Köszöntő
Dr. Gazda Enikő A sgraffito technika Székelyföldön
A sgraffito technikát keleti, bizánci hatásként tárgyalja a szakirodalom. Erdélyben nagy hagyománya alakult ki, előbb a besztercei szász fazekasságban, majd a 18. század végétől Kézdivásárhelyen, a 19. század második felétől Székelykeresztúron. A színes, ember- és állatalakos, valamint növényi díszítményekben gazdag sgraffito kerámia Székelyföld legszebb kerámiarétegéhez tartozik.
Kolozsváron végzett néprajz szakon, majd Debrecenben doktorált 2011-ben. 1994-től a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum muzeológusa, szakterülete az erdélyi népi és céhes fazekasság. Szakkönyvei, több tanulmánya jelent meg a székelyföldi kerámiáról valamint az erdélyi kályhacsempékről.
Dr. Vida Gabriella: Parasztáru, vásári keramika, rózsás cifratányér: a köznépi keménycserép.
A 18. századból indult új angol anyag, a gyári keménycserép magyar története 250 éves. A 19. század közepén a művészi igényű és a polgári ízlésű tárgyak mellett új stílus született a vidéki és a szegényebb városi lakosság számára: egy virágos, madaras, rózsás ornamentika. A fehér alapon színesen festett, csillogó mázú új kerámia nagyon gyorsan beborította a parasztszobák és konyhák falát, és 50 évig az ország minden részén díszítették őket. Milyenek is voltak, mit lenne érdemes megmenteni belőle, mit tanulhatnak tőlük a ma keramikusai?
Szünet
Radványi Diána: „Ó-német kályhák” – német reneszánsz cserépkályhák hatása Magyarországon a 19. században
A cserépkályhagyártás központjai a középkor óta Észak-Nyugat Európában, különösen a német nyelvű területeken voltak. Az itt készült, gazdagon díszített reneszánsz kályhák az erős hagyományokon alapuló, és a 19. században fellendülő német kályhaiparban jelentős mintakincsként szolgáltak. A Hardtmuth, Ernst-Teischert, Fleischmann és további gyárak termékeinek komoly felvevőpiacot jelentett Magyarország, ahol a gyári kályhakészítés csak az 1880-as években indult meg, és formanyelvében alkalmazkodott az import kályhákat ismerő, kedvelő vásárlói ízléshez.
Radványi Diána művészettörténész, jelenleg az Iparművészeti Múzeum Kerámia- és üveggyűjteményének osztályvezetője. A múzeumban eddig eltöltött 20 éve során a gyűjtemény több egységével is foglalkozott, kutatási területei közé tartozik a habán kerámia, a magyarországi keménycserép, kályhagyártás, és a Zsolnay kerámia története is.
Dr. Nagy-Pölös Zoltán: Az iparművészet közvetítő szerepe új díszítőelemek befogadására.
A Veleméri– völgy fazekasai a 20. század első évtizedéig szinte kizárólag folyóedényeket készítettek, melynek archaikus díszítése jórészt egyszerű, korongon készült elemekből tevődött össze. Az 1930-as években felülről irányított tanfolyami hatásra változás következett be. Magyarszombatfán. Új edényformák is megjelentek: váza, bokály, csalikorsó, két-négyfülű bugyiga, pereckulacs figurális díszítéssel, dísztányér, melynek hátulján furatos akasztó is volt. A tanfolyamok helyszínén tevékenykedő írókával dolgozó Eschenbach Jenő keramikus, Varga Béla keszthelyi keramikus vegyésszel együtt alakították ki az új díszitő stílust. Az emlékezet szerint 1930-1936 között három hónapos díszműárú készítő fazekas tanfolyamokat tartottak Magyarszombatfán. Zsohár János, Tóth Ferenc, Tóth Jenő fazekasok dísztányérjainak díszítőelemei között megtalálható a felülnézeti négy szirmú rózsa, melynek eredete időben és térben több századon keresztül nyomon követhető.
Ebédszünet
Szakmai bemutatók, gyakorlati műhelymunkák forgó rendszerben, két csoportban, másfél-másfél órás időkeretben
Kozák Éva és Ágoston Mária bemutatója
2 x 20 perc ugyanúgy mint tavaly kivetítve majd 2x 1-1,5 óra gyakorlati foglalkozás
Ágoston Mária bemutatójának gyakorlati részének tematikája a hódmezővásárhelyi ecsetes díszítés megismertetésére, bemutatására épül, majd a résztvevők maguk is kipróbálhatják ezt a technikát.
Forró István feleségével, Ágoston Máriával közösen vezetik a hódmezővásárhelyi Forrókerámia műhelyt. Mindketten az 1970 – es években végeztek „B” emeltszintű porcelánkorongos, illetve porcelánfestő szakmában. Azóta folyamatosan tevékenykednek saját műhelyükben. Rendszeresen vesznek részt zsűrizéseken és pályázatokon.
Kozák Éva mesterségbemutatója során a kivetítőn néhány címszó alatt a mai kor butella készítésének ismérveit mondja el. Megtudhatjuk, milyen különbségek és milyen hasonlóságok vannak a régmúlt és mai butellakészítés között. A bemutatót követően a résztvevőknek lehetőségük lesz gyakorlati foglalkozás során mélyíteni tudásukat. Kipróbálhatják, hogyan lehet a hozott butellát lapogatni, karcolni, szájakat korongozni.
Kozák Éva Mezőtúron született 1958-ban, iskoláit is ott végezte, és a mezőtúri Fazekas Háziipari Szövetkezetben tanulta a fazekasságot. Mestere Gonda István volt, 1978-ban szerzett szakmunkás bizonyítványt. Ettől kezdve zsűriztetett, pályázatokon vett részt sikerrel. 1979-ben kapta meg a Népművészet Ifjú Mestere címet, Gránátalma díjat az ONK-n. 1983-ban lett Népi Iparművész, 1994-ben a Népművészet Mestere címet kapta meg, az MMA Köztestületi tagja. Számos önálló kiállítása volt országszerte.
A mezőtúri hagyományokon túl más tájegységek stílusában is alkotott, szakrális motívumok felhasználásával egyházi tárgyegyüttest mutatott be. Nemrég a hódoltság kori kerámia felelevenítésével foglalkozott sikerrel.
Célja, a ma alkotó fazekasok biztatása, rávezetése arra az útra, hogy munkáik során törekedjenek a hagyományok, a magyar népi kerámia formai, díszítményi világának megtartása mellett szabadon dolgozni. Végezzenek kutatómunkát, ismerjék meg a legrégebbi forrásokat és ezek birtokában folytassák tervezéseiket, mutassák meg egyéni stílusukat.
Felhívjuk szíves figyelmét, hogy a jelentkezés a részvételi díj befizetésével válik véglegessé.
A részvételi díj: 3.500 Ft
Bankszámlaszám: 10032000-01739716-00000000
Kedvezményezett neve: Hagyományok Háza
A közlemény rovatba kérjük feltüntetni az alábbiakat:
Fazekas szakmai nap 61201/6546 *jelentkező neve*