„ A szájhagyomány szerint Nádudvaron már a török hódoltság alatt is virágzott a fazekas mesterség. A török szultán isztambuli háreméből egy fekete csalikorsó mentette meg a nádudvari bíró szép lányát. Csak olyan edényért engedte szabadon a váradi pasa, amelyikben borrá változik a víz is. Elkészítették a kétfenekű csalikorsót, amelyikben egyszerre lehet bort és vizet tartani, és ezt vitték el a pasának váltságdíjképpen.” ( Béres András és Szabadfalvi József gyűjtése)
Nádudvar honfoglalás kori település a Hortobágy szélén. Az ásatások során előkerült cseréptöredékek tanúsága szerint, már az avar-korban lakott terület volt. A falu határában, a Szelencér dűlőben található az edények készítésére alkalmas agyag.
A cserépedények ősi színei a fehéren keresztül a vörösön, a szürkén át a feketéig, szinte minden árnyalatban megtalálhatóak.
A prehisztorikus korból ránk maradt fekete edények felületén felfedezhetjük a sima kővel, egy kaviccsal való díszítés nyomait. Eredetileg a csiszolással a cserép természetes porózusságát csökkentették, a vízzárás érdekében. A fekete kerámia két ősi sajátossága, a színe és kavicsolt felülete, a neolitikumtól napjainkig fennmaradt, párhuzamosan a festett, mázas fazekas termékekkel.
A fekete kerámiát több fazekasközpontban is készítették hazánkban. A teljesség igénye nélkül néhány ezekből a településekből: Szentes, Mezőtúr, Tiszafüred, Tüskevár, Mohács.
Nádudvaron a fazekasmesterség kezdetét nem tudjuk pontosan meghatározni, de írásos és tárgyi emlékek bizonyítják, hogy a Fazekas család már a XVIII. század végétől ott dolgozik. A fekete kerámiát készítő család évszázadok óta apáról fiúra örökíti ezt a mesterséget. A nádudvari fazekasság és a Fazekas család neve, mára már összetartozó fogalmak. Leghitelesebben családnevük utal erre és az első évszámmal ellátott, az 1820-ból származó edényük. Ma is a tradíciók szerint készítik fekete kerámiáikat. A korongon készült kiszárított edényekre geometrikus és növényi díszítményeket kavicsolnak. A 850 hőfokra hevített kemencében égetéskor a szalmával táplált tüzet lefojtják. Ettől nyerik az edények a füstös, fekete színüket. A megváltozott funkciókhoz igazodva, tovább őrzik az eredeti edényformákat.
A családból jelenleg heten fazekasok, de már nem mindenki él ebből a mesterségből. Fazekas Lajos Népművészet Mestere, Fazekas István Népművészet Ifjú Mestere és fia ifj. Fazekas István Népi Iparművész, Fazekas Ferenc Népművészet Mestere és fia Fazekas Gergely Népművészet Ifjú Mestere, Fazekas Erzsébet és fia Dr. Viszokay Kornél Népművészet ifjú Mestere.
Munkájuk révén az egész ország és Európa több országában és a tengeren túl is megismerték a nádudvari fekete kerámiát. Minden jelentős szakmai díjat, kitüntetés megkaptak. 2013-ban a Fazekas dinasztia által készített kerámiák felvételt nyertek a Hajdú-Bihar Megyei Értéktárba és 2019-ben megkapták a Príma díjat. Minőségi munkájukkal vívták ki a rangos elismeréseket.
Bangó Alíz muzeológus-fazekas
A fekete kerámia készítése korábban sok fazekasközpontnak volt a sajátsága, vagy kiegészítő égetési technikája. Az oxigéntől elzártan kiégetett edények külső és belső része is feketés, de Nádudvaron mindig egységesen fekete, és csillogó. Utóbbit a felületet kaviccsal történő dörzsölésével érik el, mely vagy a teljes edényfelületre kiterjed, vagy madaras-leveles díszítményeket hoznak ezáltal létre. Ezeket a díszítéseket a mai napig asszonyok hozzák létre, még a férfiak korongoznak és égetnek. Korábban feleséget is úgy választott a fazekasmester, hogy a keze alá tudjon dolgozni.
