Eheti mesénk is jól érzékelteti, mennyire igaza volt Berecz Andrásnak, aki egy kérdésre: mit jelent mesemondónak lenni?, így válaszolt: „A mesemondó arra jó, hogy a meséket frissen tartsa. Új életet leheljen beléjük. Olyan, mint a kincstárnok, számon tarja, ide- odarakosgatja őket, egész életében köztük matat. Nem győz betelni velük. Fényesítgeti, csiszolgatja őket. Újak után jár.”
Fábián Évikére is ez jellemző. Meséje Furulyás Palkóról szól, a mese központi motívuma pedig egy bűvös hangszer. Ezt a mesetípust – a cselekményvázlat alapján - a nemzetközi népmesekutatás is nyilvántartja (ATU 592: Szent Péter muzsikája - The Dance among Thorns), és a magyar tündérmese-katalógusban is megtalálhatjuk, igen sok Kárpát-medencei szövegváltozattal. De Évike ezt a mesét előadásával felfrissíti, egyedi és egyszeri élménnyé teszi. Például a sok-sok európai változatból „elvont” típusban bűvös hegedű szerepel, nála a hatlyukú pásztorfurulya, továbbá nevet ad a főhősnek, és „Évikés” módon egy dalos-táncos Zsuzsit is kerít neki, stb.
A mese központi motívuma tehát nála - mint Berecz Andrásnál - a bűvös furulya.
A népmesei mágikus tárgyakról ez áll a Magyar Néprajzi Lexikonban: „Egyes mágikus tárgyak birtoklása a humor lehetőségeit rejti magában: pl. a síp vagy furulya, melynek szavára mindenki táncolni kénytelen, vagy a gyümölcsök, melyeknek megevése folytán a királykisasszonynak szamárfüle vagy ökörszarva nő. Ezek sajátos tréfás csoportját képezik a varázsmeséknek: a nevetni nem tudó királykisasszony megnevettetése következtében a hős megszabadul a rá váró büntetéstől, s elnyeri a királykisasszony kezét (AaTh 559, 571–574, 592).”
Magyar Néprajzi Lexikon: mágikus tárgy, lásd itt.
Évike mesemondása felidézhet lazábban vagy jobban idekapcsolódó, az ő meséjével összevethető meséket is. Bűvös furulya szerepel (két másik mágikus kellékkel együtt) Benedek Elek Furulyás Palkó és Az aranyszőrű bárány c. meséjében, egy cselekményben jobban hasonlító széki mesében viszont bűvös hegedű, mellyel a szegény ember ellenfeleit táncoltatja meg. Ez utóbbit, az Előbb a tánc, azután a lakoma címűt a kecskeméti filmstúdió animációs sorozatában is feldolgozták.
Ha valakit érdekel az eredeti, a címadó mese szövegét ebben az antikváriumban, könyvtárban beszerezhető könyvben találja: Faragó József (szerk): Előbb a tánc, azután a lakoma. Mezőségi népmesék. Állami Irodalmi és Művészeti Kiadó, Bukarest, é.n. 113-116.
Javasolt szempontok a mese feldolgozásához:
Kérjenek figyelmes, lehetőleg zavartalan mesehallgatást!
- A mese meghallgatása fejleszti a figyelem képességét. Kérjenek szóbeli feladatokat, újramesélést, a mesekezdő vagy mesezáró formulák felidézését stb. a mesével kapcsolatban!
- A mese újramesélése fejleszti a beszédkészséget és a szókincset;
- A történet összefoglalása fejleszti a lényeglátás képességét. Kérjenek a nyelvjárással, a népies vagy régies szavakkal kapcsolatos feladatokat!
- Nemcsak az irodalom, olvasás, fogalmazás, de a nyelvtan tananyaghoz is kapcsolható így a mesehallgatás! Kérjenek rajzokat a mesével kapcsolatban!
- A mese egy motívumának vagy szereplőjének lerajzolása fejleszti a fantáziát és a rajzkészséget. Kérjenek szempontváltást, szerepjátékot a mese újramondásával, eljátszásával kapcsolatban!
- A mese átélése, újramondása (esetleg egy-egy szereplő bőrébe bújva is), a szóbeli kifejezőkészség mellett az érzelmi intelligenciát is fejleszti.
Mesemondás – nyelvi nevelés - művelődés
Fábián Évike mesemondását azért is tartjuk példaértékűnek, mert megfigyelhetjük előadásain, hogyan lehet beépíteni egyéb oktatási-nevelési tartalmakat, az iskolai tananyagon kívüli, általános műveltségi tartalmakat is a mesébe, a mesemondás folyamatába.
Például a szókincsbővítéshez, a hasonlatok, költői képek megismertetésére, a képes beszéd alkotásmódjára is hallhatunk példákat: "olyan csend...hogy belé lehetett vóna kapaszkodni"; "nem üttem meg apámot hogy így bűnhődjek".
A szólások tartalmának és eredetének megértetésére is alkalmas a mesélés: "Pálcát tör fölötte" - ez ma már csak szólás, de mesénkből kiderül, és Évike érzékletesen be is mutatja, hogy mit is jelentett régen: a bíró valóban eltörte a pálcát a térdén, jelezve, hogy halálra ítéli a bűnös.
Nem mindennapi nyelvtani jelenségeket, pl. régies múlt időt is megismerhetnek a gyerekek a mesében: "ahogy jöttek vót a madarak”.
A szinonimák használata nemcsak szép és gazdag szókincset jelent, de hasznos is: néha egyik szó magyarázza a másikat – néha egyszerűen csak jó hallgatni a több majdnem ugyanazt máshogyan jelentő kifejezést: „Kezdte keringetni, sirítgetni” (az ostort); "Szaladt az ember, hol a kerepelőt kerregtette rettentően, hol az ostort durrogtatta…”; "Alá-fel, ide-oda, elé- hátul, ide-tova, annyit futott, halljátok-e, hogy napszentületkor egy habba vót…”.
A gyönyörű mesei nyelvezetben fel-feltűnnek olyan szavak, kifejezések is, amelyek már eltűntek a hétköznapi magyar nyelvből, szinte csak a népköltészet őrzi őket. Ilyen a „napszentület” is. Felidézhetjük a tanítványainknak ezt a táncházmozgalomban jól ismert dalt: Fordulj, kedves lovam, napszentület felé… (meghallgathatjuk itt); vagy ezt a Lakatos Demeter moldvai csángó költő által írt verset: Messze ott hol a nap szentül le… A teljes vers itt olvasható.
A mesékben gyakran szóba kerülnek régi mesterségek – a Furulyás Palkóban a szövés-fonás: Évike szavai szinte elejétől végéig megelevenítik azt a folyamatot, ahogyan régen otthon saját ruháikat készítették a lányok, asszonyok: „megszőtték”-„megfonták”- „megfestették”- „megvarrták”.
A magyar huszár verbunkost is táncol. A verbunk férfi néptánc elnevezése a német werbung: ’toborozás’ szóból ered (a katonák verbuválásakor táncmulatságot is szerveztek volt). A verbunkos férfitánc, az új tánctípusok közé tartozik, van szólóban és csoportosan járt verbunk is (körverbunk). A magyarországi táncházmozgalom hatására a verbunkhagyomány szerepe megnőtt, 2019-ben a szellemi kulturális örökség listájára is fölkerült. Lásd még itt.
Javasolt feladatok a mese feldolgozásához:
(Természetesen a pedagógus dolga eldönteni, bizonyos szempontokat csak „mankónak” kínál a mesehallgatáshoz a tanítványainak, vagy a konkrét feladatainkat vagy saját feladatait elküldi-e nekik, és azt „szorgalminak” adja, vagy visszaküldendő, ellenőrizhető, kijavítható feladatnak, akár a „Classroom”-rendszerbe beépítve.)
Inkább kisebbeknek (2-3 osztályosoknak)
- Ha meghallgattad az egész mesét, foglald össze röviden szóban: miről is szólt? Kik voltak a főszereplők? (szőlősgazda, felesége, Szent Péter, nagyobbik fiú, kisebbik fiú: Palkó, drótostót, kofák, bíró, magyar huszár, bíró lánya: Zsuzsi)
- Hogyan jellemeznéd a mese főbb szereplőit? (külső-belső tulajdonságok - a gazda és a nagyobbik fia: mutuj, fösvény, morcos, a gazda felesége és a kisebbik fiú, Palkó: dalos, táncos, jókedvű, segítőkész, nagylelkű, Szent Péter: idős, kopasz, fehér szakállú, igazságos, a drótostót: kelletlen, a magyar huszár: nyalka, rátarti, Zsuzsi: szép, csinos, táncos)
- Ki nem segített, ki segített Szent Péternek? (A szőlősgazda és nagyobbik fia nem, a kisebbik fiú igen.)
- Mit kért Szent Péter Palkótól? (egy fürt szőlőt)
- Mivel jutalmazta Szent Péter Palkót a jószívűségéért? (amit maga kért: egy bűvös furulyával)
- Hogyan büntette meg Palkó a köszönését nem fogadó drótostótot/ a huszárt? (a furulyával megtáncoltatta, az üvegei összetörtek)
- Ki mondta (énekelte) ezt: "Adjatok, adjatok, amit Isten adott, fínom lágy kenyérkét, szőlőgirizdecskét"? (Szent Péter, öregember képében)
- Két szép köszönésformulát is mondott - Palkó nevében - a mesemondó: "Adjon Isten szerencsés jónapot!", és: "Járjon szerencsével!" Ismersz Te is hasonló, szép, udvarias, esetleg régies köszönést?
- Mit jelentenek szerinted ezek a kifejezések: „kocsányra szökött a szeme”, „meglocsolja/ meggyantázza az éneklőkéjét, a muzsikálóját”? Ha nem tudod, kérdezd meg szüleidet, nagyszüleidet – vagy nézz utána az interneten!
- Mit jelent ez a kifejezés: „összeráncolta a szeme szőrit”? Játszd el (akár tükör előtt)!
- Ismerted ezt a szólást: "pálcát tör fölötte"? Azt jelenti: valaki „elítéli” a másik embert valami miatt. Mesénkből kiderül: régen a bíró valóban eltörte a pálcát a térdén, jelezve, hogy halálra ítéli a bűnöst.
- (Fiúknak:) Rajzoljátok le Furulyás Palkót vagy a magyar huszárt!
- (Lányoknak:) Rajzoljátok le Zsuzsit vagy Furulyás Palkó és Zsuzsi táncát!
Inkább nagyobbaknak (5-6. osztályosoknak:)
- Ha meghallgattad az egész mesét, foglald össze röviden szóban: miről is szólt? Kik voltak a főszereplők? (szőlősgazda, felesége, Szent Péter, nagyobbik fiú, kisebbik fiú: Palkó, drótostót, kofák, bíró, magyar huszár, bíró lánya: Zsuzsi)
- Gondold át: milyen más népmesékből ismersz szereplőket név szerint? (Királyfia Kis Miklós, Tündérszép Ilona, Bolond Mihók, Térdszéli Katica stb.)
- Hogyan jellemeznéd a mese főbb szereplőit? (külső-belső tulajdonságok - a gazda és a nagyobbik fia: mutuj, fösvény, morcos, a gazda felesége és a kisebbik fiú, Palkó: dalos, táncos, jókedvű, segítőkész, nagylelkű, Szent Péter: idős, kopasz, fehér szakállú, igazságos, a drótostót: kelletlen, a magyar huszár: nyalka, rátarti, Zsuzsi: szép, csinos, táncos)
- Ki nem segített, ki segített Szent Péternek? (a szőlősgazda és nagyobbik fia nem, a kisebbik fiú igen)
- Mit kért Szent Péter Palkótól? (egy fürt szőlőt)
- Mivel jutalmazta Szent Péter Palkót a jószívűségéért? (amit maga kért: egy bűvös furulyával)
- Két szép köszönésformulát is mondott - Palkó nevében - a mesemondó: "Adjon Isten szerencsés jónapot!", és: "Járjon szerencsével!" Ismersz Te is hasonló, szép, udvarias, esetleg régies köszönést?
- Melyik három szereplőt táncoltatta meg a furulyájával Palkó? (a drótostótot, a huszárt, Zsuzsit)
- Amikor a mesemondó helyszínt vagy szereplőt vált, egy másikról kezd el beszélni, sokszor ezt mondja: "De, hogy egyik szavamat a másikba ne öltsem" – ezt mesei átvezető formulának hívjuk, ismersz esetleg más hasonló formulát?
- "Ez így vót, ez mese vót... tiszta igaz vót" – Ezzel a mesezáró formulával végezte Évike a mesét. Te milyet ismersz? Írj le egy-kettőt!
- Évike elmondta, mivel segítettek egymásnak a fiatalok a fonókban, hogy jobban menjen a munka – emlékszel még? (meséltek)
- Lesznek a mesében talán fura, népies, régies vagy ismeretlen szavak. Jegyezzétek le őket a mese hallgatása közben! Ha van rá lehetőségetek, hallgassátok meg újra a szóban forgó szövegrészletet! Ha nem tehetitek, kérdezzétek meg a szüleiteket, vagy nézzetek utána!
- A fura, népies szavakat és jelentésüket írjátok le, és rendezzétek szófajok szerint külön oszlopba! (pl. főnevek: dikó ’egyszerű ágy, fekhely’, pendelyke, rokolya – ’szoknya’, lüttő - ’lejtő”, napszentület – ’naplemente, alkonyat’; igék: kiszottyant – ’kiesett’, bokázott – ’táncolt’; elébükkent – ’előkerült, előugrott’)
- Mit jelentenek szerinted ez a kifejezések: „kocsányra szökött a szeme”, "egy habba vót"; "Ha el nem hordja az irháját"? Ha nem tudod, vagy nem derül ki a meséből, kérdezd meg szüleidet, nagyszüleidet!
- Rajzold le a kedvenc szereplődet! (Furulyás Palkó- Zsuzsi- Szent Péter - magyar huszár…)
- Fábián Évike egy érdekes hangszert szólaltatott meg mesemondás közben. Nézz utána, mi a neve, milyen érdekesség jellemző rá! (tilinkó; fafúvós népi hangszer, nincs rajta hangképző nyílás stb.)
- Tudod-e, mi az a verbunkos? Kérdezz, nézz utána!
Az oldalt összeállította: Dala Sára - népmese szakelőadó
