"Belenézek a szemükbe, elkezdem a mese bevezetőjét, és közben döntöm el, melyiket mesélem el nekik..."
Fábián Éva-interjú
Miért éppen Fábián Évike mesél?
Fábián Évikéről elmondhatjuk, hogy napjaink egyik legkiválóbb mesemondója. Nyelvileg, tartalmilag, stílusban egyaránt szépen, hitelesen, a magyar népi mesemondó hagyományt követve mesél kicsiknek és nagyoknak egyaránt.
Szép, gazdag szókincsű, dallamos, természetes, magával hozott (nem „betanult”) bukovinai székely nyelvjárásban mesél, és erre fel is hívja a hallgatói figyelmét, el-elmagyarázza a tájszavakat, de leginkább a mesébe szőve, a mesemondás ritmusából ki nem zökkenve. Néha szinonimával, néha egy-egy szemléletes gesztussal tanítja meg játékosan a mai gyerekeknek a szokatlan vagy soha nem hallott mesei kifejezést, a városiaknak a már nem ismert falusi élethez tartozó szót.
Szeretne többet tudni Fábián Évikéről?
Fábián Éva népdalénekes, népi éneket és népmesemondást gyerekeknek és felnőtteknek oktató jeles mester, előadóművész - de önmagát, jellemző szerénységével csak úgy szokta aposztrofálni: "pedagógus".
A Hagyományok Háza Találkozás a néphagyománnyal című programján Fábián Éva megmutatja sokoldalúságát: népmesét mond stílusosan, hagyományhűen, bukovinai székely tájszólását is használva, de énekeket is sző a mesébe vagy a gyerekekkel való foglalkozásba - hiszen mint jó pedagógus, a szórakoztatás közben tanít is: szokásokat, mesei, tájnyelvi kifejezéseket, népszokásokat, mesterségeket, vagy egyszerűen csak a régiek észjárását, viselkedését magyarázza a programon résztvevő mai gyerekeknek.
Mi a népmese?
A népmese a szóbeli epikus népköltészet egy műfajcsoportja, melynek általános jellemzője formailag a kerek, egész, logikus történetszövés, tartalmilag a jellegzetes mesei világ, a hétköznapi és a csodás elemek keveredésével, esztétikailag a művészi nyelvhasználat, meghatározott nyelvi-stilisztikai hatáskeltő eszközök, pl. mesei szövegformulák szerepeltetése.
Előadói a mesemondók; sajátos előadói stílusa, a magyar néphagyományban nyomokban még máig fellelhető népmesemondás nem azonos a prózamondással. Híres mesemondó asszonyok és férfiak szövegeit, előadói egyéniségüket, a mesemondás hagyományozódását a néprajzkutatók kutatták, leírták; néhányuk művészetét az állami Népművészet Mestere díjjal is jutalmazták.
Miért fejből mesél(jünk)? Miért nem könyvből olvassa fel a népmesét?
A népmesemondás, de egyáltalán, a mesemondás nem olvasás… szó szerint felolvasni egy irodalmi mesét („műmesét”) lehet és kell, mert ott számít a szórend, minden hangnak, írásjelnek jelentősége van. Csukás István vagy Lázár Ervin meséiben minden igekötő, minden szójáték hozzátesz még valamit a meseélményünkhöz, ne alakítsuk át a szerző szövegét!
De a népmeséket úgy mondták, 200 éve, 50 éve, és ma is, hogy a jó mesemondó maga is átélte és kicsit át is alakította a mesét! Az élőszavasság nem pusztán azt jelenti, hogy valaki a saját hangján olvas fel egy mesét, és nem pl. CD-ről hallgatja… Azt jelenti, hogy aki mesél, az tudja a történetet, a mese vázlatát, és ahogyan magában elképzeli az eseményekből kirajzolódó mese egész folyamát, azt a kedvének – és szókincsének – megfelelően improvizálva, rögtönözve, bizonyos szavakat, mondatokat akár mindig máshogyan a szereplők szájába adva alkotja újra a mesét. Persze a népmese tartalmi és formai keretein belül maradva, a mesei stílust, a népmesék nyelvezetét jól ismerve, amihez el kell olvasni, meg kell hallgatni jópár népmesét – de lássuk be, ez a világ egyik legkellemesebb dolga…!
Hogyan lehet megtanulni az élőszavas mesemondást?
Természetesen vannak született mesemondók, akinek a szájából még egy mindennapos történet is „mesésen” hangzik. De még nekik sem árt a magyar népmese különleges nyelvi-tartalmi világát alaposan megismerni, jó, hiteles népmesegyűjteményeket olvasgatni. Sokszor csak Illyés Gyula vagy Benedek Elek mesekönyveit lapozgatjuk, de jó tudnunk, hogy azok nem teljesen eredeti népmesék, Benedek Elek sok régebben gyűjtött mesét átírt, sokat pedig egyenesen maga talált ki, Illyés Gyula pedig a kora kultúrpolitikai légkörében kénytelenségből is tovább szelidítette-stilizálta a népmeséket. Olvassunk pl. az Új Magyar Népköltési Gyűjtemény sok-sok kötetéből szebbnél szebb, különlegesnél különlegesebb meséiből is!
Aki pedig kicsit halkabb, visszahúzódóbb, az is edzheti magát: mesélni jó! Bátoríthatja magát mindenki azzal, hogy különféle, az interneten is elérhető népmesemondó felvételeket néz - néhány jó példát mutatunk (melyek ráadásul a Fábián Évike bukovinai székely tájszólásától eltérőek):
Tombácz János szegedi mesemondó (archív) felvétele
Toldi István mai, vajdasági, kupuszinai mesemondó felvétele
Bartusné Szandai Teréz herencsényi palóc mesemondó felvétele
