Népi iparművész
Évtizedekkel ezelőtt már varrtam cipőt nagyi öreg Singer varrógépével, hulladék bőrből. Azóta foglalkoztat a téma. Jóval később lett lehetőségem bőrművességet tanulni, de a tudással a bátorságom csökkent. Szandált, sarut több éve saját készítésűt hordok, bocskort is készítettünk egy táborban.
A karantén beköszöntével végre nekiláttam cipőt varrni. Az első darab a 25 évvel ezelőttit idézte. Folytattam a kísérletezést, továbbra is itthoni maradék anyagokkal. Miután a régi bevált formánál sikerült a sarok keményítését megoldani, ezt díszítettem (lila cipő szegővel, rátétes motívummal). Majd más szabásmintát és az orr merevítését is kipróbáltam (nyersbőr gyöngyökkel díszített bokapántos cipő), ezután pedig a legszebb maradékokból készült el a varrott díszítésű fűzős cipő.
A hozzá készült kis táska szabását is meghatározták a maradék darabok méretei, szíjával - átcsatolva - vállon és derékon is hordható. A díszítő motívumot Gergely János: Magyar motívumok gyűjteménye c. könyvében talált zsinórminta alapján terveztem.
