A kézművesség mint lét­forma

Beszélgetés Katona Anikó nemezkészítővel, a Nyitott Műhely alkotójával

 

_{Farkas Réka   |    2021. május 13. |  Olvasási idő: 7 perc |  Fotó: Szilárd Katalin} 

 

Mi az első élményed, ami a kézművességhez kapcsolódik?

Hét évesen, amikor a nagymamám először odaengedett a varrógépéhez. Hobbi varrónő volt, tőle tanultam meg varrni. Kicsi koromtól készítettem már a babáimnak ruhákat. Nagymamám több asszonynak is varrt a faluban, és mindig volt maradék anyaga. Voltak varrónő ismerősei is, én körbementem a faluban és tőlük is összeszedtem a maradékokat. Később, amikor már jobban ment a varrás, kaptam egy saját varrógépet, onnantól magamnak és a családnak is én varrtam a ruhákat. Bármit megvarrtam, kabátot, nadrágot, kosztümöt a Burdából.

Melyik faluban?

Tibolddarócon, Észak-Magyarországon, Mezőkövesdtől nem messze, Matyóföld szomszédságában.

Nagymamám először nagyon félt odaengedni a varrógéphez, mert nagyon nehezen lehetett tűt kapni, és ha eltörött a tű, abból nagy gond volt. Később látta, hogy ügyesen bánok a géppel, úgyhogy bátran varrhattam egyedül is. Ez egy lábbal hajtós varrógép volt, alig értem el a pedált.

Matyóföldnek érezhető volt a hatása?

Viselettel én már nem találkoztam a faluban, akkor már mindenki nejlon otthonkában járt. Viszont a lakásbelsőkön látszott. Rengeteg hímzett párna és terítő volt az otthonokban. Ez a 70-es évek közepe. Mindenki szőlőt művelt, a TSZ-be jártak dolgozni. A gyerekkorom vakációit ott töltöttem a faluban. Otthon anyukám horgolt és hobbi szinten kézimunkázott, hímezte a terítőket a családnak és ajándékba.

Iskolában milyen órákra emlékszel, amelyek a kézművességhez kötődtek?

Én szerencsés generáció tagja vagyok, nekünk még volt olyan technika óránk, ahol mindenfélét tanultunk: pl. főztünk, varrtunk, kötöttünk, fával és fémmel dolgoztunk, apróságokat hímeztünk, sok mindent kipróbáltak a fiúk-lányok ugyanúgy.

Mikor vált komolyabbá a kézművesség iránti szereteted?

Mindig csináltam valamit, a kétkezi munka mindig is érdekelt, mert ezt láttam a szüleimtől. Az apukám is ezermester. Természetes volt, hogy valamilyen tevékenységet művelni kell. Agyagozni is szerettem fiatal felnőtt koromban. Egy barátnőm vitt el egyszer Olaszországban egy fazekasműhelybe, ott próbálkoztam először a korongozással. Nagyon élveztem azt is. Magamtól kezdtem el gyöngyöt fűzni, általában éjjelente, munka és család után, kellett valami, ami kikapcsol a napi robotból.

Mikor kerültél kapcsolatba a népművészettel?

Amikor abbahagytam az akkori irodai munkámat. Ki akartam szállni a mókuskerékből, kerestem valamit, amiben kiteljesedhetek. A Hagyományok Háza gyöngyfűző tanfolyamára iratkoztam be, amit Fehér Anna tartott 2010-ben. Utána Magyarlukafán, egy Vendel napi búcsún találkoztam a nemezzel. Egy Pécsett élő lány árult ott nemezből készült tárgyakat, és akkor jöttem rá, hogy én ezt meg akarom tanulni. Hozzá mentem el Pécsre, majd később Budapesten kerestem lehetőséget, hogy hol lehetne a nemezelést megtanulni. Ismét a Hagyományok Házához vezetett az út. Először egy nemezszakkörre jártam Jaskó Boróhoz, majd beiratkoztam a népi játszóházvezetői tanfolyamra, és utána kezdtem el a nemezkészítő OKJ-t. Az oktatói vizsgát is megszereztem. Ezután beszippantott a Hagyományok Háza. Rengeteg barátságot kötöttem itt. Olyanná vált számomra a kézművesség, mint egy létforma, ha nem jöhetek ide, akkor rosszul érzem magam. Kell ez a közeg, ami inspirál. A régi házat is szerettem, de most, hogy ilyen pompájában ragyog az épület, még nagyobb kedvvel jövök. Azt vettem észre, hogy sokszor a baráti találkozóimat is ideszervezem, csak azért, hogy itt lehessek.

Volt továbbképzés, amin részt vettél?

Igen, jártam bőr-nemez tanfolyamra, ahol Sajtos Szilvi és Rákóczi Virág oktatott. Vértesacsán egy szakmai továbbképzésen a nemezzel és a hímzéssel kísérleteztünk. Ott készítettem egy tablet tokot rábaközi hímzéssel, és egy nemezpapucsot. Rendszeresen részt veszek workshopokon és nyári alkotótáborokon.

Melyik az a nemezen belüli technika, amit szeretsz használni? Milyen tárgytípusokat szeretsz készíteni?

Szeretek előnemezes mintákat készíteni, illetve a bőrrátétet használni a tárgyaimon. A bőrt és a nemezt nagyon szeretem együtt használni. Apróbb tárgyakat, ékszereket, tárolókat, táskákat csinálok a legszívesebben. Az ékszereket gyönggyel és szövéssel is kombinálom. A szövést Kovács Gabitól tanultam egy nyári táborban, Tihanyban. Ír és magyar nemezesek részére meghirdetett tábor volt ez, magyar oktatókkal.

Hány éve nemezelsz?

10 éve, 2011-ben kezdődött a barátságunk. Pár éve van saját műhelyem, a szerszámaimat az édesapám készíti. Imádom, hogy ezáltal az ő keze munkája is benne van minden alkotásomban.

Van egy márkátok…

Halmai Edina barátnőmmel találtuk ki a Lambelit. Amikor az OKJ-t elvégeztük, arra gondoltunk, hogy gyerekeknek szeretnénk valamit készíteni. Ekkor jött a kiscipő ötlete. Beszereztünk kis kaptafákat, sokat modelleztünk, ez elég hosszú időt vett igénybe. Az Etsy-n nyitottunk egy boltot és ott áruljuk ezeket a cipőcskéket. Mi azt tapasztaltuk, hogy a magyar piacon sokkal nehezebb a kézműves termékeket értékesíteni, szűk az a réteg, aki ezeket megengedheti magának. Az Etsy-n elsősorban külföldi vásárlásaink vannak, a legtöbb vevőnk az USA-ból érkezett, de Európa számos országából is megkerestek minket.  A legextrémebb hely, ahonnan rendeltek, Uruguay volt.

Hogy kerültél a Nyitott Műhelybe?

Halmai Edina hívott, ő már egy ideje ide járt Somos Veronikával. 2019 óta vagyok én is tag.

Miért jó, hogy itt találkoztok?

Azért, mert itt találkozunk más kézművesekkel is, egymástól tanulunk, tapasztalatot cserélünk. Nemcsak szakmailag tudtunk konzultálni, de új ötleteket, barátságokat is adott a hely.

Díjat nyertél az idei Országos Népművészeti Kiállításon. Gratulálunk!

Köszönöm! Egy bébi nemezsapka, egy kesztyű, egy kiscipő és egy játékmackó a kollekció része, amivel pályáztam. Nagyon finom minőségű gyapjúból készültek. Ha kisbabáknak készítünk tárgyakat, akkor erre különösen figyelni kell.

A Lambelire visszatérve, azért is választottuk ezt a korosztályt, mert a gyapjú ideális anyag a gyerekeknek. A nemezcipő puha, nem nyomja a lábukat, mert nincsen benne varrás. Nagyon jól szellőzik, így nem tudnak beleizzadni. A gyapjú öntisztuló anyag, nem szaporodnak el a baktériumok, és mindig a megfelelő hőmérsékletet tartja. A tárgyaim közt van egy kulacsvédő, aminél szintén a nemez szigetelőtulajdonságát használtam ki. Annyira jól működött télen, hogy a reggel elkészített tea még délután is forrázta a torkomat.

Nemezesként hogyan védekezel a molyok ellen?

Annak a híve vagyok, hogy használati tárgyakat kell készíteni, mert csak akkor nem megy bele a moly, ha rendszeresen használjuk, mozgatjuk azokat.

Milyen kiállításokon vettél részt eddig? Milyen terveid vannak a jövőre nézve?

Több éven keresztül szerepeltek tárgyaim a Játéktól a mesterségig kiállításokon, ennek keretében 2017-ben a Vajdaságban is voltak egy vándorkiállításon.

Az eddigi legnagyobb élmény, hogy a Kéz-Mű-Remek kiállításon részt vehettem a munkáimmal a Műcsarnokban, 2018-ban. Ez óriási megtiszteltetés volt.

Szintén 2018-ban egy takaróm eljutott a Lélek-Jelen-Lét kiállításra Pekingbe, ahol a Magyar Művészeti Akadémia gyűjteményeit állították ki egy kortárs kiállítóhelyen, a Today Art Museum-ban.

2019-ben a Nemzetközi Zöldág Fesztivál keretében megrendezett ECO-ART kiállításon szerepeltem a Klebelsberg Kultúrkúriában.

Tavaly az Élő Népművészet Közép-magyarországi Régiós kiállításán, Zsámbékon voltam, idén pedig a Hagyományok Házában a XVII. Országos Népművészeti Kiállításon vagyok jelen az alkotásaimmal.

Idén szeretnék részt venni a „Kis fekete 2021” pályázaton.

Nagyon szeretném megtanulni a népi bőrműves szakmát, legalább olyan szinten, mint a nemezkészítést, hogy bátrabban nyúlhassak a bőrhöz a tárgyalkotásaim során.