An­tal Esz­ter: Ke­reszt­sze­mes te­rí­tő és Bot­ókás csip­ke

Fiatal nem hivatásos alkotó
Székelyudvarhely
Különdíj

 

A Cimbora Házban Székelyudvarhelyen tanultam a népi hímzést negyedikes korom óta Bán Erzsébet tanárnőtől. Az évek során volt lehetőségem megtanulni az egyszerűbb szálöltést, láncöltést, valamint a már bonyolultabb keresztszemest illetve udvarhelyszéki varrottast. Az év eleje óta dolgoztam egy keresztszemes munkán, amelyet sóvidéki mintával készítettem, viszont a zsúfolt mindennapok közepette nem volt sok lehetőségem dolgozni.

Antal Eszter hímzés

Nagyon örültem, hogy több időt fordíthattam a hobbimra. Napi egy-két órát szántam a munkám készítésére, amelyet akár filmnézés közben is végezhettem. A keresztszemes alkotás sajátossága, hogy nem rajzoljuk meg előre a mintát, hanem csak egy négyzethálós lapra szerkesztett mintát követünk. A munka készítésének kezdetekor az anyag közepére kezdjük el hímezni a mintát, majd onnan haladunk minden irányba a minta széléig.

Antal Eszter hímzés


A hímzés mellett botókás csipke készítéssel is foglalkozom. Ennek Erdélyben ismert változata a Székelyudvarhely mellett elhelyezkedő Székelyszentkirályról származik. A csipke elkészítésének folyamatát egy székelyszentkirályi lánytól, László Noémitől volt lehetőségem megtanulni. Munkám elkészítéséhez egy szalmával töltött párnára van szükségem, amelyre ráhelyezem a mintát. Ezek a minták szentkirályi asszonyok gyűjteményéből valók, melyek alá sokszorosítás céljából egy kartonlapot helyezünk, így arra átmásolódik a minta.

Antal Eszter Botókás csipke

A cérnát fából készült botókákra tekerjük, amelyek „hajigálásával”, keresztül-kasul való dobálásával megkapjuk a kívánt mintát. A két legelterjedtebb kötéstípus a 4-es kötés, melynek alapja a szövéshez hasonlítható, valamint a 3-as kötés, mellyel csillagokra emlékeztető mintát hozhatunk létre. Ez az alkotás a karantén kezdete óta a második munkám, melyet nagy lelkesedéssel készítek nap mint nap.

 

Antal Eszter Botókás csipke

 

<< Vissza a többi pályázathoz

 

Ta­nul­ha­tó ha­gyo­mány, él­he­tő hi­va­tás

Napjainkban, amikor a hagyományos tudás átadásának természetes útjai – a családi tradíciók, közösségi minták és élő példák – visszaszorulóban vannak, különösen fontos téma, hogy miként örökíthetők tovább a kézművesség, a népi előadóművészet és a népművészet értékei.

Meg­je­lent a Hor­go­si nép­da­lok

A Virágos kert a horgosi nagytemplom című kiadvány Horgos és a hozzá tartozó Királyhalom (Bački Vinogradi) magyar közösségeinek népdalhagyományát mutatja be. A szerzők, Németh István és Juhász Gyula a tudományos alaposságot, a forráskritikát és a közösségi hagyománytiszteletet példás egyensúlyban érvényesítették munkájukban. 

Ti­ze­dik al­ka­lom­mal ad­ták át a Hal­mos Bé­la-dí­ja­kat

A nemzeti összetartozás napján, Halmos Béla születésnapján tizedik alkalommal adták át a Hagyományok Háza színháztermében a róla elnevezett vándordíjat és emlékérmet. Az idei évben a Halmos Béla-díjat Pusko Márton hegedűs nyerte el, míg a Halmos Béla emlékérmet Szűcs Sándor népzenész, közösségszervező vehette át. A rendezvény a Hagyományok Háza, a Hagyományok Háza Baráti Köre és a Petőfi Kulturális Ügynökség gondozásában működő Halmos Béla Programiroda közös szervezésében, a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával valósult meg.

Érdekli a többi műsor?

Iratkozzon fel hírlevelünkre, és értesüljön elsőként rendezvényeinkről, képzéseinkről!