Családi kategória – hivatásos alkotó
Mezőtúr
Sokat hallhattuk mostanság, hogy lelassulunk. Megáll az idő. Megváltoznak a mindennapjaink. Nos, az én (Bihary Kamilla) életem egy olyan pillanatában állt meg, amikor egyébként is egy kisebb visszavonulót terveztem. Nemrég végeztem formatervező művész (MA) szakon, majd visszaköltöztem anyukámhoz egy kis időre lecsendesedés, útkeresés céljából. A megváltozott körülmények miatt a kis időből nagy idő lett, és így ezt a nagy időt nem utazgatással vagy álláskereséssel, és végképp nem kétségbeeséssel töltöttem, hanem igyekeztem kihozni a legtöbbet abból, ami épp van. Már korábban is kacérkodtam csempekészítéssel, de sosem szántam rá igazán időt. Az egyetem közben az Erasmus programnak köszönhetően egy évet tölthettem Portugália fővárosában, Lisszabonban, ahol a külföldi tanulmányaim alatt a csempék iránti szeretetem még inkább elmélyült.
Anyukám (Biharyné Zoltán Emese) Mezőtúron nőtt fel, 1984-ben tett fazekas vizsgát Mezőtúron, és most is itt alkot, hagyományos fazekas termékeket készít a saját kis műhelyében. Most, hogy együtt töltöttük a karantént, ezt a helyet nap mint nap megoszthatta velem, és egy fazekasműhelyben megtaláltam mindent, minden olyan eszközt, alapanyagot, segítséget, ami a csempekészítéshez szükséges. Így már az évek óta bennem lévő igény most tudott kibontakozni, nem vonta el semmi más a figyelmem, az energiám.
Anyukámmal közös hobbink, érdeklődési körünk a kerámia mellett a kert, a virágok gondozása, növények ültetése. Emiatt több kisebb, sajátcélú projektünk is rég tervben volt már, ami ezt a kettőt ötvözi. És most ebben a helyzetben volt idő ezekből az ötletekből párat elkészíteni, megélni a saját örömükre alkotást, a saját használatra készítés boldogságát.
Már régóta hevert a kert végében egy felújításra váró régi mosdóállvány, amiből közösen egy kerti kézmosót készítettünk. Az alapot adó fa bútort felújítottunk, hogy ne kerüljön kidobásra, meghosszabbítva ezzel az életútját az újrafelhasználás jegyében. Anyukám korongozta meg a tálat, amit pontosan olyan méretűre készített, hogy jól illjen az állványba. A kerti bútor másik kerámia eleme pedig az alsó polcot díszítő csempekompozíció. Ezeket rég fel nem használt maradék agyagokból készítettem, amit kidobni sajnáltunk, de az eladásra készített termékekhez anya mindig friss alapanyagot használt. Ez egy megfelelő alkalom volt, hogy saját célra felhasználhassuk, ezt se kelljen kidobni, szintén az újrahasznosítás okán.
Mezőtúron élünk és alkotunk, így egyértelműen a minták inspirációja is a térségből származik. A hegyes levél gyakran előforduló motívumok mezőtúri metszett kerámiákon, ahol sokszor a kompozíciók vázát adják, vagy egyes motívumokat kötnek össze. Hasonlóképp képeztem ki a tálban futó levélmintát (és az azt követő csempék formáját) is. A párban álló levelek az anya-lánya kapcsolatot is szimbolizálják, de magában a levél a növekedés és újjáéledés jelképe is lehet, mely jelentéstartalom ebben az időszakban különösen nagy jelentőségű.
Mivel ez egy vízhez kapcsolódó tárgy, ezért a kék színt választottam. Illetve a hagyományok őrzése mellett megjelenik egy újító szándék is. Volt idő a mázakkal, színekkel való kísérletezésére, így a türkizes árnyalatoknak a kikeverésével maivá varázsolhattuk ezt a hagyományos bútort. A kerti kézmosó nem csak a közös munka kedves emléke, de a kert éke és használati tárgy is egyben. Kézmosást követően a felhasznált víz összegyűjthető, és locsolásra használható, szintén a környezetvédelem jegyben.
<< Vissza a többi pályázathoz
