Gaál János fiatalon precizitást és nagy kézügyességet igénylő munkát végzett; vésnökként dolgozott. 1974-ben lett a Néprajzi Múzeum restaurátora, Az osztály munkáját 1976-2000 között vezette.
A múzeumban töltött 33 esztendő a magyar kultúra még megmaradt tárgyi emlékeinek helyreállításával, gyakran megmentésével telt. A múzeum bútorgyűjteményének és Egyházi Gyűjteményének relikviái mellett többek között katolikus és református templomok, valamint a Pannonhalmi Apátság és a sárospataki Rákóczi-vár berendezését is restaurálta. Műtárgyakat konzervált és rekonstrukciókat készített, a szívéhez közel került tárgyak pedig alkotásra késztették. Gaál János legkedvesebb műfaja a díszítőfestészet.
– Vannak olyan motívumok, amelyek nem hagynak nyugodni. Ezek indítják be a fantáziámat, ezek szellemében festek – vallja. – Kalotaszeg, Révkomárom, Homoród, a Felső-Tisza-vidék, a Dél-Dunántúl – ezekre mind-mind rá lehet ismerni az alkotásaimban, a műveim azonban mégiscsak az enyémek, én is benne vagyok abban, amit készítek.
Amikor a múzeumi tárgyak ihlette alkotásai születnek, szabadon szárnyalhat a fantáziája. Ilyenkor saját motívumokat alkot, nem köti a restaurátori etika, mégis környezetébe tudja varázsolni Erdélyt és a történelmi Magyarország más, népművészetéről híres vidékeit.