Rácz Ani­kó me­sél: A var­jún vett gú­nya

Mesei nyelvezet

A népmese hagyományos stílusához hozzátartozik a képszerű, láttató szóhasználat,  a szinonimák,  szóképek, hasonlatok sokasága. Anikó is színesen, érzékletesen mesél:, például „olyan hideg volt, a farkasba belefagyott a vonyítás”, „.úgy szedte a lábait, úgy kapkodta, csakúgy kofircolt”, a szereplőket így jellemzi: „jóvágású legényke, olyan fájin”,  „piropozsgás, takaros menyecske”, ami persze Szűcs Sándor  meséjének is az érdeme, de mesemondónk a bihari tájnyelv ízeit is megtartja, szép beszédét is érdemes figyelni. Munkája is erre ösztönzi, hiszen a Bodorka NépmesePontban az egyik kiemelkedő feladat „az anyanyelvi nevelés a népmesék által, így nagy szerepük van a nyelvi formuláknak, hangulatfestő szavaknak, a tájszavaknak a gyermekek szókincsbővítésben.”

Szűcs Sándor, Sárrét krónikása

Szűcs Sándor etnográfus, karcagi múzeumigazgató egy személyben gyűjtő, feldolgozó, adatközlő és közreadó is volt. Az általa még jól ismert sárréti falusi, tanyai és legfőképpen a pusztai életforma krónikása kívánt lenni, annak tárgyi és szellemi néprajzát megörökítendő. Híres könyve előszavában így fogalmazta meg törekvését: „Kis diák voltam még, amikor már tudatosan ápolt ismeretséget kötöttem a Sárrét, a Nagy-kunság meg a Hajdúság, vagyis az előttünk élők nyelvén együtt nevezve: a ’három föld’ népével. Vénséges sárréti pákászok, öreg számadók a Hortobágy ’mellyéki’ karámoknál, határszülötte nagy idejű kunsági tanyások még akkor hagyományuk örökébe fogadtak. S ez az örökbefogadás, fajtám szeretete, életre szólóan elkötelezett, hogy e pusztuló, idő árjától sodort örökség gondját hordozzam. Idestova két évtizede már, jegyzőkönyvvel, fényképezőgéppel, széltébe-hosszába barangolom ezt a tájat, faluját, városát, nagy kerek pusztáját, s leltárba igyekszem venni mindazt, amit értéknek tekint a néprajztudomány.” (Szűcs Sándor: Pusztai krónika Budapest, 1946.)

Aki a bihari mesék gyűjtőjéről, kiadójáról, Szűcs Sándorról szeretne többet tudni, annak ajánljuk:

http://mek.oszk.hu/02100/02115/html/5-241.html

https://www.biharnagybajom.hu/szucs_sandor

Mesemondás, kézműveskedés egy NépmesePontban

Rácz Anikó gyakorló mesemondó, pedagógus, aki a Bodorka NépmesePont egyik vezetőjeként sokat találkozik gyerekekkel, mesél nekik, beszél nekik a mesék egykori környezetéről, a népi kultúra jellemzőiről, a mesében megnyilvánuló életszemléletről, életmódról.

Ezt a mesét is fölhasználták már munkatársával egy sajátos kézműves-ismeretterjesztő foglalkozásra: a mesében nagy szerepet kap a ruházat, a viselet, általában is, mint a hideg ellen védő öltözet, és annak egyes darabjai is. A Bodorka NépmesePonton a viseletet, különösen a cifraszűrt mutatták be e mese elhangzása után, Sevella Zsuzsanna MintaKINCStár elnevezésű fejlesztő játékai és főleg Donkó Rebekka foglakozásvezető segítségével, lásd ezt a videót: 

https://www.facebook.com/egyesulet.biharinepmuveszeti/posts/1289749987876987/