Előszó
Idén 30. alkalommal kerül megrendezésre a Kisjankó Bori Országos Hímzőpályázat.
Már a szép, kerek évforduló miatt is érdemes egy kicsit a pályázat történetéről beszélni.
Ez a pályázat az első időkben, a 60-as 70-es években szinte kizárólag a háziipari szövetkezetek legkiválóbb alkotóinak fóruma volt. A korabeli népi iparművészek a szövetkezeti világ tervezői voltak, akik valóban a helyi, hagyományos közösségből, kultúrából nőttek ki a régi mesterek nyomdokán, és a néprajzos szakemberek bevonásával szervezett képzések által.
A Kis Jankó Bori (akkoriban így írták) pályázat a reprezentatív, a szövetkezeti élet kiválóságainak nagy országos bemutatkozása, versenye volt. A háziipari szövetkezetek kétarcúak voltak. Munkáik egy része külön zsűrizés után külföldre került, az igazán míves munkák idehaza a Kecskeméti és Váci utcai üzleteikben kerültek értékesítésre, a termékek minőségére igazán elhivatott néprajzkutatók vigyáztak. Viszont a fennmaradásukat azok a szuvenír – tömegtermékek biztosították, melyek ma is elárasztják ezt a piacot.
A 70-es, 80-as évektől kezdődően kezdtek pályázni azok az ún. amatőr alkotók, akik a Népművelési Intézet keretein belül részesültek tanfolyami képzésben. Ők főleg értelmiségi rétegből kerültek ki, többségükben pedagógusok voltak. Ezek az alkotók már nem feltétlen saját, hagyományos közösségeik tudását éltették tovább, (volt ilyen szakember is), hanem megszerzett, tanfolyamokon megtanult ismeretek alapján szakköröket vezettek, majd épp ezek hatására kezdték múzeumok gyűjteményeiből vagy saját gyűjtések alapján felfedezni egy-egy tájegység kevéssé ismert hímzőkultúráját.
Így színesedett az a paletta, ami ennek a pályázatnak a különleges fontosságát adta és adja ma is. Mert a Kisjankó Bori hímzőpályázat kiállítása mindig a legkiválóbb, innovatív hímzéseknek volt a helyszíne, ahová mindig érdemes volt ellátogatni, hiszen mindig új és új csodákat láthatott az érdeklődő. A kiállításon való részvétel is már óriási dicsőség volt, és ez ma sincs másképp.
Ebben az évben rekord számú pályázat, 540 db alkotás, 120 alkotó pályaműve érkezett be. A tárgyak kisebb része egyéni alkotó, nagyobb része közösség munkája. Ez különösen örvendetes, mert azt jelzi, hogy a népi kézművesség közösségformáló ereje még napjainkban is nagy, és mikor oly sokat beszélünk az emberek elmagányosodásának problémáiról, van egy terület, ahol a közösség ereje még kiemelkedő. Különösen sokat jelent, ha azt is végiggondoljuk, hogy a pályaművek nagy része a pandémia alatt született, szinte talán terápiaként sok nehéz élethelyzetben, vagy éppen a tudás átadásának sok kreatív, újszerű megoldásával.
A pályázatok színvonalát mutatja a kiosztott zsűriszámok mennyisége és összetétele. 69 alkotás hagyományos, 79 alkotás modern mesterremek lett, 78 alkotás hagyományos, 143 alkotás modern míves termék értékelésben részesült, ami rendkívül magas színvonalat jelez. De megmutat még egy fontos dolgot: a hímző és viseletvarró szakemberek elindultak a megújítás, a hímzések és viseletek új, kortárs alkalmazásának nagyon eredményes útján. Mert nem is lehet más célunk, mint a hagyományos kultúra napjaink környezetkultúrájába történő szerves, hiteles átemelése.
Ez a pályázat a hosszú évek során mindig is irányt mutatott az alkotóknak abban a tekintetben, hogy milyen úton haladjanak tovább, hiszen minden kiállítás egyben példaként, ötletforrásként is szolgált és szolgál ma is.
Gratulálunk az alkotók, alkotó közösségek idei eredményeihez, kívánunk további sikeres alkotókedvet, alkotó munkát!
Beszprémy Katalin
