Előadás-sorozat a népi gyógyászatról - Archívum

A gyógynövény szó hallatán legtöbbünknek a teák jutnak eszébe. Kétségkívül ez a leggyakoribb és leginkább ismert, ugyanakkor messze nem az egyetlen módja a gyógynövények felhasználásának. Az előadás körüljárja a különféle kivonatolási formákat a víztől az alkoholon át a zsiradékokig, és kitér az egyéb növényhasználati módszerekre is. Szó lesz arról, hogy milyen formában alkalmazták a növényeket a népi gyógyítók, füves emberek és kenőasszonyok, mik a mai fitoterápia jellemző eljárásai, és a kettő közt hol találhatjuk meg a saját életünkbe beilleszthető gyakorlatokat. Lehetőségünk lesz közelebbről is megismerni néhány növényi kivonatot is az előadó saját készleteiből.

Schell Kinga kommunikáció szakos diplomája mellett természetgyógyász—fitoterapeuta-jelölt, közel tíz éve foglalkozik intenzíven gyógynövényekkel, a tájban élő gyűjtő és felhasználó perspektívájából végez egyéni kutatást. Gyógynövényekkel folytatott gyakorlata egyfajta kísérlet a hagyományos növényhasználat újraélesztésére, tudományos megalapozottsággal. 2016 óta végez ismeretterjesztő munkát és tart műhelyfoglalkozásokat a gyógynövényekkel kapcsolatban.

2019. április 4., 17 óra

Koltay Erika: Fűvel-fával vagy bioenergiával?

Az előadáson a népi orvoslás és a természetgyógyászat fogalmáról, történetéről, hasonlóságairól és különbségeiről hallhatnak. Miért van az, hogy a közbeszédben, de néha még a szakmai szövegekben is összemosódik a két gyógyítási terület fogalma? Kik a szereplői, használói ezeknek az alternatív gyógymódoknak? Mi az az életérzés, amely a XX. század végén újra életre hívta a természet gyógyító erejének igényét a modern társadalmakban?

Koltay Erika, biológia-néprajz szakon végzett az ELTE-n. Jelenleg a Néprajzi Múzeum főmuzeológusa, múzeumpedagógusa. Kutatási területe az ethnobotanika, a népi orvoslás és a természetgyógyászat. Dokumentumfilmeket, természetvédelemmel és néprajzi témákkal foglalkozó ismeretterjesztő filmeket készít. Legismertebb filmsorozata Magyarország védett növényeit mutatja be.

2019. március 28., 17 óra

Babulka Péter: Népi orvoslás - Természetes anyagok - Öngyógyítás és modern terápiák

Napjainkban egyre gyakrabban kerül szóba az egészségtudatosság, a betegségek megelőzését és kezelését célzó életmódváltás szükségessége, az önellátás minél teljesebb mértékben történő biztosítása, illetve a népi gyógymódok és a hagyományos orvoslásban felhasznált természetes anyagok alkalmazása az öngyógyításban és a modern orvoslásban. Mindehhez kitűnő forrásként szolgál a különböző népek hagyományos orvoslási gyakorlatának tanulmányozása, ami magában foglalja többek között a gyógy- és vadon élő ehető növények, illetve az állati eredetű anyagok sokrétű használatát, a különböző masszázs- és fürdőterápiákat, a különféle vérelvezetési eljárásokat (érvágás, köpölyözés, piócaterápia), valamint a méhészeti termékek sokféle használatát.

Az előadás során a hallgatók hazai és külföldi párhuzamok bemutatása mellett vázlatos áttekintés kapnak a fenti – több ezer éves – gyógymódok és a különféle természetes anyagok népi felhasználásairól, azok hatásosságának tudományos alátámasztottságáról, illetve az öngyógyításban és a modern terápiákban történő eredményes alkalmazásuk lehetőségeiről.

Babulka Péter 1978-ban a budapesti Kertészeti Egyetemen szerzett kertészmérnöki, majd 1983-ban a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen gyógyszeranyagok doktori diplomát. Az egyetem elvégzése után gyógynövények hazai előfordulásával, gyűjtésével, minőségük ellenőrzésével, termesztésével, növénykémiai vizsgálatokkal, gyógynövény alapú és aromaterápiás termékek (gyógytermékek, kozmetikumok, állatgyógyászati készítmények) fejlesztésével, népi orvoslás kutatással, valamint gyógytermékek és kozmetikumok hazai, illetve külföldön engedélyeztetésével foglalkozott. Hazai egyetemeinken (Semmelweis Orvostudományi Egyetem, Gyógynövény- és Drogismereti Intézet; Szent István Egyetem, Állatorvos-tudományi Kar; Eötvös Lóránd Tudományegyetem, Folklore Tanszék) gyógynövény- és drogismeret, népi növényismeret (etnobotanika), valamint állatgyógyászati fitoterápia című tantárgyakat oktatott. Európai országokban, Egyesült Államokban, Kanadában, Indiában és Nepálban tett tanulmányútjai során gyógynövények, népi orvoslás és etnobotanika kutatásával foglalkozott. Több mint 10 – gyógynövényekkel, fitoterápiával, illóolajokkal és aromaterápiával, népi orvoslással, gyógyhatású gombákkal, illetve állatgyógyászati fitoterápiával kapcsolatos – könyvet, könyvfejezetet és több száz tudományos, illetve ismeretterjesztő cikket írt, szerkesztett, fotózott. Több, gyógynövényekkel foglalkozó CD-ROM, egy internetes adatbázis és egy mobil gyógynövény alkalmazás szerzője, fotósa. A Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeumban 2000-ben bemutatott Hagyományos orvoslás évszázadai című milleniumi (vándor)kiállítás rendezője, illetve a Gyógyító hagyomány címmel készített és több országban is bemutatott négy részes filmsorozat szakértője, konzulense. Jelenleg az ELTE PPK Egészségfejlesztési és Sporttudományi Intézetének megbízott előadója

2019. március 7., 17 óra

Nagy Zoltán: A himlő éneke

Betegség és annak elkerülése a nyugat-szibériai hantiknál

A nyugat-szibériai hantik számára a betegségek a természetfeletti szférával való sikertelen kommunikáció eredményei. Éppen ezért állandó törekvésük, hogy a köztük levő kapcsolatot sikeresen menedzseljék, elkerüljék a betegségeket. Ha valaki már megbetegedett, akkor elsősorban specialistákhoz fordultak, hogy azok próbálják megoldani a konfliktust. Az előadás a betegség és az egészség közötti ingatag pallón való egyensúlyozásról szól.

Nagy Zoltán a Pécsi Tudományegyetem Néprajz – Kulturális Antropológia Tanszékének tanszékvezető professzora. Ezen az egyetemen végzett magyar és néprajz szakon, itt szerezte PhD-ját is, és itt is habilitált. Érdeklődési területe Nyugat-Szibéria, ahol elsősorban a hantik kultúráját kutatja. 1992 óta folyamatosan végez terepmunkát a területen. Érdeklődési köre eleinte vallásantropológiai kérdésekre irányult, mostanában elsősorban az érdekli, hogy a hantik hogyan reagálnak a modern oroszországi élet kihívásaira.

2019. február 21., 17 óra

Nyisztor Tinka: Fűben, fában kapaszkodunk!

Gyógynövények használata a moldvai magyaroknál

„Mifelénk Moldvában, nyáron a legtermészetesebb, hogy úton, útfélen gyűjtsük a gyógyító „burjánokat”, füveket, gyógyító növényeket. Nem tudni, mit hoz a hosszú tél, ezért mindenki igyekszik az Isten által (ingyen, „hiába”) adott jó füveket összegyűjteni: majd jó lesz, ha kell! Mindig kell, és „örökké jók valamire”!”

Nyisztor Tinka Moldvában, Pusztinában él. Budapesten végezett az ELTE BTK-án 1996-ban néprajz szakon.

PhD tanulmányokat Budapesten, Bukarestben és Svájcban végezte, Budapesten védte meg a doktori téziseit 2008-ban. A doktori disszertációban is a moldvai csángó magyarok étkezési szokásaival foglalkozott.

2018. november 29., 17:00

Hajdú Zsanett: Hit és hatóanyag: A gyógynövények hagyományos és modern alkalmazásai

Az előadásban az előadó latin-amerikai és Kárpát-medencei utazásai mentén járjuk körbe a gyógynövények hagyományos és mai modern alkalmazásának világát. Beszélgetünk arról, hogy miként tesz szert tudására egy gyógyító és általa a népe, melynek a gyógyítója; hogy miként jut el ez a tudás a kutatókhoz, és ők mi mindenhez kezdhetnek vele. Áttekintjük, hogy hogyan lesz a gyógynövényből gyógyszer, hagyományos növényi gyógyszer vagy étrend-kiegészítő, s hogy melyiktől milyen hatást várhatunk, valamint megvitatjuk az egyes kategóriákhoz tartozó tényeket és félreértéseket. Beszélünk arról is, hogy egészségünk, gyógyulásunk érdekében mire figyeljünk, amikor gyógynövény tartalmú készítményeket vásárolunk a patikában vagy a herbáriában.

Dr. Hajdu Zsanett harmadéves biológus hallgató korában önálló kutatóutat szervezett két társával Bolíviába, ahol két évig élt andoki és amazóniai indiánok között. Egy amazóniai faluban elvégzett egy etnobotanikai felmérést, amiből a diplomamunkáját is elkészítette. Doktorandusz tevékenysége során elmélyedt a gyógynövények hatóanyagainak kutatásában, valamint növényi alapú étrend-kiegészítők összetételét tanulmányozta. Később Costa Ricán tanított etnobiológiát, majd megjelent fiataloknak szánt ismeretterjesztő, útleíró regénye, A trópusok ajándékai - Szenvedélyes kutatóutam igaz története Bolívia indiánjai között címmel. Tizenkét éve rendszeresen tart előadásokat minden korosztály számára, 2015-ben Nemzeti Kiválóság Díjat kapott tudományos és tudománykommunikációs munkája elismeréseként.

2018. november 15., 17:00

Babai Dániel: "Veszélyes a varas béka, rossz fajzat!" Közösség és állatvilág kapcsolata a gazdálkodás és a kultúra tükrében

Ember és állatvilág kapcsolatát a kulturális és gazdasági szempontok alapvetően meghatározzák. A vadon élő állatvilág bármilyen módon hasznosított fajai vagy a Természet egyéb javait hasznosítani igyekvő embert akadályozó, ún. kártevő állatfajok életmódjának, ökológiájának ismerete alapvető jelentőségű az emberi közösségek számára. A természeti erőforrásokat értő módon hasznosító közösségek gyakran képesek a közvetlen javakon túl az ökológiai folyamatok szabályozásának bonyolultabb rendszerét átlátva együtt élni olyan fajokkal, amelyek nemcsak a javukat szolgálják, hanem akár komoly károkat is okoznak. Ezek a viszonyulások meghatározók az egyes állatfajok tájban való túlélése szempontjából. Népi biológiai osztályozás, ember és vadvilág konfliktusai, az állatvilághoz kapcsolódó gyakran rejtelmes kulturális világ számos érdekes kérdést vet fel. Előadásunkban ember és állatvilág e bonyolult kapcsolatát tekintjük át a Kárpát-medence tájaiban szerzett tapasztalatok alapján.

Babai Dániel, botanikus-néprajzos tizenkét éve járja a gyimesi Hidegség-patak völgyét, hogy a gyimesi gazdák növény- és állatismeretét, gazdálkodását mind jobban megismerje. A természet gondozása, a természet adta javakkal való fenntartható gazdálkodás áll vizsgálatai középpontjában.

2018. november 8., 17:00

Mészáros Csaba: Test, lélek és gyógyulás az északkelet-szibériai szaháknál

A gyógyítás folyamatának megértésében nemcsak az fontos, hogy miképpen, milyen eljárások segítségével lehet gyógyítani, hanem annak a még alapvetőbb kérdésnek a vizsgálata is, hogy voltaképpen mit is gyógyítanak a gyógyítók. Másképpen fogalmazva, először azt érdemes megvizsgálni, hogy miből is áll az ember, mit jelent betegnek lenni, mi a viszonya az emberi testnek a lélekhez, és egyáltalán elválasztható-e egymástól az emberi létezés e két arca. Az előadás során 2002 és 2013 között szahák és evenkik között végzett jakutiai (északkelet-szibériai) terepmunkáim tapasztalataira támaszkodva kívánok amellett érvelni, hogy a gyógyítás és a gyógyulás megfigyelése során bizony érdemes egy magyar kutatónak zárójelbe tenni a nyugati orvoslás ember és testképét akkor, amikor a sokféle eszközzel és eljárás szerint gyógyító helyi specialisták működését megérteni igyekszik. Az előadás során olyan alapvető kategóriák sajátos szaha értelmezésének bemutatása által mint például a test, az ember vagy a lélek igyekszem rávilágítani arra, hogy a gyógyítás eltérő és sokszor érthetetlennek, meghökkentőnek vagy éppen babonásnak tűnő eljárásai mögött is ésszerű rendszer figyelhető meg. Csak éppen más, mint a mienk!

Mészáros Csaba az MTA BTK Néprajztudományi Intézetének tudományos munkatársa, mongol és néprajz szakon végzett az ELTE-n, ahol doktorátust is szerzett. 2000-ben és 2001-ben Mongóliában, 2002 és 2013 között számos alkalommal Jakutiában végzett néprajzi terepmunkát. Érdeklődése eleinte az emberi szférára, a kisközösségek működésére, azok belső dinamikájára összpontosított (a rokonság, pletykálás és a gazdasági kapcsolatok kutatása által). Később az emberi és nem emberi szféra összefüggéseire, azok elmosódott határaira, a környezetébe belehelyezett ember szélesebb értelemben vett közösségére fókuszált.

2018. október 4., 17:00

Papp Árpád: A mindenre jó köpölyözés, avagy a Veszedelmes viszonyoktól a falusi borbélymesterig

A köpölyözés több évezredes múlttal rendelkező gyógymód, ami az érvágáshoz hasonlóan a vér elvonásán vagy egy helyre irányításból adódó gyors javulásnak köszönhette népszerűségét. Annak ellenére, hogy koronként és kultúránként változó a vér és a vérelvonás útján történő gyógyítás megítélése, a nedves- (pontosabban véres) és szárazköpöly, valamint a hozzájuk módszerükben hasonló piócázás, illetve mechanizmusában egybevágó érvágás nem csak a hivatalos orvostörténet és orvostudomány, de a népi orvoslás tárházának fontos jelensége: az ókortól napjainkig megfigyelhető gyakorlat hordozói a legmagasabb rangú orvosoktól a sebészekig, felcserekig, később pedig a gyógyító borbélyokig húzódó széles övben találhatóak, hogy egyik lehetséges végpontján a falusi/kisvárosi orvoslás “mindenre jó” orvoslása lehessen.
Az előadás kiindulópontját az előadó személyes/családi tapasztalata képezi: Magyarkanizsán, a Tisza-menti, magyarok-lakta településen figyelhette meg a gyógyítási eljárást, amit nagyszülei végeztek a “tört vérű, rossz vérű” embereken. A példa több szempontból izgalmas és sajátos: a két világháború közötti időszakban ugyanis a köpölyözést a kisváros orvosai írták elő “receptre” a betegeknek és így épült bele a hatásos gyógymódok rendszerébe.
A közelmúlt vagy pedig napjaink újrafelfedezett hagyományos orvoslása nem csak a “hagyományos” betegségtípusoknál, de akár a sportnál is érvényesíti a köpölyözés hatását, a klasszikus görög orvoslás világába röpítve használóit.

Dr Papp Árpád Szabadkán született a párizsi diáklázadások évében, Milan Kundera és Edmond Rostand születésnapján. 1992-ben Szabadkán üzemmérnöki, 1997-ben Budapesten etnográfusi diplomát szerez, tíz évvel később PhD fokozatot. 1998 óta a Szabadkai Városi Múzeum munkatársa.
Kutatásai Vajdasággal/Bácskával, azon belül az itteni magyarsággal kapcsolatosak az interkulturalitás elveinek érvényesítésével.
Főbb témái: néprajzi kartográfia, gyógyászat, migráció, egyéni és közösségi identitás, táplálkozás, néphit, térhasználat, a 20. század társadalmi és történelmi rengései, kisebbségi/többségi lét, szóbeliség, regionális tudománytörténet.

2018. szeptember 27., 17:00

Babulka Péter: Vadon élő ehető növények régen és ma – európai és hazai áttekintés

A hagyományos közösségek életében mindig is fontos szerepet töltöttek és töltenek be ma is azok a vadon élő növények, melyeket nemcsak a mindennapi táplálkozás részeként, hanem ínséges időkben fontos élelmiszer alapanyagok (pl. liszt, saláta, főzelék) pótlására is felhasználtak, illetve felhasználnak. Az ilyen növények számát 7000-re becsülik (egy részüket gyógynövényként ma is hasznosítjuk), melyeknek majd 10%-át a legfrissebb etnobotanikai kutatások szerint Európában (is) gyűjtik és fogyasztják. Legfontosabbak közé azok a növények, növényi részek tartoznak, melyeket kenyérkészítésre vagy kenyérpótlásra, saláták, főzelékek, szörpök, lekvárok, édességek, alkoholtartalmú és alkoholmentes italok készítésére, valamint ételek fűszerezésére és ízesítésére használnak fel. A kutatások egyértelműen igazolják, hogy az e téren szerzett népi ismeretanyag jelentős része időközben feledésbe merült, azonban az utóbbi években nagyon megnőtt az érdeklődés és a kutatások intenzitása – a népi orvoslásban is gyakran használt – vadon élő ehető növények iránt. Ennek hátterében állhat például az, hogy egyre többen táplálkoznak egészségtudatosan, szeretnek vegyszermentes növényi alapanyagokból különleges és változatos ételeket készíteni, ezért rendszeresen kirándulnak, és a kellemest a hasznossal összekötve a testet, lelket karbantartó mozgás kiegészítéseként vadon élő ehető mezei vagy erdei növényeket kívánnak gyűjteni.

A sok fotóval illusztrált előadás célja a legfrissebb európai és hazai etnobotanikai gyűjtések, illetve a vadon élő ehető növények értékeit tárgyaló kutatások adataira, illetve több jó hazai kezdeményezésre és példára támaszkodva annak bemutatása, hogy miért fontos és rendkívül hasznos időtöltés az ezen növényekkel való minél mélyrehatóbb ismerkedés.

2018. szeptember 20., 17:00

Hajdú Zsanett: A természettől távolodván... - Bolíviai indiánok népi orvoslásáról

Az előadó saját kalandjain keresztül mutatja be azoknak az andoki és amazóniai indián falvaknak a hagyományos tudását, amelyekről személyesen szerzett tapasztalatot. Hallhatunk a városi aymarák ma is erősen élő természetközeli hitvilágáról, az uruk legfontosabb növényéről, a totoráról, az Amazónia szívében élő araonák elveszett kultúrájáról, és a guarasug'we indiánok hagyományos és a modern orvoslás elemeit is ötvöző szemléletéről. A vetített képekkel és személyes történetekkel fűszerezett előadáson gyerekeket is szeretettel látunk!

Dr. Hajdu Zsanett harmadéves biológus hallgató korában önálló kutatóutat szervezett két társával Bolíviába, ahol két évig élt andoki és amazóniai indiánok között. Egy amazóniai faluban elvégzett egy etnobotanikai felmérést, amiből a diplomamunkáját is elkészítette. Doktorandusz tevékenysége során elmélyedt a gyógynövények hatóanyagainak kutatásában, valamint növényi alapú étrend-kiegészítők összetételét tanulmányozta. Később Costa Ricán tanított etnobiológiát, majd megjelent fiataloknak szánt ismeretterjesztő, útleíró regénye, A trópusok ajándékai - Szenvedélyes kutatóutam igaz története Bolívia indiánjai között címmel. Tizenkét éve rendszeresen tart előadásokat minden korosztály számára, 2015-ben Nemzeti Kiválóság Díjat kapott tudományos és tudománykommunikációs munkája elismeréseként.
Az előadást követően a szerző könyve 3000 Ft-ért megvásárolható és dedikáltatható.

2018. május 17., 17:00

Kemendi Ágnes: Az én kertem patika – régi tudás mai szerepben

Az előadássorozat utolsó alkalmára kifejezetten gyakorlati jellegű foglalkozást terveztünk. Jól bevált, egykor mindennapos, mára mégis elfeledett házi patikaszerekkel ismerkedünk. Hogyan készül egy sebkezelő gyógykenőcs, kelésre tapasz, gyógyszirup, pipompápom kenőcs vagy éppen illatos, arcápoló pomádé? Mi a "szagosvíz", hogyan készíthető párlat az illóolajos növényekből – és főleg: mire és hogyan használhatjuk mai világunkban? Az én kertem patika - a gyakorlati foglalkozás címe kettős értelmet takar: „fűbe-fába rendelte Isten az orvosságot”, egyúttal azt is jelenti, hogy mindent megtalálhatok a kertemben, amire csak szükségem van! A készítményekhez nem használunk egzotikus alapanyagokat, a legegyszerűbb és legtisztább forrásokból merítünk. A résztvevők az alapvető ismereteken túl egy kis kenőccsel teli szelence birtokosai lesznek.
Kemendi Ágnes, a Kaposvári Mezőgazdasági Főiskola üzemmérnöki karán megszerzett diploma mellett, 1985-től a kézművesség, majd a múzeumpedagógia területén empirikus tapasztalatokra építő, egyéni kutatómunkát végez. A növényi festékek többcélú felhasználása áll érdeklődése középpontjában. Kísérleteket végez textil, papír és fa alapanyagok növényi festésével. (Festőnövények, Móra Kiadó, 1989; Jóféle festékek. Cikksorozat a Cédrus folyóiratban 1998; Festés növényekkel. Fonalak, textíliák. Cser Kiadó, 2014) A gyógynövények, az egészségmegőrzés, a házipatika iránti érdeklődése szintén belső késztetésből fakad. (Megöntözlek rózsavízzel. Mesterség és Művészet folyóirat, 2007; Az átváltozás csodája: Növények, párlatok, illatok c. kiállítás, Ócsa, Tájház, 2011;) 2002-től a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum külső munkatársa (Szín-Patika. A festő- és gyógynövényismeret alapjai, Skanzen Örökség Iskola Füzetek, 2012). Más múzeumokban is tart múzeumpedagógiai foglalkozásokat, bemutatókat és felnőtt tanfolyamokat mindkét témakörben, így az Aquincum Múzeumban, a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban, a Keszthelyi Helikon Kastélymúzeumban stb, valamint alkalmi felkérésre rendezvényeken.

2018. május 3., 17:00

Kész Margit: „Ellehet a sok kincs, ha egészség nincs”– népi gyógyászat Kárpátalján

A kutatott régió, a jelenlegi Kárpátalja népi gyógyászati kultúrájának rendkívül gazdag továbbélését számos tényező együttes hatása tette lehetővé. Az itt élők, a földrajzi adottságokból adódóan, állandó provincionális helyzetben, a gazdasági és szellemi centrumoktól távol, kelet és nyugat találkozási övezetében alakították ki túlélési stratégiájukat. Ebben a zárt világban a gyógyítás is saját, évszázadok alatt kialakult belső tudásra épült. Az emberek az idők folyamán otthon, fűben-fában keresték betegségeikre a gyógymódot, alkalmazták a hideg és meleg víz gyógyító erejét, táplálkozásukat a betegséghez igazították, erős hittel imádkoztak gyógyulásért stb.. Ha az általános gyógyító tapasztalat nem volt hatásos, specialistához: tudóshoz, öntőasszonyhoz, csontrakóhoz, jóshoz fordultak. A hivatalos gyógyítás megjelenése a vidéken még a városokban is a csak a 20. század elejére tehető. A falvakban pedig az 1950-es évekig csak néhány kivétellel működött orvos, aki nem minden esetben beszélt magyarul, illetve a helyi ruszinság nyelvhasználatát sem ismerte.
Az előadásban a Kárpátalján napjainkban is alkalmazott, illetve az emlékezetekben még élő racionális és mágikus gyógymódok, tünetmagyarázatok, és a betegségmegelőzés módszereinek bemutatására kerül sor. A közölt anyag rávilágít a vizsgált közösségnek az emberi test felépítéséről alkotott elképzelésére, a testi-lelki egyensúlyt egyaránt fontosnak tartó egészségideáljára, a hosszú élet titkáról vallott magyarázatára.

Dr. Kész Margit 1971. május 31-én született Kárpátalján, a történelmi Ugocsa déli részén, Nevetlenfaluban. 1993-ban magyar nyelv és irodalom diplomát szerzett az Ungvári Állami Egyetemen. Tizenegy évig a Salánki Mikes Kelemen Középiskola magyar szakos tanára volt. 2004-ben a Debreceni Egyetem Néprajzi Tanszékén megszerezte a (PhD) tudományos fokozatot. 2004-től a beregszászi II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola tanára. Kutatási területe, témái: néphit, népi gyógyászat Kárpátalján; archaikus/apokrif eredetű szövegek empirikus kutatása; kárpátaljai kéziratos népi imádságos füzetek dokumentálása és elemzése, mesék, mondák, igaz történetek kutatása.

2018. április 19., 17:00

argyas Gábor: Alkudozás az istenekkel. Betegség és gyógyítás egy vietnami hegyi törzs, a brúk körében

Brú felfogás szerint a betegségek oka mindenekelőtt természetfeletti: a yiangok, azaz a brú panteon természetfeletti lényei okozzák őket, ily módon figyelmeztetve a földi világ képviselőit arra, hogy vétkeztek, tabukat szegtek meg, vagy hogy egyszerűen elmulasztották legfőbb kötelességüket – a yiangok „etetését”, azaz állatáldozatok bemutatását. A gyógyulás, mint ahogy a betegség is, elsősorban „természetfeletti”: a megfelelően elvégzett sámánszertartás szinte automatikusan vonzza maga után a betegek gyógyulását.
Vargyas Gábor néprajzkutató - kulturális antropológus, az MTA doktora, a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont Néprajztudományi Intézetének tudományos tanácsadója, a Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Néprajz – Kulturális Antropológia Tanszék egyetemi tanára, a doktori program vezetője. Érdeklődésének középpontjában Délkelet-Ázsia és Óceánia népei és kultúrái állnak, több mint két év terepmunkát végzett egy vietnami hegyi törzs, a brúk között.

2018. április 12., 17.00

Nagy Botond: Élő népi gyógyászat a mai modern terápiás gyakorlatban

Nagy Botond pszichológiát végezett és holisztikus szemléletű integrál terápiával foglalkozik. Természetes gyógymódokból állít össze személyre szabott kezelést az embereknek. Az általa használt módszerekből jó néhányat a tradicionális népi gyógyászatból örökített át. Gyerekkora óta kifogyhatatlan érdeklődést érezett minden iránt, ami az emberek gyógyulását segítheti. A különböző szakmai képzések mellett sok idős kenőembernél, füvesasszonynál járt tanulni. Letisztult, praktikus tudásukat nap mint nap használja a terápiás munkája során.

Az előadásban szó lesz arról, hogy hogyan is működött a bajok orvoslása a néphagyományunkban és mára mi maradt ebből. Valamint arról, hogy hogyan lehet a természetes és gyakran évszázadok alatt letisztult gyógymódok megmaradt morzsáit felcsipegetni és aktívan beleszőni a mai terápiás gyakorlatba. Érvényes-e a több száz éves tudás a mai modern világban? És ha igen, mit és hogyan lehet felhasználni belőle?

2018. április 5., 17:00

Becse Ildikó: A természet-harmonikus (táj)kertek népi gyógyító titkai. „Vissza a természet(es)hez – a Föngyöskert Gyógyító Völgy példáján!”

A Föngyöskert Gyógyító Völgy Vértesacsa határában terül el, egykori pálos barátok lakta földön, mely magánkezdeményezéssel létesült: a Bognár család hozta létre. A kert küldetése a magyar népi gyógyászati kultúra továbbörökítése. A Föngyöskert több szempontból egyedülálló a Kárpát-medencében: Több mint 300 féle gyógynövény otthona. Területén 17 állomásos tanösvény vezeti a látogatókat, a magyar népi gyógyászat gazdag néprajzi ismereteit bemutatva. Szinte valamennyi állomáson interaktív gyermekjáték segíti az önfeledt kikapcsolódást. Külön érdekessége a kertnek, hogy 5 tanösvény állomáson a paraszti tudásban megőrződött öndiagnosztizálási lehetőség található. Mindemellett a kert területén épülőben van Magyarhon első „népi gyógyászati erdei tornapályája” is, ahol a népi játékokban rejlő gyógyulási lehetőségek tárulnak fel az érdeklődők. Mindezen tudáskincs 9,6 hektárnyi természet-harmonikusan kialakított, szinte érintetlen tájkertben tárul fel, mely mintául és segítségül is szolgál a környezet- és EGÉSZségtudatos családi kiskertek kialakításához.
Becse Ildikó a Szent István Egyetem budapesti campusán szerzett okl. tájépítészmérnöki, majd az Egyetem gödöllői campusának Tanárképző Intézetében mérnöktanári diplomát. A Föngyöskert Gyógyító Völgy kerttervezője, később szakmai programvezetője és környezeti nevelője. Nagyszülői örökségként gyermekkora óta a természet szerelmese. Alapítója a Füveskert (ön)gyógyító Klubnak, melyben a természetes életmódra ösztönző közösségépítő munkát végzett, melyet Agárdon, majd a Székesfehérvári Sóstó Természetvédelmi Területen tevékenykedő Zöld Kerekasztal Egyesület egyik alapítójaként, a Gárdonyi Géza Művelődési Ház támogatásában, ezt követően lakóhelyén Abán folytatott. A rendszeres előadások természetismereti és gyógynövény-ismereti túrákkal egészültek ki. A sors adta ajándékként több olyan természet-harmonikus kert tervezésében vett részt, ahol munkájában magyar szerves kultúránk továbbörökítését segíthette elő. Több mint negyed évszázada fő érdeklődési és kutatási területei a „természetes kertek”, ahol ember és természet EGY, ahol az ember eredendő EGÉSZséges állapotához is minden rendelkezésre áll.

2018. március 22, 17:00

Agócs Gergely: Gyógyítás és mágia a felföldi magyar pásztorok gyakorlatában

A felföldi magyar pásztorok egy biztos kézzel körvonalazható, sajátos kulturális arculattal rendelkező társadalmi csoportot alkotnak. Ez az elkülönülés az Alföld pásztortársadalmához hasonló módon a felföldi pásztorok körében is rengeteg olyan régies elemet konzervált, melyek a parasztság körében rég elvesztek, vagy legalábbis megkopott, elhalványult emlékfoszlányokként élték meg az ezredfordulót. Ilyen archaikus eljárásokat és képzeteket találhatunk a pásztorok mindennapi tevékenységeinek részét képező állatgyógyászati praktikák között is. Egyes pásztordinasztiák tagjai viszont nem csak az állatok, hanem az emberek betegségeinek gyógyítására is vállalkoztak, s a gyűjtések során maguk a "kezeltek" is úgy nyilatkoztak, hogy a pásztorok által használt terápia sok esetben hatékonyabbnak bizonyult a helyi, körzeti orvosok javallatainál. A pásztorok gyógyító munkájának eredményességéhez bizonyára hozzájárult az évezredes hagyományokra visszatekintő természetismeretük, s ezen belül az ásványi, növényi, állati, vagy akár emberi eredetű szerek hatóanyagainak ismerete. A gyógyulás folyamatait viszont segíthették a gyógyítás során alkalmazott mágikus eljárások is, melyek autoszuggesztív, pszichés hatását még a modern orvostudomány sem vitatja. Agócs Gergely előadásában elkalauzolja a hallgatóságot a népi orvoslás ezen izgalmas területeire, s ezáltal betekintést nyerhetünk a felföldi magyar pásztorok tudásának rejtett dimenzióiba.

2018. március 8., 17:00

Vámos Gabriella: Természetes gyógymódok a 19. századi gyógyítási gyakorlatban

A 19. századi orvoslási módszerek vizsgálata során rendkívül összetett képpel találkozhatunk. A korszak gyógyítói gyakorlatáról szóló források áttekintésekor hamar láthatóvá válik, hogy az ekkor babonaként, kuruzslásként számon tartott népi gyógyászat és az egyetemen oktatott orvoslás mellett van egy harmadik minta – korabeli szóhasználattal élve természetes gyógymód, természetgyógyászat –, amelynek létezése nem elhanyagolható. A polgárosodás folyamata, az új típusú betegségkezelés igénye teremtette meg azt a légkört, amely hazánkban is kedvezőnek bizonyult a természetgyógyászat terjedéséhez. Sorra jelentek meg olyan kiadványok, amelyek a víz, a tej, a tejsavó, a szőlő, a levegő stb. gyógyító erejét hangsúlyozták. Nem elhanyagolható az sem, hogy az említett terápiák alkalmazására természetes gyógyintézeteket nyitottak, ahol a gyógyulni vágyó polgárok ismerkedhettek meg az új típusú betegségkezelő eljárásokkal és igénybe is vehették azokat.

Természetes gyógyintézetek a 19. században

Vámos Gabriella előadásának középpontjában a 19. század évtizedei állnak, amelyek sok érdekességgel szolgálnak az orvostudomány fejlődése szempontjából. Hazánkban is igen nagy népszerűségre tettek szert – elsősorban a polgárság körében – az ún. természetes gyógymódok, amelyek során pl. a víz, a szőlő, a tej, a tejsavó, a mozgás jótékony hatását hangsúlyozták. A század második felétől sorra nyíltak meg a természetes gyógyintézetek, amelyek a természetes anyagok és a testedzés gyógyerejének felhasználásával ígértek javulást a gyógyulni vágyók számára. Többek között Budán, Balatonfüreden, Marillavölgyben is gyógyintézetek nyíltak, amelyről a korabeli sajtóból is tájékozódhatunk.

Vámos Gabriella 2015-ben végezett az ELTE BTK néprajz szakán. Szakdolgozatában a természetes gyógymódok hazai elterjedésével és jellemzőivel foglalkozott. Jelenleg az ELTE BTK Magyar és összehasonlító folklorisztika doktori programjának hallgatója.

2018. március 1., csütörtök, 17:00

Babai Dániel: Teremtő sokféleség? A hagyományos gazdálkodás és a biológiai sokféleség változatos kapcsolata

A világ egyik sajátos vonása a sokféleség. Sokfélék a tájak, az élőhelyek, az ott előforduló növények és állatok, az azokat használó emberek. E sokféleség megőrzésének egyik kulcsa a kultúra, amely megtartja a közösség identitását, nyelvét, szokásait, hagyományos tájhasználatát, ezzel fenntartja a hasznos és nem-hasznosított növény- és állatfajokat, az élőhelyek mozaikját, a (kultúr)tájakat. A kulcs a kultúra és a hagyományos tájhasználat, mely mögött a tájat használó emberek hagyományos ökológiai tudása áll, amely nem jobb vagy rosszabb a tudományos tudásnál, egyszerűen csak más. Máshogy képződik, másként adódik tovább és más a célja is.

Ha azonban a kultúra megtartó ereje gyengül, a hagyományos tájhasználat is átalakul, amelyet gyakran a biológiai sokféleség csökkenése követ. De a háttérben a táj- és kultúraspecifikus, épp a fajok fenntartását is szolgáló hagyományos ökológiai tudás is pusztul. Ez legalább akkora veszteség, mint a fajok eltűnése.

Előadásunkban ezeket a kérdéseket járjuk körbe a természeti erőforrások, pl. gyógynövények, ehető vadnövények, különböző vadon élő állatfajok felhasználásának példáin keresztül, melyek a hortobágyi pusztáktól, a gyimesi hegyi réteken, szerémségi ártéri erdőkön át egészen a mongol erdőssztyeppekig ívelnek, bemutatva az ezekben a tájakban élő közösségek hagyományos ökológiai tudását, mely ugyanazt a tájat, ugyanazt az élőhely-mozaikot egy másik szemüvegen át tárja elénk. Az új nézőpont egyúttal lehetőség, hogy másként, holisztikusabban lássuk a világot, így segítve a biodiverzitás csökkenésének lassítását.

2018. február 22., csütörtök, 17:00

Varga Anna: Fáslegelők gyógyító kincsei

A gyógyászati ismeretek, legyen az akár népi vagy akadémiai ismeret kivétel nélkül a természet megismerésére alapszik. Számos népi gyógyító elmondja, hogy az idősebbektől tanultakon kívül tudását a természet megfigyelése adta, a növények és állatok vezették rá, tanították meg egy-egy gyógyászati módra. Népi gyógyászat során felhasznált anyagok többsége városi ember számára, természetként definiált legeltetett és kaszált, vagyis művelt területekről származik, mint például a fáslegelőkről.

Varga Anna ökológus-etnobiológus kutatóként a fáslegelők múltját és jelenét kutatja tájtörténeti, néprajzi és ökológiai módszerekkel. A fáslegelők ligetes, mondhatjuk angolpark jellegű, agrárerdészeti rendszerben legeltetett területek kulcsfontosságúak nemcsak a természeti sokféleség és a pásztorkultúra fenntartásában, de egészégmegőrző szerepük is kiemelkedő. A fáslegelők lehetőséget nyújtanak vegyszermentes ehető vadnövények, gyümölcsök és gombák gyűjtésére, termesztésére. A fáslegelőkön, külterjesen tartott legelő jószágból származó hús és tejtermékek tisztasága és ízletessége alapvetően fontos az egészségmegőrző táplálkozás során. Az előadásban a fáslegelők egy kevésbé, de talán egyre inkább ismertté váló egészségmegőrző kincséről is szeretne szót ejteni, még pedig a relaxáló erővel is bíró természeti szépség (hatalmas, terebélyes ősfák és legelő jószág látványa és hangjai) és a legeltetés során csendben való tudatos figyelem elsajátítása, mely menthálhigéniás szempontokból tudja segíteni az embert gyógyulás során.

2018. február 8., csütörtök, 17:00

Avar Ákos: "Két darab fagyott bagoly áron alul sürgősen eladó"
A mongol népi orvoslás múltja és jelene

A mai mongol népi gyógyászat kialakulásában a hagyományos belső-ázsiai nomád orvoslás mellett, alapvetően az indiai ájurvédikus hagyomány talaján létrejött tibeti gyógyászat játszott meghatározó szerepet. A tibeti orvoslás átfogó rendszerét először a 11–12. század fordulóján élt tibeti szerzetes, ifjabb Gyu-thog-pa dolgozta ki a Tibeti orvosi kánonnak is nevezett Gyü-si (A négy gyökér) című munkájában. A buddhizmus ázsiai elterjedésével ez az orvosi kánon eljutott Belső-Ázsia különböző népeihez, így a 13. század végén a mongolokhoz is. Feltehetően már ekkor lefordították egyes részeit mongolra, azonban a legrégebbi ránk maradt teljes mongol nyelvű változat csak a mongolok úgynevezett „második buddhista megtérésének” időszakából, a 17. század elejéről való. Ekkortól a tibeti orvosi munkák fordításai mellett, számos mongol buddhista szerzetesek által készített gyógyászati mű is született, amely művekben általában a mongol nomád viszonyokhoz igazították a tibeti módszereket. Ugyanerre az időre tehető Mongóliában a xar domiin sudar (Mágikus szútrák) elnevezésű népi gyógyászati műfaj kialakulása is. Ez tulajdonképpen a Gyü-si tartalmát, stílusát és szerkezetét követő, ugyanakkor lényegesen egyszerűbb nyelvezetű, gyakran csak néhány lapból álló, egymástól független könyvecskék csoportját jelenti, amelyek szerzői általában laikus szerzetesek, vagy egyszerű pásztorok voltak. Ezek a rövid művek, egyszerűségüknél fogva Mongólia egész területén igen hamar elterjedtek, és általuk a tibeti orvosi kánon egyes részei kiemelkedő szerepet kaptak a mongol népi gyógyászatban, ugyanúgy a szocialista forradalmat megelőző időszakban, mint ahogy most, a rendszerváltást követően, a tradíciók felélesztéséért folyó lázas igyekezetben, amikor ezek a „mágikus szútrák” már nem kézzel másolt alakban, hanem nyomdai úton sokszorosított formában jutnak el az érdeklődőkhöz.
Mongóliában a hagyományos népi orvoslás ma virágkorát éli. A különféle hagyományos gyógyítási technikák, tradicionális gyógyszerek és ezek közül is különösen az állati eredetű alapanyagokból készült orvosságok igen népszerűek manapság. A farkastüdő, bagolyhús, keselyűgyomor, medveepe és számos egyéb állati szerv már nem csak a piacon kapható, hanem gyakran találkozhatunk velük különböző mongol internetes és újsághirdetésekben is. Ezek felhasználási módja egyészt a népi mágiához köthető, ugyanakkor sok olyan is van közülük, amelynek a placebon túl valódi élettani hatása is van az emberi szervezetre.
Az előadás során a hallgatóság megismerkedhet a hagyományos mongol orvoslás rövid történetével, egyes módszereivel, illetve mai társadalmi, gazdasági és ökológiai hatásaival.

Avar Ákos, mongol és arab szakos orientalista, mezőgazdasági mérnök 2001 óta kutat Belső-Ázsia mongolok lakta vidékein (Mongólia, Oroszország, Kína). Egyik kiemelt kutatási témája a nomád ember és a természet kapcsolata és a hagyományos fenntartható gazdálkodási szemlélet vizsgálata. PhD értekezésében a mongol pásztorok jószágaikkal és vadállatokkal kapcsolatos állatismeretét dolgozta fel. A belső-ázsiai nomádoktól szerzett tapasztalatait itthon a Nógrád megyei családi birtokon igyekszik kamatoztatni, ahol hortobágyi rackajuhok törzstenyésztésével foglalkoznak.

2018. január 25., 17 óra

Deáky Zita: Kisgyermek a családban. Történeti-néprajzi szempontú áttekintés

A gyermekek mindenhol ott voltak, részt vettek a családok mindennapi és ünnepi életében, minden, ami a felnőttek világát meghatározta, meghatározta a gyermekekét is - az ínségek, a háborúk és a válságok is. Az előadás a kisgyermek helyét, szerepét, szocializációját vizsgálja a falusi és a városi családokban a 19-20. századi Magyarországon. Kitérünk az életmódra, a munkára nevelésre, az egészséges és beteg gyermek, az árva, a mostoha, a lelenc és törvénytelen gyerek eltérő helyzetére is.

2018. január 18., 17 óra

Deáky Zita: Az anyaság és a születés. Történeti-néprajzi áttekintés

Az előadás az anyaság és a születés hagyományait vizsgálja a 19-20. századi Magyarországon, és kitekint a modernizációs folyamatokra és hatásokra is. A menstruációtól a szoptatásig, az gyermekáldástól a gyermekvállalásig járjuk körbe a témát, miközben szem előtt tartjuk a női és benne az anyaszerep alakulását és változását.

Deáky Zita az ELTE BTK Néprajzi Intézetének egyetemi docense, a társadalomnéprajzi kurzusok oktatója. Korábban az orvostörténeti források néprajzi vonatkozásait kutatta, az utóbbi évtizedben a fő kutatási területe a hagyományos női szerepek, az anyaság és a születés kultúrája, a gyermekélet és gyermekmunka volt.

2017. május 4., 17 óra

Birkás-Frendl Kata: „Megéltek, mert élő napjik vót”

Népi ember- és állatorvoslás az Úz-völgyi csángóknál

A moldvai határ közelében, a Csíki-havasok területén fekvő Úz-völgye két tanyás települése, Csinód és Egerszék csángó lakossága igen elszigetelten él. Orvosi, fogorvosi és állatorvosi rendelő csak a tőle mintegy 18 km-re fekvő, embert és állatot egyaránt próbára tevő úton megközelíthető Csíkszentmártonban van. A terület elzártságából következően olyan archaikus tudáselemek gyűjthetők itt a mai napig, amelyek a székelyföldi településeken már nem jellemzők.

Az előadás képet ad arról, hogyan gondolkodnak Csinód és Egerszék lakói egészségről, betegségről, a betegségek eredetéről, és okáról. Bemutatja a népi orvoslás korábban és ma is praktizáló specialistáit (mint „hidegfogorvos”, „hidegállatorvos”, „kenőasszony”, stb.), az általuk alkalmazott mágikus rítusokat, ráolvasó szövegeket, és rávilágít arra, hogy ha vannak is olyan személyek napjainkban, akiknek a gyógyító gyakorlatát erősebbnek tartják, a csángó lakosság nemtől és életkortól függetlenül széleskörűen alkalmazza a ráolvasó szövegeket és a mágikus orvosló eljárásokat. Például Csinódon és Egerszéken szinte minden családban leírásra került a szigorúan kötött szabályok szerint továbbadható, kígyómarás elleni ráolvasó szöveg, továbbá portájukon megtalálható a kígyóbőrös bot, amellyel a kígyómarást orvosolják.

Az előadó ismerteti az Úz-völgyi lakosság etnobotanikai tudását, valamint az általuk használt állati és egyéb eredetű fontosabb gyógyító anyagokat.

Birkás- Frendl Kata agrármérnök, PTE BTK Néprajz és Kulturális Antropológia Doktori Iskola doktorandusza tizenhét esztendeje kezdte kutatómunkáját etnobotanika és etnomedicina témában két székelyföldi településen, mint a Nyugat-magyarországi Egyetem Mezőgazdaság- és Élelmiszertudományi Kar végzős hallgatója, amit a PTE BTK Néprajz és Kulturális Antropológia Doktori Iskola doktoranduszaként Gyimesben, 2005-től az Úz-völgyében folytatott. Szellemi atyjának tekintett tanárai: prof. Dr. Grynaeus Tamás és prof. Dr. Szabó T. Attila örökségét folytatva célja az emberen keresztül szemlélni a természetet, a gyógynövényeket, a betegséget és a gyógyulás, gyógyítás folyamatait, igazi tanítómesterként felnézve a székelyföldi és csángó emberekre, akik mindezen ismereteket közvetítették számára.

2017. április 20., 17 óra

Iancu Laura: Istenítélet, átok, bánat

A betegség és a hit mezsgyéjén

Istenítélet, átok, bánat – az istenképpel szorosan összefüggő fogalmak, hiedelmek/hitelemek, bajok, betegségek. Az istenítélet helyrehozhatatlan csapás, az átok kikerülhetetlen sors, a bú/bánat gyógyíthatatlan betegség – emberi eszközökkel. A vallásos hit szerint ellenben valamennyi „alkalmas nyersanyag Isten kezében” az ember „megtérítéséhez”, egy baj rendezéséhez, valami új teremtéséhez stb. Körkép e jelenségekről, látható és láthatatlan formában történő megnyilvánulásukról egy moldvai magyar katolikus közösség vallásosságában, világképében.

Iancu Laura néprajzkutató, a moldvai Magyarfaluban született. Tanulmányait az ELTE Tanító és Óvóképző Karán végezte, óvódapedagus, majd a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen hittanári és a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán néprajz bölcsész végzettséget szerzett. PHD-ját a Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán, Néprajz–Kulturális Antropológia Tanszéken végezte. Magyar Tudományos Akadémia – Bölcsészettudományi Kutatóközpont Néprajztudományi Intézetének tudományos munkatársa.

Kutatási területe a moldvai magyarság (történelem, néprajz, vallásantropológia) • Népi kultúra • Folklór • Népszokások • Helyi vallás, népi vallásosság, vallásos társulatok, szakrális tér • Vallás és etnikum • Vallás és nyelv • Vallás és írásbeliség • Vallás és analfabetizmus • Világkép, nyelv, mentalitás • Vallás és modernizáció • A moldvai katolicizmus története • Egyháztörténet • Hagyományőrzés • Archív parasztképek • Mesemondó egyéniségek • Életút, élettörténet

2017. március 23., 17 óra

Babai Dániel: "Nem vótunk erről meggyőződve, hogy az az ülü tényleg kakukkból lesz"

Tanulás, egyéniség és saját tapasztalatok a népi természetismeret alakulásában

A népi természetismeret, a hagyományos ökológiai tudás megtanulásának, elsajátításának legfőbb ideje a gyermekkor. A szülőktől, nagyszülőktől és a saját tapasztalatokból szerzett tudás a kulturális tudásátadás útjain generációk sorát tanította és tanítja ma is a táj, a természeti környezet javainak fenntartható használatára.

2017. február 16., 17 óra

Kész Margit: „Amott egy fa kivirágzott/Anna asszony alatta ült…”

Apokrif népi imádságok és mágikus rítusok a hagyományos népi gyógyászatban a 21. századi Kárpátalján

Az előadás során a hallgatók a kárpátaljai hagyományos népi gyógyításban gyakori kórokok között számon tartott ijedés, szemverés, rontás, átok stb. eseteiben gyógyító céllal alkalmazott, gyakran archaikus, apokrif elemeket tartalmazó imaszövegekkel ismerkedhetnek meg. Valamint betekintést nyerhetnek az imaszövegek köré épülő gyógyító rítus (szenes víz készítése, viaszöntés, ráböjtölés stb.) során alkalmazott komplex mágikus cselekménybe.

A kimondott szó, a fohász erejében való hit egyidős az emberiség történetével. A kárpátaljai lokális közösségekben a transzcendens világgal való kapcsolattartás az emberi élet meghatározó szegmense, amely leggyakrabban verbális szinten működik. Az ima fontos része a hagyományos népi gyógyászatnak is. A hivatalos egyház által kanonizált imaszövegek mellett a gyógyító rítus folyamatában gyakran hangzanak el „nihil obstat” pecsétjét nélkülöző népi imák. A védekezést, bajelhárítást, gyógyítást szolgáló szent szövegek, valamint a hozzájuk kapcsolódó cselekmények lehetnek az egész közösség számára ismertek és végezhetőek, illetve csak kiválasztott gyógyító „tudós” által alkalmazhatóak. Kárpátalja hagyományos kultúrájának rendkívüli gazdagságát kutatva figyelembe kell vennünk azt a tényezőt is, hogy a kelet-nyugat közötti kontaktzóna egyik központi régiójáról van szó, ahol a népi gyógyítás terén különösen szembeötlő az egymásra hatás. A gyógyító eljárásokat a szerző fotókkal és videofelvétellel teszi szemléletesebbé.

Dr. Kész Margit a történelmi Ugocsa vármegye Salánk településén él. A beregszászi II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola tanáraként foglalkozik a néphit és népi gyógyászat kutatásával Kárpátalján. A témában számos publikációja jelent meg. Több évtizedes kutatómunkája eredményeként védte meg PhD értekezését „Gyógyító hagyomány Kárpátalján” címmel.

2017. február 9., 17 óra

Dr. Agócs Gergely: Klyokocsmag, puskorec és Anna-kapor

Növényismeret és gyógyászati eljárások egy nógrádi magyar pásztor, Pál István gyakorlatában

Agócs Gergely különleges, személyes, több mint mester-tanítvány kapcsolatba került a nógrádi pásztorművészet, illetve pásztortudomány egyik utolsó nagy tudású képviselőjével, az 1919-ben született tereskei Pál Istvánnal. Kapcsolatuk huszonhárom éves története során Pista bácsi az 1992-től egészen a haláláig tartó gyűjtési folyamat keretében fokozatosan vezette be a hozzá ellátogató néprajzkutatót az énekek, a hangszeres zene, a mesék és mondák, majd egyre inkább az elvontabb tudásrétegek: a természetismeret és a gyógyítás rejtelmeibe. Az idős pásztor kiemelkedő erejű egyénisége, a környezetében betöltött "tudós pásztor", azaz mágikus specialista szerepköre olyan összefüggések feltárását is lehetővé tette, melyek csakis egy ilyen mély, hosszú éveken át tartó kapcsolat révén kerülhettek felszínre. Sorozatunk soron következő előadása során a Pál István által átadott tudáselemek a hagyományos műveltség rejtett dimenzióiba is betekintést nyújtó, egyedülálló és izgalmas képet alkothatnak arról az archaikus gondolkodásmódról, mely a letűnt évszázadok során szilárd rendszert alkotó, kerek egésszé formálta magyar pásztorok világképét.

Dr. Agócs Gergely zenész, etnográfus, a Hagyományok Háza tudományos munkatársa. Ifjúkorát a felvidéki Fülek városában töltötte, 1992 óta él Magyarországon. 1985 óta foglalkozik népzenei terepkutatással, illetve a népzene aktív művelésével. Gyűjteménye mára összesen több mint 800 órányi felvételt tartalmaz. Barátaival 1997-ben alapította meg a Fonó Zenekart. Agócs Gergely gyűjtőtevékenysége elsősorban a felvidéki magyarság tájegységeire irányul, de gyűjteményében más magyarlakta területeken, illetve a szomszédnépek régióiban rögzített népzenei felvételek is szerepelnek. A gyűjtést különféle keleti rokonnépek településterületeire is kiterjesztette. Ez irányú vizsgálatai közül a legjelentősebb az észak- kaukázusi türk népek körében dokumentált, mintegy 2000 dallamot számláló népzenei gyűjteménye. Az ezredforduló éveiben a Fonó Budai Zeneház „Utolsó Óra” népzenegyűjtési programja felvidéki részének szakmai vezetője, majd a projekt eredményeként 2011-ben megjelent Új Pátria lemezsorozat egyik szerkesztője. Társadalmi szerepvállalása a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Népzene Tanszékén (óraadó tanár), illetve a Debreceni Egyetemen (docens) pedagógiai munkára, illetve tudományszervezési tevékenyégre is kiterjed (2012 óta a Magyar Néprajzi Társaság Néptánc-Népzene Szakosztályának elnöke).

2016. november 24., 17 óra

Papp Nóra és Horváth Dávid: Gyógynövények Székelyföld népi orvoslásában

Erdélyben számos népi gyógynövényismereti gyűjtőút eredményei láttak napvilágot az 1960-as évektől. Munkacsoportunkkal 2007 óta 22 településen végeztünk felmérést. Célunk a mindennapi helyi gyógymódok során ismertetett gyógynövényfajok helyi elnevezésének és az alkalmazási módok dokumentálása. Eddig több mint 400 adatközlő által ~300 fajt jegyeztünk fel, ahol a bizonyított adatok mellett adatközlőink számos, további vizsgálatra érdemes új tudáselemet is említettek. Ezeket a növényfajokat hallgatókkal, Ph.D. hallgatókkal és munkatársainkkal folyamatosan különböző módszerekkel vizsgáljuk.

Napjainkban a szájhagyomány útján öröklődő népi gyógymódok mellett számos egyéb forrás (pl. média, magazinok) is megjelenik; az innen származó adatok lassan elkezdenek beépülni a helyi, hagyományosnak mondható tudáselemek közé, amelyek szétválasztása egyre nehezebb feladat. Ezek a kevert elemek ugyan képet adnak a mai tudásról és a lakosok gyógynövényekhez fűződő kapcsolatáról, kutatásaink az eddig feljegyzésre nem került, szájról-szájra terjedő ismeretek megőrzésére irányulnak. Ez az irány a mai fitoterápia számára is értékes, új adatok feltérképezését segítheti a jövőben.

Papp Nóra a Pécsi Tudományegyetem Gyógyszerésztudományi Kar Farmakognóziai Intézetének munkatársaként 2007 óta foglalkozik etnobotanikai, etnomedicinai adatok gyűjtésével. Biológusként elsősorban a népi gyógymódokhoz kapcsolódó növényismeretet gyűjti. A gyűjtőutak célja a helyi tudáselemek megőrzése mellett további kutatásra érdemes gyógynövényfajok feltérképezése és laboratóriumi vizsgálata.

Horváth Dávid a Pécsi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Karán végzett, jelenleg csecsemő- és gyermekgyógyász szakorvosjelölt Vácott. Erdélyi népi gyógynövényismereti gyűjtőutakba 2010-ben kapcsolódott be; orvosi szemléletével mai napig segíti a kutatást.

2016. október 27., 17 óra

Molnár Zsolt: A gyimesi és a hortobágyi ember növényszemlélete

A pásztorok, parasztemberek növényismeretüket nem könyvből, nem iskolapadban tanulták, hanem maguktól a növényektől, a tájtól, szüleiktől, kortársaiktól vagy éppen a jószágtól, amit legeltettek. E növényfajok között sok gyógynövény, sok nem az, mégis fontos volt egykor. Az előadás során gyimesi és hortobágyi példákon keresztül mutatja be az előadó a tájban élő ember ún. hagyományos ökológiai tudását és azt, hogy ez mit üzen a mai embernek, mi a szerepe ezen ősi tudásnak napjainkban, pl. mindennapi életünkben, a természetvédelemben, a környezeti nevelésben.

Molnár Zsolt, a Magyar Tudományos Akadémia Ökológiai Kutatóközpont Ökológiai és Botanikai Intézetének (MTA ÖK ÖBI) tudományos főmunkatársa érdekes témákkal foglalkozik: a pásztorok hagyományos ökológiai tudásával, növényzeti térképezéssel és tájtörténettel. A Pro Natura díjas kutató a Hortobágyon és keleti országokban kutatja, hogy a pásztorok hagyományos ökológiai tudásából mit lehet felhasználni a mai természetvédelemben.

2016. június 2., 17 óra

Kemendi Ágnes: Az én kertem patika - régi tudás mai szerepben

Kemendi Ágnes, a Kaposvári Mezőgazdasági Főiskola üzemmérnöki karán megszerzett diploma mellett, 1985-től a kézművesség, majd a múzeumpedagógia területén empirikus tapasztalatokra építő, egyéni kutató munkát végez. A növényi festékek többcélú felhasználása áll érdeklődése középpontjában. Kísérleteket végez textil, papír és fa alapanyagok növényi festésével. (Festőnövények, Móra Kiadó, 1989; Jóféle festékek. Cikksorozat a Cédrus folyóiratban 1998; Festés növényekkel. Fonalak, textíliák. Cser Kiadó, 2014) A gyógynövények, az egészségmegőrzés, a házipatika iránti érdeklődése szintén belső késztetésből fakad. (Megöntözlek rózsavízzel. Mesterség és Művészet folyóirat, 2007; Az átváltozás csodája: Növények, párlatok, illatok c. kiállítás, Ócsa, Tájház, 2011;) 2002-től a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum külső munkatársa (Szín-Patika. A festő- és gyógynövényismeret alapjai, Skanzen Örökség Iskola Füzetek, 2012). Más múzeumokban is tart múzeumpedagógiai foglalkozásokat, bemutatókat és felnőtt tanfolyamokat mindkét témakörben, így az Aquincum Múzeumban, a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban, a Keszthelyi Helikon Kastélymúzeumban stb, valamint alkalmi felkérésre rendezvényeken.

2016. május 26., 17 óra

Babulka Péter: Az érvágástól és nadályozástól a gyógynövényekig.

Gondolatok a népi orvoslásunk fontosabb gyógymódjairól

Az előadás vázlatos áttekintést ad a Kárpát-medencei népi orvoslás fontosabb racionálisnak és irracionálisnak nevezett gyógymódjairól. Az előbbiek közé azok a gyógymódok tartoznak, melyek hatásosságának igazolása a modern természettudumonányos, kísérletes vizsgálatok segítségével könnyebben igazolható. Ilyenek például a köpölyözés, a piócával történő gyógykezelés (nadályozás), a méhszúrásterápia, a fürdőkezelés és a különféle masszírozás és mozgatásterápiák, valamint a gyógynövények betegeségmegelőző és gyógyító célú használata. Az irracionálisnak nevezett szertartásos, hiedelmeken alapuló, vagy mágikus gyógymódok hatásossága a fenti módszereknél nehezebben igazolható, de hatásosságuk az adott helyzetben, környezetben és időben napjainkban is sokszor megkérdőjelezhetetlen, jól értelmezhető és tudományosan is alátámasztható.

Ide olyan gyógymódok tartoznak, mint például a szenesvíz készítés, a különféle öntőeljárások (ón-, viasz-), vagy a ráolvasások. A gyógymódokról bemutatott fekete-fehér archív és nemrégiben készült színes felvételek, valamint filmanyagok egyértelműen igazolják, hogy népi orvoslásunkban számos, máig fennmaradt, hatásos és értékes gyógymód található.

Az előadásban komoly szerepet kap az ehető vad-, illetve gyógynövények használatának tárgyalása a gyakoribb alkalmazásterületek (pl. sebkezelés, reumás betegségek, emésztőrendszeri panaszok), a gyakrabban használt (gyógy)növények, illetve több – otthon is könnyen használható – gyógynövényes készítmény és gyógymód ismertetésével. A növények felismerését sok színes növényfotó segíti. Az előadást a Kárpát-medence gyógynövénykincsei című könyv rövid ismertetése zárja.

Babulka Péter Budapesten a Kertészeti Egyetem Gyógynövénytermesztési szakán szerzett kertészmérnöki, majd a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen gyógyszeranyagok doktori diplomát. Hazai egyetemeinken 10 éven keresztül alkalmazott- és meghívott oktatója volt a következő tantárgyaknak: gyógynövény- és drogismeret, népi növényismeret (etnobotanika), valamint gyógynövények és állatgyógyászati fitoterápia. Az oktatás mellett kutatással, termékfejlesztéssel és növényi alapú készítmények engedélyeztetésével is foglalkozott. Az előadások témáit érintően több könyve, CD-ROM-ja, egy mobil gyógynövényalkalmazása jelent meg, illetve rendezője egy népi orvoslásunkkal foglalkozó kiállításnak és egy filmsorozatnak is.

2016. május 19., 17 óra

Pákay Viktória: Gyógyító egyéniségek Kárpátalján

Az előadás Kárpátalja egy szűkebb régiójának, az ugocsai Tiszahát néhány falujának gyógyító hagyományait, valamint a korábban, illetve jelenleg is praktizáló gyógyító egyéniségeit mutatja be.

Kárpátalján fontos szerepet töltöttek be a gyógyítás rendszerében a hagyományos, mágikus, hiedelmeken alapuló módszerek (szenesvíz készítése, ráolvasás, viaszöntés stb.), és jelentős az a mentális szerep is, amit a gyógyítók saját közösségükben végeztek. Foglalkoztak a beteg emberekkel, odafigyeltek rájuk és a problémájukra, hitet, reményt, gyógyulást adtak a hozzájuk fordulóknak.

Az előadás áttekintést ad arról, Kárpátalján milyen szerepet töltöttek, illetve töltenek be a mai napig a gyógyító specialisták a falusi társadalomban, milyen személyiségjegyekkel rendelkezik egy kiemelkedő gyógyító, hogyan látják ők magukat és tevékenységüket, valamint mit gondol róluk a környezetük. Az előadó bemutatja az ugocsai Tiszahát falvaiban élt, illetve a ma is gyógyító specialisták tevékenységét, tudásanyagát is.

Pákay Viktória néprajzkutató, aki kolléganőjével, Geszti Zsófiával éveken keresztül különböző témákban gyűjtött és kutatott Kárpátalja ugocsai és beregi falvaiban. Egyik kiemelt témája a népi gyógyító hagyományok, ezen belül is a kiemelkedő gyógyító egyéniségek vizsgálata. Eredményit számos konferencián bemutatta, publikációkban közölte.

2016. március 31., 17 óra

Bernád Ilona: Gyermekáldás, életadás, bábaság a magyar néphagyományban

Az előadás arra keresi a választ, hogyan vehetjük segítségül a népi tudást várandósság, vajúdás, szülés, gyermekágy normális és rendellenes eseteiben, anya-, újszülött-, csecsemőgondozás, meddőség terén. Ezért az előadásért, tanulmányért 2003-ban Magyarországon Országos Szülésznői Konferencián különdíjat kapott az előadó.

Bernád Ilona, gyakorló természetgyógyász, bába Erdélyben, a Kis-Küküllő mentén, Makfalván nőtt fel. Néprajzos tanulmányokat folytatott, a Kárpát-medence teljes területén és Moldvában gyűjtött. A magyar népi egészségkultúrával, népi orvoslással, bábasággal, a gyermekáldással, életadással kapcsolatos tudás érdekli. Célja: helyes, természetes, egész embert gyógyító eljárásainkat visszavezetni a mindennapokba.

2016. március 17., 17 óra

Dr. Kótyuk Erzsébet: Racionális és mágikus elemek a kárpátaljai magyarság népi orvoslásában

Az előadás azokkal a nem mindennapi gyógymódokkal és orvosló eljárásokkal ismerteti meg a hallgatókat, amelyeket a kárpátaljai magyarság nemzedékeken át, napjainkig megőrzött. Orvosló szokásrendszerük holisztikus szemléletű, amelyben a racionális és a mágikus elemek szervesen illeszkednek egymáshoz. A közösség - a népi gyógyászatra általánosan jellemző módon- nem különíti el a két gyógymódot, ezért a varázscselekmények és a hozzájuk kapcsolódó rítusok átszövik hagyományos gyógyító praktikáikat. Hogyan fér meg egymás mellett a racionalitás és a mágia? Úgy, hogy előbbi elsősorban a testre, utóbbi pedig főként a lélekre hat.

Dr. Kótyuk Erzsébet a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum munkatársaként foglalkozik a népi gyógyító szokások kutatásával. Több publikációja jelent meg ebben a témában. Ung-vidéken folytatott több évtizedes terepmunkája eredményeit PhD értekezésemben összegezte. A Magyar Orvostörténelmi Társaság Népi Orvoslás Szakosztályának titkáraként szervez konferenciákat a témával foglalkozó külhoni és magyar szakemberek számára.

Előadás-sor­oz­at a népi gyógyászatról - Archívum

New in­nov­a­tion: Folk_ME

Interested in other programmes?

Előadás-sorozat a népi gyógyászatról - Archívum

New innovation: Folk_ME