A visszás vénasszony forrása
A szöveg forrása a Kibédi népmesék Ráduly Jánostól című kötet.
Hagyományok Háza nemrég Hallgasd – olvasd – mondd! címmel hangzómellékletes népmeseválogatás-sorozatot indított, a mesehallgatás, a meseolvasás és a mesemondás együttes népszerűsítésének szándékával. Az olvasott népeseszövegeket rögtön összevethetjük a hangzóanyaggal: a magyar mesemondás hagyománya szerint élőszóval elmondott meséket hat mai mesemondótól – köztük Bukovics Jánossal - hallgathatjuk meg a könyvhöz kapcsolódó weboldalon.
A meséket Ráduly János több évtizede néprajzi terepmunkán, magnetofonnal gyűjtötte, de nem nyelvjárási hitelességgel adta közre, nem is szó szerint, hanem kicsit az irodalmi nyelvhasználathoz közelítette, “átsimította” őket. Mi az esztétikai élményt még a szép illusztrációkkal, a könyv tipográfiájával is fokoztuk, a gyermek olvasókra is számítva. E kiadványban bemutatjuk a kibédi népmesekincs nyelvi és tartalmi szépségei mellett műfaji gazdagságát is: tündérmeséket, hazugságmeséket, állatmesét, tréfás mesét, formulamesét és - az itt szóban forgó - rászedettördög-mesét is közlünk. Az igényes olvasást, tájékozódást utószó, tájszójegyzék, a kibédi mesemondók adatai, a mesék tipológiai besorolása és a mesemondók rövid bemutatása is segíti. A Hallgasd – olvasd – mondd! sorozatcím is jelzi: az olvasókat, hallgatókat arra bátorítjuk, maguk is mondják tovább a meséket. Ehhez nyújt segítséget a melléklet weboldala, amelyről meghallgathatók, illetve külön-külön vagy egyben letölthetők a mesék – a link ehhez a könyvben található. Lásd ITT
A visszás vénasszony: egy mese – több változat
A kibédi népmesét Raffai Judit szabadkai népmesekutató így sorolta be: Rrszedettördög-mese, ATU 1164 (MNK 1164D** Az ördög és a székely asszony) töredékes változata a rászedettördög-mesék több típusánál (ATU 1091, ATU 1091A, ATU 1188) szereplő mézbe és tollba meghempergőzött asszony motívumával. A jelölés a nemzetközi katalógus (ATU) típusszámait jelenti (Uther, Hans Jörg: The Types of International Folktales, A Classification and Bibliography. (FFC 284) Helsinki, 2004.), illetve a Magyar népmesekatalógus (MNK) kötetei szerinti számokat (Kovács Ágnes szerk.: Magyar népmesekatalógus1–9. MTA Néprajzi Kutató Csoport, Budapest, 1982–1990.).
Talán többeknek ismerősebb úgy ez a mesetípus, hogy a címe a “A székely asszony és az ördög”, egy változatából animációs film is készült, Jankovics Marcell rendezésében, a méltán híres Magyar népmesék-sorozatban, amely megtekinthető ITT
A két változatban másfelé kanyarodik a mese, csak az első epizód ugyanaz: a székely asszony a világon mindent a visszájára csinál, ezért férje egy ravasz csellel megszabadul tőle. De itt nem marad az “ördögöké”, mint a kibédi változatban, hanem egy katona megszabadítja az asszonytól az ördögöt, aki hálából királyt csinál belőle.
A visszás vénasszony mesemondója egyéni leleménnyel az ördögök szakácsnéjának tette meg az asszonyt, sőt végül az ördögök az asszonnyal az ijedtükben elmenekült falusiak hajlékait is elfoglalják – itt eltér A székely asszony és az ördög-től. Más mesetípusok egyes motívumait is belemesélte: ilyen az ördögök közé állás, a beavatás mozzanata, amely tündérmesék eleme. Ahogyan az megvalósul (az asszonyt mézben fürdetik, tollba hempergetik), az pedig A vénasszony és a halál-ból lehet ismerős
Mesemondói „mesterfogások”: a Visszás vénasszony írott szövege és kétféle előadása
Az a szerencse éri most a kedves olvasót/nézőt, hogy az élő mesemondás születésének, az írott szöveg megelevenítésének tanúja lehet: Bukovics János a Kibédi népmesék Ráduly Jánostól című kötethez rögzítette A visszás vénasszony hangfelvételét, és most, mintegy három hónapnyi távolságban, a Folkstúdió videóján is elmondja ugyanezt a mesét. Megfigyelhetjük, milyen fordulatokkal, hogyan teszi élővé a könyvben olvasott, memorizált és fejből elmondott szöveget. Mit hagy ki, mit mond másképpen, mint az egykori székely mesemondó, és mit variál még ehhez képest is a második felvételnél. Természetesen a mese szerkezetén, legfőbb tartalmi-szerkezeti elemein nem változtat.
A prózamondás és a (nép)mesemondás közti egyik látványos különbség például az, hogy az irodalmi köznyelv szabályai szerint átírt mesében meg kell jelölni, hogy ki beszél (pl. “morfondírozott az öregember”), és ezzel a szóbeliségre jellemző mondatszerkezet és szórend is megváltozik, pl:
„– Megmondtam már, hogy ne vágj több tyúkot, hát mi marad télire…? – morfondírozott az öregember.”
A prózamondáskor ezt szó szerint kellene felolvasni vagy elmondani. A vérbeli mesemondó viszont az ilyen megszólalásokat, párbeszédes szituációkat vissza-élőszavasítja. Bukovics János is ilyen, ezért azt ajánljuk, aki szeretné gyakorolni a mesemondást (és nem a prózamondást!), hogy hogyan lehet az írott, rögzített szöveget megeleveníteni és nem papírízűen, szó szerint visszamondani, az vesse össze a Ráduly János által megírt mesét a János hang-, és videófelvételével, lesse el mesemondói fogásait!
Mesemondására általában is, e mesében is jellemző, hogy ügyesen bevonja a közönséget, így még stúdiókörülmények között is gyakoriak a kiszólásai, kérdései („halljátok-e...”). Ahogyan Sándor Ildikó a Kibédi népmesék Ráduly Jánostól című kötet Utószavá-ban megfogalmazza: „Bukovics János az élőszavasság, a familiáris, közvetlen stílus, a mese előadója és hallgatósága közti távolság csökkentését szolgáló eszközök, spontán, érzelemteli nyelvi megnyilatkozások mestere.”
Kapcsolódó tartalmak:
ITT olvasható maga az alapszöveg
ITT hallgatható meg a hangfelvétel
