Pál István 1919-ben született a Nógrád megyei Kétbodonyban, pásztorcsaládban. Gyermekkorában a pásztorkodás tudományával együtt sajátította el a furulya- és a dudajátékot. Hangszereit maga készítette. Furulyáinak hangsora, sípszerkezete, mérete, életfás, szent koronás, országalmás, oroszlános vagy pásztort, állatokat ábrázoló faragásai, a szabad felületeket teljesen beborító, pikkelyszerű „cifrázata” tökéletesen megfelelt annak a nagyapjától rá maradt hangszernek, amelyet élete végéig nagy becsben tartott és őrzött. A furulya mellett készítette és használta az északi, alföldi és dunántúli pásztorok másik hagyományos hangszerét, a flótát is, amely a hatlyukú furulyával azonos hangsorú, de fuvolatechnikával megszólaltatott hangszer. Pál Istvánt 1992-ben kereste fel Juhász Zoltán és Agócs Gergely, akik olyan embert kerestek, akitől „tanulni tudnának, aki minél több nótát ismer”. Az azóta eltelt időben a népzenészek zarándokhelyévé vált a tereskei pásztor otthona. „Pista bácsi” fáradhatatlanul tanított mindenkit, aki hozzá fordult. Száznál jóval több népdalt, köztük meglepően sok régi stílusú dallamot, dudanótát, pásztor- és betyárnótát rögzítettek előadásában.
A furulya és flótakészítés munkaeszközei mellett a faragásait, dudáját, a terjedelmes fényképanyagát, valamint a róla készült kiadványok sokaságát. A kamarakiállítással kívánunk tisztelegni a rendkívüli pásztor-egyéniség életműve előtt.
A kiállítás megtekinthető 2019. március 9-ig, keddtől szombatig 10-18 óra között.