Megjelent a Hor­gosi nép­dalok

Németh István – Juhász Gyula: Virágos kert a horgosi nagytemplom – Horgosi népdalok

Kiadja a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet és a Hagyományok Háza (Zenta–Budapest, 2024)

A Virágos kert a horgosi nagytemplom című kiadvány Horgos és a hozzá tartozó Királyhalom (Bački Vinogradi) magyar közösségeinek népdalhagyományát mutatja be. A szerzők, Németh István és Juhász Gyula a tudományos alaposságot, a forráskritikát és a közösségi hagyománytiszteletet példás egyensúlyban érvényesítették munkájukban. A kottagrafikai munkát Juhász Gyula és Vas Endre készítette, a kiadvány 500 példányban jelent meg. A kötet nem csupán egy dalgyűjtemény: átfogó képet nyújt a helyi népzene kutatásának több mint másfél évszázados történetéről is.

A kutatások gyökerei a 19. század közepéig nyúlnak vissza. Már 1853-ban Csaplár Benedek lejegyezte a horgosi betlehemes játékokat, amelyeket később, 1872-ben, Gyulai Pál és Arany László közöltek az Elegyes gyűjtések Magyarország és Erdély különböző részeiből című népköltészeti kiadványukban. A 20. század első jelentős mozzanata Bartók Béla 1906-os gyűjtése volt: tíz napon át vendégeskedett Balázs Bélával a Baranyai család kamaráserdei villájában, ahol meghatározó felvételeket készítettek. A teljes anyagot 2006-ban Nagygyörgy Zoltán publikálta Bartók Horgoson címmel.

Kiss Lajos 1942 és 1972 között nyolc alkalommal végzett gyűjtést Horgoson és Királyhalmán– kezdetben hallás után, majd magnetofonnal – és már 1943-ban meg is jelentette első válogatását Délvidéki daloskönyv. 108 Magyar népdal címmel, amelybe 12 horgosi népdal került. Munkáját szoros együttműködésben végezte Hegedűs Lászlóval, akivel 1942-ben közösen publikálták Horgosi lakodalom című tanulmányukat a Kalangya folyóiratban.

A későbbi évtizedekben olyan elismert kutatók járultak hozzá az anyag bővítéséhez, mint Király Ernő (1954–1969), Penavin Olga (1960), Paksa Katalin (1968), továbbá a hetvenes évektől Burány Béla, Bodor Géza, Bodor Anikó, majd az 1980-as évektől Papp György. Az ő munkájuk révén az ismert horgosi és királyhalmi népdalváltozatok száma az elmúlt fél évszázadban megduplázódott. A jelen kötet 732 dallamváltozatot és mintegy 1400 versszakot tartalmaz, több mint száz adatközlőtől – köztük olyan kiemelkedő előadóktól, mint Gyarmat György, aki versszakonként variálja a dallamokat.

A monográfia szerzői forrásul a HUN-REN BTK Zenetudományi Intézet és a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet archívumaiból származó hangfelvételeket használták. A dalok közlésénél a szerkesztők megtartották Kiss Lajos gyűjtéseinek közlési elveit. A dallamok a Magyar Népzene Tára dallamtípusai szerint kerültek csoportosításra, és az egyes típusokhoz tartozó változatok, variánsok egymás után következnek. A jól olvasható kottaképeket jegyzetek egészítik ki, amelyek tartalmazzák a forrást, az énekes nevét és születési évét, a gyűjtő személyét, a gyűjtés időpontját, valamint egyéb megfigyeléseket, mint például a dalok közösségi funkcióját, előadásmódját, elterjedését.

Horgos népzenéjének egyik jelentős elemét képezik a letűnt pásztorvilág régi dalai, amelyek a népzene ősrétegének ötfokú és kvintváltó dallamtípusaihoz tartoznak. A rideg állattartásban élő pásztorok nehéz életét elválaszthatatlanul összeköti a betyárok világa. A pásztor és a betyár fogalma a dalokban gyakran egybeolvad, sőt helyet cserélhetnek, de számos dalban kifejezetten a betyárok alakja dominál. Az új dallamstílusok változatos típusai és variánsai gazdagon jelennek meg a kötetben, amelyek főként a szerelem témáját dolgozzák fel. Ezen kívül Horgos népzenéjében találhatóak olyan dallammal egybekötött népszokások is, mint a pünkösdölők, betlehemesek, háromkirály-járás, lakodalmasok és virrasztók.

A kötetben a dalok tematikus és stílus szerinti elrendezése az alábbi rendet követi: elsőként az alkalomhoz nem kötött, strófikus népdalok szerepelnek, melyek három fő stílusréteg szerint kerülnek bemutatásra:

  • A honfoglalás előtti, keleti gyökerű, régi stílusú népdalok (Bartók „A” osztály),
  • A Kárpát-medencében keletkezett vagy átvett, vegyes stílusú népdalok (Bartók „C” osztály),
  • A 19. század második felében kialakult új stílusú népdalok (Bartók „B” osztály).

Ezt követik az ütempáros gyermekjátékok dalai (337–357), majd az alkalomhoz kötött énekek (358–387), amelyek közé tartoznak a jeles napok dalai, egyházi népénekek, archaikus imák, rigmusok, karácsonyi misztériumjátékok és lakodalmas kiáltások.

A kötet végén, a függelékben található a Horgosi Gyöngyösbokréta repertoárjából származó énekek gyűjteménye, amelyeket a csoport vezetői tanítottak be. Ezeket a dalokat mára „ősi horgosinak” tekintik, ugyanis szervesen beépültek a helyi közösségi emlékezetbe. A repertoár nemcsak helyi, hanem más régiókból – például a regös-cserkész mozgalomból – átvett dalokat is tartalmaz, amelyek a közösségi használat révén helyi hagyománnyá alakultak. 

A szerkesztők kritikai megjegyzésekkel is ellátták a gyűjtött anyagot: külön jelezték azokat a dallamváltozatokat, amelyek szerkezeti szempontból – például túlzott hármashangzat felbontások vagy a motívumok szekvenciás ismétlése miatt – nem javasoltak népzenei műsorokhoz vagy feldolgozásokhoz. Emellett egy részletes mutatórendszert is kialakítottak, amely lehetővé teszi a keresést több szempont szerint: előadók, gyűjtési helyszínek (Horgos és Királyhalom), kadencia, szótagszám, kezdősorok, illetve hangzó példák szerint.

A gyűjtésekhez kapcsolódóan több mint 400 dallam hallgatható meg a kiadvány online mellékletében (vamadia.rs/irodalom/viragos-kert-horgosi-nagytemplom). A horgosi népdalok hagyományos előadásmódját a mellékelt több mint tíz órányi hangfelvétel segítségével az érdeklődők még részletesebben ismerhetik meg. 

Ez a kötet nem csupán forrásmunka, hanem emlékmű is a horgosi hagyományőrzés számára. A helyiek ma is aktívan ápolják zenei örökségüket, rendszeres résztvevői és házigazdái a Gyöngyösbokréta és a Durindó fesztiváloknak. 2018-ban Horgos elnyerte a Tiszta forrás település címet, amelyet a HUN-REN BTK Zenetudományi Intézet, a Néprajzi Múzeum és a Hagyományok Háza közösen ítélnek oda a kiemelkedő hagyományőrző közösségeknek.

Ez a kötet példaértékű forráskiadvány: tudományosan megalapozott, de közérthető módon bemutatott népzenei dokumentáció, amely nemcsak a kutatók, pedagógusok és zenészek, hanem minden hagyományőrző számára nélkülözhetetlen. Méltó folytatása Bodor Anikó és Kiss Lajos munkásságának.

Még bővebben itt lehet olvasni a témában.

Folk_ME has been in­tro­duced in Qatar

Hungarian Heritage House’s digital music education program, which garnered interest from several countries, opening up new opportunities for collaboration.

Interested in other programmes?

Subscribe to our newsletter and be the first to hear about our events and training.