Ke­res­gél­ni, né­ze­get­ni, kö­zö­sen gon­dol­kod­ni, együtt al­kot­ni

Interjú Berecz Gábor Zsuzsannával, a zentai Petőfi Sándor Általános Iskola felsőhegyi kihelyezett tagozatának, a Csokonai Vitéz Mihály iskola tanítójával

 

A Nyitott Műhely tavalyi rajzpályázatán alsó tagozatos kategóriában I. helyezést ért el az Ön csoportja. Gratulálok ismét! Hány gyerek van az osztályában?

Jelenleg 16 kiselsősünk van, de abban az osztályban, amivel tavaly részt vettünk a rajzpályázaton, tízen voltak. Szerencsére egyre több gyerek van a következő generációkban. Az oktatás teljes mértékben magyar nyelvű.

Hányadik alkalommal vettek részt a pályázatunkon?

Először pályáztunk. Nagyon megtetszett nekem a kiírás, és bele is vágtunk a gyerekekkel. Szerencsére a pandémiás bezárás előtt be is tudtuk fejezni a rajzokat.

Milyen változásokat hozott a digitális oktatás?

Ami változott azóta, hogy négy darab harminc perces órát tartunk egy nap, ami pedig kimarad, az online megy. Ez nagyon kevés, de még mindig jobb, mint a teljes online oktatás.

Hol találták a pályázatot?

A Hagyományok Háza vajdasági koordinátorától értesültünk róla. Nagy könnyebbséget jelentett az, hogy digitálisan is be lehetett küldeni.

 

^{A Nyitott Műhely 2020. évi, Virágozta anno... című rajzpályázatán alsó tagozatos korosztályban I. helyezést ért el a Bútorfestő János című mesekönyv}

 

Milyen arányban van jelen az oktatásban a hagyományos kézművesség?

Az első osztályban zeneórán és a rajzórán van lehetőségünk ezzel foglalkozni. A jelenlegi harminc perc pedig nagyon kevés. Azt viszont elmondhatom, hogy a tojásfestésre nagy figyelmet fordíthatunk harmadik és negyedik osztályban, mert minden évben a hagyományos írott tojások elkészítését tanítjuk egy hónapig 4x2 tanítási óra keretében. Ebben közvetlen kollegám Csonti Melinda, a népművészet ifjú mestere, tojásfestő segít. Tőle tanultam mindent. Először papíron dolgozunk, megtanuljuk a felosztásokat, tanulunk a szimbólumokról, megtanuljuk az írókát használni ,kipróbáljuk a festést, maratást. Tavaly a negyedikesek még szerencsés helyzetben voltak, mert létezett egy nagyon szép tantárgy, amit én nagyon szerettem, „néphagyomány” címmel. Ennek keretében tudtunk beszélgetni heti egy órában a témáról. Ez idén már nincs, viszont negyedikben több rajzóra van, amit ki tudunk használni.

Mennyire foglalkoznak a hagyományos tojásfestéssel otthon a gyerekek?

Nagyon keveset. Az a tapasztalat, hogy bolti festéket használnak, és bematricázzák a befestett tojást.

Milyen kulturális rendezvényeken vehet részt ott az, akit ez jobban érdekel?

Zentán több hagyományhoz kapcsolódó rendezvény is volt a pandémia előtt. Decemberben minden évben mézeskalácsot díszítenek az alós tanulók a helyi fiókkönyvtár szervezésében. Február végén, március elején szervezik a „Hagyományaik ünnepét”, ott hagyományos ételek is készülnek, népmesét mondanak gyerekek, hangszeresek, népdalénekesek és néptánccsoportok mutatkoznak be. A zentai Városi Múzeumban Nagy Abonyi Ágnes néprajzkutató szervezett közösségi alkalmakat. Még én is jártam hozzá gyerekkoromban, volt hímzés, csuhébabakészítés, kosárfonás és sok minden.

 

 

Vannak a környéken népművészettel foglalkozó mesterek?

Zentán működik a  Rozetta Kézműves Társaság, ahova különböző kézművesek tartoznak, pl. gombkötő, kosárfonó, gölöncsér, korongozó, nemezelő, hímző. Többször szerveznek nyaranta tábor jellegű foglalkozásokat. Szombatonként jelenleg is foglalkoznak a gyerekekkel. Aki  a hímzéshez szeretné megtanulni a drukkolás technikáját, az itt megteheti, de lehetőség van a  szövést is elsajátítani. Gyerekhéten, októberben szívesen  eljönnek hozzánk az iskolába egy-egy kézműves-foglalkozásban segédkezni.

A tavalyi pályázatnál hogyan alakult ki az ötlet?

Amikor meséltem a gyerekeknek a pályázatról, az volt az első utasításom, hogy nézzék meg, hogy náluk mi van otthon. Erre adtam egy hetet, két hetet. Sajnos nem érkezett be semmi olyan jelentős tárgy, mert ami volt láda vagy bútor, azt mind lefestették már olajfestékkel. Mivel így nem jutottam anyaghoz, kértem Juhász Gyulát, hogy segítsen helyi motívumokat felkutatni. Képeket kaptam tőle és Nagy Abonyi Ágnestől. A gyerekeket ezeket nézegették, azután kiválasztották, hogy ki mit szeretne lerajzolni. Ez nagyon megfogta őket. A másik, ami tetszett nekik, hogy nem egyénileg dolgoztak, hanem segítettek egymásnak, ötleteltek. Maga a mese, amit írtunk, közös elhatározás alapján alakult. Volt, aki elkezdte, a másik folytatta. A kiállítás is újszerű volt, gyerekeknek is nagyon tetszett.

Más pályázatokon szoktak-e részt venni?

Amit nagyon szeretünk , az a Kálmány Lajos népmesemondó verseny, aminek van egy rajzpályázata is. Ezen  néhány megadott vajdasági mesék egyikét kell illusztrálni. Abban minden évben részt veszünk, így is tervezzük rajzból a tantervet. A szabadkai Népkör Magyar Művelődési Központ „Kedvenc népmesém” című pályázatán is rendszeresen részt veszünk.

 

 

Van néptáncos lehetőség?

Felsőhegyen nincs, de Zentán hosszú ideje működik. Sok-sok gyermek jár a különböző korcsoportba, óvodástól a középiskolás korig.

Hány éve tanít? Lehet-e valami változást látni a gyerekek érdeklődésével kapcsolatban?

Immár 18 éve. A nevelésben látok változást. Kevéssé foglalkoznak otthon kézművességgel, játékkal. A mi időnkben sokat voltunk az utcán, rengeteget kiütőcskéztünk, gumiztunk. A mai gyerekeknek újra kell tanítani ezeket. A gyerekhéten nagyon szokták élvezni a gyerekek. Olyat többet hallottam régen a lányoktól, hogy a mama megtanította őket varrni, vagy hímezni. Mi kis rongyocskából csináltunk kis zsákocskát, macit. Érdekes volt látni ebben a gyerekek fejlődését, ahogy megtanulnak tűbe fűzni, gombot felvarrni. Érdemes csinálni, mert minél többet foglalkoznak ilyennel, annál ügyesebbek papíron is.

Mik az idei évi terveik?

Láttuk az idei évi rajzpályázat kiírást, és bízom benne, hogy a kiselsősöket is be tudom vonni.