Be­se Bo­tond

Dudakészítői, zenészi és tanári hármas hivatásom a magyar pásztorkultúra szerves ismeretén és annak hiteles közvetítésén alapszik.

A kecskefejes palóc duda elkészítése során a hagyományos hangszerkészítés egymásra épülő munkafolyamatai találkoznak: a dudatömlő előkészítésétől és a fa alkatrészek megmunkálásától a sípok beállításáig minden részletnek fontos szerepe van a hangszer megszólalásában és megjelenésében. Az alábbiakban ennek a folyamatnak a főbb lépései következnek.

Felhasznált anyagok

Kecskebőr, mész, glicerin, almaecet, szilvafa, szaru, nád, méhviasz, lenolaj, forrasztó ón, sárgaréz, pamutcérna

A tömlőre nyúzott kecskebőrt tiszta vízben kimossuk és a belső oldalát lehúsoljuk. (Megtisztítjuk a nyúzás után rajta maradt kisebb zsír- és húsdaraboktól.) Ezután oltott mészből készített híg "mésztejbe" forgatjuk és néhány napig állni hagyjuk. Amikor már a mész elégette a szőrhagymákat, a bőrt kivesszük a mészből és eltávolítjuk róla a szőrt. A bőrből kiáztatjuk a meszet. A nedves dudatömlő felületét glicerinből és almaecetből készült cserzőlével kezeljük. A dudabőrt felfújva szárítjuk, hogy formáját és méretét megőrizze.

[

A hangszertesteket már korábban előkészített, szakszerűen szárított szilvafából alakítjuk ki. Esztergályozással, fúrással és kézi faragással megmunkáljuk a hangszer alkatrészeket és ónöntéses díszítésekkel látjuk el. Felszereljük a szaru tülökből kialakított hangerősítő tölcséreket. Az így elkészített dudarészeket alaposan beolajozzuk.



Ezután összeépítjük a dudát. A tömlőbe bekötjük a fa részeket, a fúvókába szelepet készítünk. A külön álló darabokat pamutcérna bandázsolással illesztjük egymáshoz. Méhviaszból hangoló gombócokat helyezünk a sípszárra és a kontra végére.

"Életre leheljük" a dudát. Nádsípokat vágunk a sípszárba és a bordó csövébe. Beállítjuk a nádak erősségét és bejáratjuk a hangszert. Eközben elvégezzük a hangzó lyukak finomhangolását. Végezetül az elkészült kecskefejes palóc dudát felszereljük néhány fontos és hasznos kiegészítővel. "Sasköröm", piros bojt, tartalék viasz teszi teljessé a bőrduda megjelenését.

A ma­gyar kéz­mű­ves­ség leg­ja­va a Nép­raj­zi Mú­ze­um­ban

A magyar népi kézművesség legjelentősebb, ötévente megrendezett seregszemléje, az Élő Népművészet – XVIII. Országos Népművészeti Kiállítás 2026. október 29-étől látogatható a Néprajzi Múzeumban 2027. április 11-ig. A kiállítás három intézmény együttműködésében valósul meg: a szakmai koordinációt a Hagyományok Háza végzi, a pályázat a Népművészeti Egyesületek Szövetségével szoros együttműködésben zajlott, az országos tárlatnak pedig a Néprajzi Múzeum ad otthont.

A tárlat a hagyományos kézműves kultúra gazdagságát, a mesterségbeli tudás továbbélését és a kortárs alkotói gondolkodás sokszínűségét mutatja be. Az országos pályázatra egyéni alkotók és közösségek mintegy hatezer munkával jelentkeztek, amelyekből a tavaszi és nyári időszakban nyolc régiós kiállításon láthatott válogatást a közönség. A Néprajzi Múzeumban ezeknek a legkiemelkedőbb alkotásaiból összeállított reprezentatív válogatás kap helyet, amely nemcsak a tárgyakat mutatja be, hanem alkotóikat, a mögöttük álló közösségeket és az általuk továbbörökített tudást is középpontba állítja.

Föld­től az égig

Különleges gálaesttel ünnepli fennállásának 75. évfordulóját a Magyar Állami Népi Együttes: október 28-án a Földtől az égig című produkcióval lép az Erkel Színház közönsége elé.

Bor, tánc, szen­ve­dély

Új bemutatóval folytatódik a Magyar Állami Népi Együttes jubileumi évada. Október 16-án mutatják be Mihályi Gábor rendezésében A bor dicsérete című előadást.

Érdekli a többi műsor?

Iratkozzon fel hírlevelünkre, és értesüljön elsőként rendezvényeinkről, képzéseinkről!