Fiatal nem hivatásos alkotó
Székelyudvarhely
Különdíj
A Cimbora Házban Székelyudvarhelyen tanultam a népi hímzést negyedikes korom óta Bán Erzsébet tanárnőtől. Az évek során volt lehetőségem megtanulni az egyszerűbb szálöltést, láncöltést, valamint a már bonyolultabb keresztszemest illetve udvarhelyszéki varrottast. Az év eleje óta dolgoztam egy keresztszemes munkán, amelyet sóvidéki mintával készítettem, viszont a zsúfolt mindennapok közepette nem volt sok lehetőségem dolgozni.
Nagyon örültem, hogy több időt fordíthattam a hobbimra. Napi egy-két órát szántam a munkám készítésére, amelyet akár filmnézés közben is végezhettem. A keresztszemes alkotás sajátossága, hogy nem rajzoljuk meg előre a mintát, hanem csak egy négyzethálós lapra szerkesztett mintát követünk. A munka készítésének kezdetekor az anyag közepére kezdjük el hímezni a mintát, majd onnan haladunk minden irányba a minta széléig.
A hímzés mellett botókás csipke készítéssel is foglalkozom. Ennek Erdélyben ismert változata a Székelyudvarhely mellett elhelyezkedő Székelyszentkirályról származik. A csipke elkészítésének folyamatát egy székelyszentkirályi lánytól, László Noémitől volt lehetőségem megtanulni. Munkám elkészítéséhez egy szalmával töltött párnára van szükségem, amelyre ráhelyezem a mintát. Ezek a minták szentkirályi asszonyok gyűjteményéből valók, melyek alá sokszorosítás céljából egy kartonlapot helyezünk, így arra átmásolódik a minta.
A cérnát fából készült botókákra tekerjük, amelyek „hajigálásával”, keresztül-kasul való dobálásával megkapjuk a kívánt mintát. A két legelterjedtebb kötéstípus a 4-es kötés, melynek alapja a szövéshez hasonlítható, valamint a 3-as kötés, mellyel csillagokra emlékeztető mintát hozhatunk létre. Ez az alkotás a karantén kezdete óta a második munkám, melyet nagy lelkesedéssel készítek nap mint nap.
<< Vissza a többi pályázathoz
