos, hogy tudom, minden egyes alkalom tematikus anyagát komoly szakmai munka előzi meg, melyet hozzáértő pedagógusok közös munkája teremt meg.
Az online foglalkozásokon is részt vesztek?
Nagy öröm volt számunkra, hogy az online foglalkozások meg tudtak valósulni. Mi követtük is ezeket. Különösen jó volt, hogy az adott ünnephez, jelesnaphoz kapcsolódóan megmaradt a foglalkozások tematikus jellege, így a gyermekeknek is jobban tudatosult, hogy az év milyen évszakában épp mit ünnepelünk.
Miért javasolnátok olyanoknak, akik még sohasem hallottak róla?
Az ismerőseink közül, akik gyermekeikkel egyszer betértek ide, ott is ragadt és azóta is visszajárók. Én azt hiszem, ez önmagáért beszél. Aki kíváncsi, járjon utána!
