2025-ben 31. alkalommal került megrendezésre a Kisjankó Bori Hímzőpályázat.
Az egyik leghosszabb múltra visszatekintő országos pályázatot a 60-as, 70-es években szinte kizárólag a háziipari szövetkezetektervezői, alkotói számára írták ki. A korabeli népi iparművészek a szövetkezeti világ tervezői voltak, akik a helyi, hagyományos közösségből, kultúrából nőttek ki – a régi mesterek nyomdokain és a néprajzos szakemberek bevonásával szervezett képzések által.
A pályázat kezdetben a szövetkezeti élet kiválóságainak országos, reprezentatív bemutatkozása, versenye volt. A háziipari szövetkezetek kétarcúak voltak. Munkáik egy része külön zsűrizés után külföldre került, az igazán míves munkákat idehaza a Kecskeméti és Váci utcai üzleteikben értékesítették. A termékek minőségére elhivatott néprajzkutatók ügyeltek, fennmaradásukat ugyanakkor sokáig azok a szuvenír-tömegtermékek biztosították, melyek ma is elárasztják a piacot. A 70-es, 80-as évektől kezdtek pályázni azok a főleg értelmiségi körökből kikerült amatőr alkotók – többségükben pedagógusok, népművelők –, akik a Népművelési Intézet keretein belül részesültek tanfolyami képzésben.
Ők már nem feltétlenül saját, hagyományos közösségeik tudását éltették tovább (bár volt ilyen szakember is), hanem megszerzett, kurzusokon elsajátított ismeretek alapján szakköröket vezettek, majd épp ezek hatására kezdték múzeumok gyűjteményeiből vagy saját gyűjtések alapján felfedezni – és továbbképzéseken egymásnak átadni – egy-egy tájegység kevéssé ismert
hímzőkultúráját. Így színesedett az a paletta, amely e pályázat különleges fontosságát adta és adja ma is. A Kisjankó Bori Hímzőpályázat kiállításai minden korszakban a legkiválóbb, innovatív hímzések bemutatásának helyszínei voltak, ahová érdemes ellátogatni, hiszen mindig új és új csodákat láthat az érdeklődő. Már a kiállításokon való részvétel is óriási dicsőség volt, és ma sincs ez másképp. A pályázatra ebben az évben is nagyon magas számú, 409 alkotás érkezett 102 alkotótól. A pályaművek kisebb része egyéni alkotó, nagyobb része közösségek munkája. Ez különösen örvendetes, mert azt bizonyítja, hogy a népi kézművesség közösségformáló ereje még napjainkban is jelentős, és amikor oly sokat beszélünk az emberek elmagányosodásának problémáiról, tudhatjuk, hogy van egy terület, ahol a közösség ereje továbbra is kiemelkedő.
A pályázatra beküldött alkotások magas színvonalát jelzi az is, hogy az elutasítások aránya mindössze 23% volt,
ami rendkívül alacsonynak mondható. Hagyományos Mesterremek besorolást 31, Hagyományos Míves Terméket 20,
Modern Mesterremeket 83, Modern Míves Terméket 145 alkotás kapott. Ezek a számok azt is mutatják, hogy kiváló rekonstrukciók készítése mellett hímző alkotóink alapvetően a mai kor, a mai környezet-, lakás- és öltözetkultúra elvárásai alapján, anyanyelvi szintű, tökéletes technikai tudással készítik munkáikat. Felhasználják és hitelesen alkalmazzák a különféle tájegységi kultúrák elemeit, melyeket értőn tudnak megújítani. Változtatások szerkezetben, színben vagy funkcióban történhetnek, de a táji kultúra, az ihlető forrás továbbra is felismerhető marad. Ilyen módon saját tervezésű, használható, kortárs darabok jönnek létre. Mik a táji jellegzetességek? Ezek az eltérő díszítmény, szín, motívum, szerkezet, fonal, öltéstechnika sajátosságaiból adódnak, és tájegységenként, valamint korszakonként is különbözően alakulhatnak. Egy alkotónak mindezt tökéletesen ismernie kell ahhoz, hogy hiteles új darabot hozhasson létre, így vitathatatlan, hogy egy-egy sikeres alkotás mögött magas szakmai tudás, tapasztalat áll. A pályázati anyagot szemlélve az is szembetűnő volt, hogy hímzőinknek még mindig sikerül sok új, különleges mintaki cset, technikát felfedezniük, amelyekkel a hímzőmozgalom tudásbázisát gazdagíthatják, új lendületet, friss alkotókedvet adva másoknak is. További sikeres alkotómunkát kívánva gratulálok minden pályázónak
