Voigt Vilmos vagyok, 1940-ben Szegeden születtem. Noha hamar Budára költöztünk, a fölsővárosi--rókusi nyelvjárást máig megőriztem. Ki lehet próbálni.
Már a középiskolában dolgozatokat írtam a népballadáról, vallási legendákról, költeményekről.. Ezért egyértelmű volt, hogy a budapesti Eötvös Loránd tudományegyetemen magyar--néprajz szakot végeztem. Középiskolai tanár és muzeológus (akkor még tisztelet övezte "vörös") diplomámat 1963-ban kaptam. Már egyetemistaként gyűjtöttem népmeséket, dolgoztam a Magyar Népmesekatalógus számára. Áttekintettem a magyar állatmesék régi forrásanyagát. A magyar népmese stílusáról írtam szakdolgozatom -- ám ezt a szöveget soha senki nem idézte.
Lusta vagy szerencsés ember voltam. A friss diplomával a Folklore Tanszékre (így kell írni, hagyományos helyesírással) kerültem, és bandukoltam a szamárlétrán: gyakornok, tanársegéd, adjunktus, docens, egyetemi tanár, tanszékvezető, sőt intézetigazgató is voltam.
Később elég sokat tanítottam külföldön: finn, észt, német, ausztriai, amerikai, szlovákiai, romániai, vajdasági egyetemeken. Ottani és itthoni hallgatóim közül igazán sokan foglalkoztak később a népmesével. Egy kissé megreformáltam a magyar népköltészet oktatását, de a mesére mindig jutott egy félév oktatás és ehhez ugyancsak egy félév szeminárium. Természetesen a magyar mesekinccsel foglalkoztunk. De azért magyar fordításban jelentettem meg a lapp, lett, kelet-afrikai népmeséket és rokon szövegeket.
Nekem még módom nyílt "klasszikus" mesélőkkel is találkozni, mint Ámi Lajos, Palkó Józsefné, Tombácz János és mások. Ez még a ládanagyságú magnetofonok kora volt. folyton attól rettegtem, megijeszt egy kutya,elejtem, összetöröm a magnetofont -- és nem tudom a kárt kifizetni.
Egyetemi jegyzetünkben, majd tankönyvünkben (A magyar folklór, legutóbbi kiadása: Budapest, 1998) én írtam a mese-fejezetet. Nyugodt lélekkel írhatom, ez máig a legjobb áttekintés a népmeséről, részletes nemzetközi áttekintéssel. Magam is meglepődtem, amikor összegyűjtöttük mesei dolgozataim javát: Meseszó. Tanulmányok mesékről és mesekutatásról. Budapest, 2007-2009. Több mint 300 nyomtatott lap. Úgy 80, rövidebb--hosszabb tanulmány. A kötet végére illesztettük a meséről foglalkozó írásaim jegyzékét: ezt 30 lapot foglal el.Tovább rémíszthetem az olvasót: A folklorisztika alapfogalmai. Szócikkek (Budapest, 2014) c. több mint 500 oldalnyi könyvemben is százszámra van a mesékre vonatkozó adat vagy hivatkozás.
Mindez nem csak monománia -- a virágzó magyar mesekutatás magától értetődő folytatása.
Már a 19. század végén Katona Lajos világhírű magyar mesekutató volt. A két világháború között Honti János a mese sajátos világfelfogását azóta sem meghaladottan mutatta be. Róluk mindig megemlékeztem óráimon. Az 1930-as években indul meg a mesemondó egyéniségek tüzetes kutatása. Ortutay Gyula, és mesélője, Fedics Mihály máig az egész magyar kultúra számára megkerülhetetlen klasszikusok.
Nekem Ortutay professzorom, témavezetőm majd főnököm volt. Az ő "tanítványai" közül Dégh Linda, Kovács Ágnes, Katona Imre, távolabbról Faragó József, Nagy Olga nemcsak kollégák, szinte barátok voltak. Ő utánuk csak jót szabad (és lehet!) írni, tanítani.
Világszerte egyedül áll színvonalát tekintve nemcsak a magyar tudományos népmesekutatás, hanem az a "magyar népmese-kurzus" is, amelyet a Hagyományok Háza oly kitartóan és eredményesen valósított meg. Sokban tanítványaimnak tekintem őket. (Ott kell keresni őket.)
Rögtön három jó pontot is felsorolhatok. A több mint 30.000 hiteles magyar népmese adattára olyan kincs, amely még évszázadokig használható marad. Valódi mesélők valódi meséi ezek, nem kommersz kergeségek. A második jó pont a magyar országi mesekutatás nemzetközi hitelessége. Nálunk szakemberek (büszkén írom ide: zömmel tanítványaim) foglalkoznak a népmesével Nekem is szerencsém volt személyesen találkozni a népmesekutatás klasszikusaival. V. Ja. Propp, Stith Thompson, Kurt Ranke, Lutz Röhrich, Max Lüthi, Rolf Schenda, Richard Dorson, Alan Dundes -- nálunk Scheiber Sándor ma már a múltból világítanak. Az, hogy róluk a Hagyományok Házában tudnak - nem csoda, hanem csodálatos. Nem sorolom itt fel "nemzetközi" mesekutastó érdememet, noha idegen nyelven még többet is publikáltam, mint magyarul. A modern mesemorfológia, struktruralizmus, szemiotikai erről ad tájékoztatást.
