Táncmillennium
Az előadás a magyar tánchagyomány kialakulásának és továbbélésének útját járja be. A keleti eredetű magyar nép ősi szájhagyományos kultúrája sok-sok új elemmel gazdagodva érte meg a huszadik századot. A nyugat felől érkező kulturális hatások mindig kreatívan vegyültek össze a helyi hagyományokkal. A történeti Magyarország területét jelentő Kárpát-medence egyes régióiban ezek a réges-régi divatokból származó táncok, dallamok még ma is élnek. Apáról fiúra szállva a paraszti szájhagyomány őrizte meg őket, mivel nálunk csak az ő közösségeik élhették túl a történelmi viharok pusztításait. A néprajzi gyűjtők (Vikár Béla, Kodály Zoltán és Bartók Béla) munkája nyomán kialakuló kép világossá tette, hogy ez a Kárpát-medencében felgyűjtött hagyományanyag az európai múlt tükre is egyben.
Az első részben eredeti környezetében, korhű viseletekben idézzük fel történelmi táncainkat. A második részben a történeti leírásokból ismert táncok megváltozott, immár paraszti közegből viharzanak elénk, hogy a legújabb idők divatja szerint a városi fiatalok táncházaiban éledjenek újjá.
1. felvonás
TÖRTÉNELMI KÉPEK
Regölés
DALIÁS IDŐK
Udvari mulatság
„AZ JÓ HÍRÉRT, NÉVÉRT”
A fejedelem tánca
Hajdútánc
„MAGYARORSZÁG, ERDÉLY, HALLJ ÚJ HÍRT”
Kuruc dallamok tárogatón
„Pengjen sarkantyúja…”
Híres csárdásaink
Reformkori bál
2. felvonás
A NÉPHAGYOMÁNY KINCSEI
Lánymulatság
Emlékek egy rábaközi búcsúból
Két pár
Pásztorbotoló és csapás
Magyar verbunk, lassú és friss csárdás
Kürti párosítók
A NÉPHAGYOMÁNY ÚJ ÉLETE
Dorombtánc
Táncházi képek
Bemutató: 2000. március 30., Erkel Színház
