Kiss Ágnes a Meseszó Egyesület tagja, elvégezte a Hagyományok Háza népmesetanfolyamát, fellép mesemondó rendezvényeken, tagja az Ahol a madár se jár… baráti mesemondó körnek.
Saját vallomása a meséhez való viszonyáról:
„Gondolatok a mesemondásról…
Mikor zsenge koromban megkérdezték, hogy „Na, Ágika, mi leszel, ha nagy leszel?”, hát, eszembe sem jutott volna, hogy azt mondjam, „mesemondó”. Mondjuk, nem is lettem, mert eredetileg angol-francia nyelvtanár vagyok. Azért a meséket mindig is szerettem. Nem csak a történeteket, hanem a nyelvezetét is.
Majd jött egy baráti összejövetel, ahol mindenkinek készülni kellett valamivel, amivel a többieket szórakoztatja. Egy székely mesét választottam…
Aztán gondoltam magamban, hogy ez ennél sokkal több, sokkal mélyebb, tehát 2011-ben beiratkoztam a Hagyományok Háza mesemondó tanfolyamára.
Nos, az, hogy egy közösség milyen történeteket mesél, és ezt milyen módon teszi, abban jól visszatükröződik a közösség gondolkodásmódja, erkölcsisége, szokásvilága, vagyis identitása. Ez a magyar mesemondás esetében is így van. Gazdag és sok tudást, tapasztalatot rejtő világ ez! Egy varázslat…
A mese varázsol, a varázslatnak pedig ereje van. Miért jó hallgatni őket? Erre a kérdésre lehet egyrészt szerkezeti választ adni, hogy sok a párbeszéd, háromszori ismétlés, vagy módosított ismétlés (fokozás) van benne. Lehet másrészt stilisztikai választ adni, hogy képeket festünk szavakkal, hogy van nyitó és záró formula, vannak állandó nyelvi átkötő elemek. Lehet harmadrészt a gondolatiságról beszélni, hogy nem szájbarágós, tehát nincs tanulságmondás a végén, hanem a gondolatébresztés a cél.
A valódi titok azonban megfogalmazhatatlan. Azt érezzük! Abból érezzük, hogy magunkra ismerünk benne, hogy tudjuk, hogy ez a mienk, olyan az érzete, az érintése, az illata. Ezek vagyunk mi. A nagymamánk paprikás krumplija is a mienk. Az az ismerős. A többi, az a másé. Ebben ismerünk magunkra, hogy hová tartozunk, mi a szerepünk a közösségünkben, milyen szokásaink vannak, és végső soron, hogy kik vagyunk.
Hát, és ezeket a meséket el is kell mesélni! Az meg a másik varázslat! Na, ezt mesélik tovább a hagyományra építő mesemondók!
A magam részéről is ezen igyekszem, aztán a nagyérdeműre bízom, hogy eldöntse mennyire is sikerült.”
