Nem hivatásos kézműves
Különdíj
Nyolc évvel ezelőtt kezdtem el bőrhímzéssel foglalkozni, pontosabban csak próbálkozni, kísérletezni. A semmiből született meg ez a fajta bőrhímzés, nincs szakirodalom, nincs tapasztalt alkotó, aki ebben előttem járna, és segíteni tudott volna. Terjedelmes iromány lenne beszámolni arról a kudarcokkal teli, rögös útról, amit 8 év alatt bejártam. Jelen pályázati kiírást szem előtt tartva most igyekszem konkrétan csak erre a tárgyra fókuszálni. A motívumokat mindig hosszas megfontolás után a magyar népművészet különböző tájegységeinek mintakincséből választom ki. Egy-egy minta átkonvertálása erre az új bőrhímzés technikára napokig, akár hetekig is eltarthat.
Ebből adódik, hogy a munkáimon látható mintakészlet eléggé korlátozott számú. Legelső mintáim egyike volt ez a rábaközi páva. Elkészítettem néhány pávás darabot, majd félretettem ezt a motívumot, mert jött a következő, és mindig a legújabbal dolgozom szívesen. Azután jártamban-keltemben azt vettem észre, hogy a pávás minta újra és újra előkerül. Valakinek mindig megtetszett, és ilyet kért tőlem. „Valami láthatatlan erő lakozik ebben a mintában” – gondoltam, és mikor már sok-sok pávát elkészítettem, egyszer csak láthatóvá vált számomra ez az erő.
A hímzés első fázisaiban egyértelműen látszik, hogy a sokak által kedvelt tulipán motívum készül. Egyre részletezettebb, egyre kidolgozottabb formában jelenik meg a tulipán, mígnem egy 180 fokos hirtelen minden megváltozik, a tulipánból páva lesz. Egy olyan páva, amely megőrzi a tulipán minden jellemvonását, és abból épül, fejlődik tovább. A két motívum szimbolikájáról, azok összefüggéseiről érdekes tanulmányt lehetne írni. Miután a tolltartó elkészült, úgy gondoltam, hogy a fotókkal bemutatott mondanivaló sokkal érthetőbb lenne, ha az egyes fázisok egyszerre, egy képen lennének jelen.
Így 7 db tolltartófedelet kezdtem el hímezni, mert „Most van időm alkotni” és különböző készültségi szinten alulról felfelé haladva sorba rendeztem őket. Két hétig tartott, mire elkészültem ezzel. Joggal mondhatná bárki, hogy kár volt ezzel ennyi időt eltölteni, rajzos formában mindezt néhány óra alatt meg lehetett volna oldani. Igen, ez igaz, de akkor az az erő - a népművészet ereje, amit be szeretnék mutatni - jelentősen gyengült volna. Gondolatai manapság mindenkinek a koronavírus körül járnak, én sem vagyok ez alól kivétel.
Az alkotás során az jutott eszembe, hogy ez a minta – akár egy iránytű - még abban is segít, hogy utat mutat nekünk a továbbiakra: Elkezdtünk egy tulipánvilágot építeni, majd jött a koronavírus, és a feje tetejére állt a világ. El kell gondolkodnunk azon, hogy hogyan tovább. Nem kell az egészet visszafordítani, nem kell belőle semmit kitörölni, hanem új utakat kell találni egy emberibb, egy élhetőbb világ, egy pávavilág felé. Úgy is kerek, úgy is szép lehet a világ, csak egy kicsit más, mint eddig. József Attila sorai jutnak eszembe, aki egyik tanulmányában így fogalmaz: „A népművészet a jelenlevő múlt, mely irányítja a jövőt.”
<< Vissza a többi pályázathoz
