A Hagyományok Háza Nyitott Műhely Rejtett kincsek-szekrénytitkok felhívására 57 darab pályázat érkezett.
A Hagyományok Háza Nyitott Műhelye online pályázatot hirdetett egyének, hobbi alkotók, kézművesek, designerek számára, amiben arra ösztönözte az érdeklődőket, hogy fedezzék fel és ismerjék meg nagyszüleik múltját, tárgykultúráját, ezzel kapcsolatban saját elfeledett hagyományaikat, kézműves örökségünket. A kiírás további célja volt az újrahasznosítás, gondolkodásmódunk átalakítása, a kézimunkával töltött idő felértékelése.
Régi, szekrények alatt megbújó néprajzi tárgyakat és azok újabb funkcióit kerestük.
A sok történet és tárgy közül nehéz volt kiválasztani azokat, amelyeket tárgyi és szakmai díjazással tudtunk értékelni.
A zsűri tagjai - Kovács Bence néprajzkutató és Benedek Krisztina néprajzos, közművelődési szakember - a beküldött anyagokban a néprajzi értékeket, a Hagyományok Háza által képviselt értékrendet kutatta, továbbá azt is elemezték, hogy sikerült-e új funkciót találni a tárgyaknak.
A beküldött anyagok rendkívül érdekesek voltak, köszönjük, hogy megosztották velünk kincseiket!
Bakos Judit: Régi tárgyak gyűjteménye
Története:
Igyekeztem minden régi tárgyunkat megörökíteni a pályázat kapcsán. A szigorú rostálás után még mindig sokféle tárgy maradt fent, az sem biztos, hogy mind ide való, de amit magam sem hittem volna korábban, most olyan jó érzés ebben a körben megmutatnom őket! ...
Amikor az ötvenes évek végén megszülettem, nagyszüleim már nem éltek. Szüleimtől, rokonoktól hallottam róluk, életükről, ez segített közelebb kerülni hozzájuk. Ők még mind zsúptetős, vályogtéglás illetve kőből épült, kemencés házban éltek Bács-Kiskun illetve Veszprém megyében. Hagyományos paraszti életet éltek, gazdálkodtak, állatot tartottak az ács munka mellett is. Apai nagymamámról nemrég mesélte kilencvenkedő Apukám, hogy ő nem csak gyapjút font és szőtt, (gyerekkoromban még láttam a padláson a rokkáját), hanem a fészerben talált kenderfonalat is ő készítette, amihez a kert végében maga termesztette a kendert.
Anyukám és a nagynénéim is ügyes, mindent tudó háziasszonyok voltak: sütöttek-főztek, befőztek, horgoltak, kötöttek, hímeztek, varrtak, de már nem szőttek.
Bár jóval szerényebb formában, igyekszem követni példájukat. Jó érzés az örökölt tárgyakat magam körül tudni és használni, így ők is mindig velem vannak és szinte érzem őket, ahogy magam előtt látom mozdulataikat. Így marad folytonos a lánc. Szép kihívás mindezt a fővárosi panelben felnőtt gyermekeimnek átadni!
Jó tíz éve örököltük meg azt a házat, amiben Apukám született, s az lett a menedékünk. Amit csak tudunk, használunk a régi tárgyak közül. Ezekből küldök egy kis ízelítőt.
A régi ingujjból varrt függönyömet nagyon szeretem, a sótartó száz éves, a párnákra vart csipkéket idős ismerős néniktől kaptam, a többi tárgy család örökség.
Sok régi tárgy új életre kelt nálunk is. A padláson megtalált régi bejárati ajtóból előszobafal lett, az egyik szakajtóból esernyőtartó, a régi asztali csipkéből lányom nyári vállkendője. A másoktól kapott rokka visszakapta eredeti színét és várja a végső összeszerelést. Lassan majd használatba veszem. A diógyűjtő kosarat felavattuk fenyőtartónak, s nálunk taligából lett a stílusos, házhoz illő napozóágy.
Szívesen néztem mások szép mívű emlékeit, a mai használatra szóló megmentésüket, a gazdag történeteket, öröm volt itt lenni. Köszönöm a lehetőséget!
Értékelés:
Az antik és modern tárgyak színes felhozatala jól bizonyítja, hogy a hagyományos technikával készült tárgyaknak modern hétköznapjainkban is helye van. Megtalálhatóak köztük – a napjainkban készült darabokon kívül – polgáriak és parasztiak, gyári termékek és kézzel készült alkotások, hagyományos minták és egyéni feldolgozások. Kitűnően megférnek egymás mellett, éppen úgy, mint ahogy egy második világháború előtti családi házban. Sorukból személyes kedvencemként a sótartót emelném ki.
