Eredeti szakmám dekoratőr, melyben tíz esztendeig dolgoztam, de már gimnazistaként „megfertőződtem” a népi kultúra iránti érdeklődéssel. Ezt valószínűleg egykori rajztanárnőmnek köszönhetem, aki a batik szakkör feladatainak inspirációjául a Malonyai kötetekben található hímes tojások rajzait mutatta nekünk. Ennek hatására már tizenhét évesen szövőtanfolyamra jártam a Fővárosi Művelődési Házba. Később erdélyi asszonyoktól és Csókos Varga Györgyitől tanultam a mesterség fortélyait.
Jelenleg elsősorban a szövés oktatásával foglalkozom, és ez a tevékenység egész életemet átszövi. Számomra a legnagyobb eredmény, hogy tanítványok sokaságával ismertettem és szerettetem meg a szövés csodálatos világát.
A tanítást a „nomád nemzedék” tagjaként kezdtem, a 80-as évek elejétől, amikorra a megszerzett tudás továbbadása is célként fogalmazódott meg. Először csak szakkörökben, nyári táborokban, majd öt évig szakiskolában mozgássérült fiataloknak tanítottam a szövést. 1994-től a Magyar Művelődési Intézetben, a későbbi Hagyományok Házában folytattam és folytatom a mai napig mesterség oktatását.
Az alkotás, a kézzel való tevékenység magabiztosságot, önbizalmat ad, csökkentve a mai kor emberének kiszolgáltatottság-érzését ebben a felgyorsult világban.
Elérhetőség:
