Szekció-összefoglaló
A Műhelymunka vezetője: Németh Nóra (gyermekprogramokért felelős szakelőadó, Hagyományok Háza NMM, Folklór osztály)
Felkért hozzászólók:
- dr. Gombos Péter (egyetemi docens, Szent István Egyetem Kaposvári Campus)
- dr. Ferencziné Ács Ildikó (a Zenei Intézet vezetője, Nyíregyházi Egyetem)
- dr. Kolosai Nedda (egyetemi docens, ELTE-TÓK)
- dr. Vehrer Adél (egyetemi docens, Széchenyi Egyetem Apáczai Csere János Kar)
- dr. Baksa Brigitta (főiskolai tanár, Apor Vilmos Katolikus Főiskola) - egyéb elfoglaltság miatt nem tudott jelen lenni, de a szekcióhoz kapcsolódó gondolatait írásban elküldte
Résztvevők: Kb. 25 fő, hazai és határon túli szakemberek a felsőoktatás különböző területeiről (pl. Magyar Táncművészeti Egyetem, Partiumi Keresztény Egyetem) fejlesztőpedagógusok, pedagógusok, kézműves mesterek (közülük sokan a Hagyományok Háza szakoktatói).
A szekció témája, célja: Régóta terítéken lévő kérdés, hogy a néphagyomány kiérlelt és bevált jó gyakorlatai, a tradicionális kultúra ismerete: a néphagyomány, mint önálló diszciplína nem jelenik meg a pedagógusképzésben (bölcsődei gondozók, óvónők, tanítók alapképzésében). Holott a pedagógiai munkában való alkalmazásuk jelentősen hozzájárulhat a gyermekek egészséges fejlődéséhez (napjainkban az egyre hangsúlyosabban jelentkező hátrányok csökkentéséhez) a bölcsődéskortól egészen az általános iskoláig bezárólag. Ennek fő oka, hogy a megoldásban érdekelt szakemberek között nehezen jön létre érdemi párbeszéd, ha létre is jött, igazi áttörés és elmozdulás ez idáig mégsem történt. Jelen pillanatban két intézmény próbálja évek óta enyhíteni a fenti hiányosságokat (Apor Vilmos Katolikus Főiskola – Vác, Nyíregyházi Egyetem).
Szekciónk valódi apropóját azonban mégis egy örömteli esemény ösztönözte. Négy hazai pedagógiai kar összefogásában egy olyan pedagógus mesterképzés indulhat 2022 őszétől, amelyben a néprajzi ismeretek mellett a néphagyomány gyakorlati alkalmazásáról is releváns ismeretekhez jutnak a hallgatók. Az új - az ország további négy pontján is elérhető - képzéssel és a már meglévő váci és nyíregyházi képzésekkel, úgy gondoljuk, nagyon pozitív előrelépések történnek a fentebb vázolt hiányosságok ellensúlyozására.
A szekció első felében a felkért hozzászólóinktól azt kértük, hogy mutassák be az intézményükben zajló, illetve újonnan induló képzést, hogy átfogó képet kaphassunk a kialakulóban lévő – a néprajz-néphagyomány területét érintő – új képzési palettáról. A szekció második felében szakmai párbeszédre adódott lehetőség az elhangzottak alapján.
A Nyíregyházi Egyetem Zenei Intézetében harminc éve (akkor még Bessenyei György Tanárképző Főiskola) létezik az ének-zene-népzene tanári szak. 2015-től az osztatlan tanárképzés keretében végezhető az új tartalommal megjelent ének-zene - népzene- és népi kultúra-tanár szak. Az eddigi gyakorlat szerint a szakpár előnyös: az ének-zene szak az 1-12. osztályosok tanítására jogosít, a népzene- és népikultúra szak az alapfokú művészeti iskolai oktatásra készít fel. A népi ének és a népi hangszeres tudás felvértezi a hallgatókat az iskolai táncházak zenei kíséretének az ellátására, továbbá a népzenei és néptáncos rendezvények megszervezésére. Dr. Ratkó Lujza néprajzkutató-szakfelelős vezetésével a népi kultúra tanításának módszertanára is nagy hangsúly kerül. A szakpárral hon-és népismeret tárgyat is lehet tanítani.
Az Apor Vilmos Katolikus Főiskola 2007-ben indította el a hagyományismeret tematikájú továbbképzéseit. Ezek közül kettő szakirányú továbbképzés és kettő pedagógus szakvizsgára felkészítő továbbképzés. A Népi gyermekjáték, néptánc-pedagógus, hagyományismeret oktató szakirányú továbbképzés keretében a népi játékokkal és a hozzájuk kapcsolódó dalanyaggal, a néptáncok alapvető mozdulatkincsével ismerkednek a hallgatók. Az elméleti tárgyak megalapozzák a hagyományismeret oktatását – a végzettség feljogosít a hon- és népismeret tárgy oktatására. A Kézműves hagyományismeret oktató szakirányú továbbképzés lehetőséget biztosít a különböző természetes alapanyagokkal és azok feldolgozási módjaival való megismerkedésre. Olyan alaptechnikákat sajátíthatnak el a hallgatók, amelyeket gyermekcsoportokban tovább tudnak adni. Két szakvizsgára felkészítő továbbképzésük a Gyermektánc az óvodában és az iskolában, illetve a Pedagógus szakvizsga hagyományismeret területen két félév során nyújtja a fenn említett elméleti és gyakorlati ismereteket, és ehhez kapcsolódik két pedagógiai ismereteket közvetítő félév.
Gombos Péter, Kolosai Nedda és Vehrer Adél a saját intézményeinkben újonnan induló Gyermekkultúra elnevezésű pedagógus mesterképzés szakfelelősei, illetékesei. Az eddig példa nélküli intézményi összefogásban kidolgozott és akkreditált szak kialakításának körülményeit, célkitűzéseit és tartalmát ismertették.
A szak elindításának fontos előzménye az ELTE-TÓK által 2014-ben szervezett Gyermekkultúra c. konferencia és az előadásaiból készült tanulmánykötet, amely jelentős segítséget adott a gyermekkultúra terület körülhatárolásához, és az itt jelentkező hiányosságok meghatározásához. Egy másik fontos inspiráció – hangsúlyozta Kolosai Nedda – az „élni a kultúrát” gondolata. Ennek mentén olyan szakembereket képezni, akik abban tudnak segíteni, hogy a gyermekek „belenőjenek a kultúrába” – ezen a ponton jól látszik, hogy a hagyományos kultúrában jelen lévő belenevelődés, az erre vonatkozó néprajzi ismeretek, a néphagyományban gyökerező és a folklorizmus keretei között tovább élő jó gyakorlatok fontos mintául szolgálhatnak. Ily módon ez a műveltségi terület nagy hangsúllyal jelenik meg az új képzésben. Ennek kapcsán a szakfelelősök hangsúlyozták a Hagyományok Házával erősödő intézményi-szakmai kapcsolat fontosságát.
A mesterképzés kiemelt célkitűzése tehát, hogy gyakorlatorientált legyen, összekapcsolja a közművelődés és a közoktatás színtereit. A képzésre nem csak pedagógus végzettséggel rendelkezők jelentkezhetnek. Éppen ezért ez a lehetőség segítheti, hogy a különböző „irányokból” érkező szakemberek eltérő tapasztalataikkal egyben gazdagíthassák is a gyermekkultúra területét. Fontos hangsúlyozni, hogy az itt végzett hallgatók nem lesznek gyermekkultúra szakos tanárok, sokkal inkább a művészetpedagógiában és a gyermekkultúra átadásában jártas, gyakorlati ismeretekkel is felvértezett szakemberek, akik saját pedagógiai munkájukat végezhetik elmélyültebben és hatékonyabban. A szakon két specializáció közül választhatnak a hallgatók: Gyermekkultúra az iskolás kor előtt, Gyermekkultúra az első iskolaévekben. Fontos hangsúlyozni azt is, hogy a négy pedagógiai karon induló képzés nem lesz teljesen azonos, hiszen mindegyik intézmény más hagyományokkal rendelkezik, és ez az egyéni jelleg érvényesül és kifejeződik a képzési tartalomban.
A kijelölt témából leágazó legfőbb kérdések: A képzések bemutatása során és az azt követő élénk párbeszéd kapcsán számos fontos, további kérdés, probléma, ötlet, megvitatandó téma felmerült. Mindegyikük önmagában egy-egy jövőbeni megbeszélés témája lehetne.
- Az újonnan induló Gyermekkultúra elnevezésű szak kapcsán felmerült a Hagyományok Háza képzésben betöltetendő szerepe, továbbá egy pedagógiai kerekasztal létrehozása hosszú távon, szemléletformáló beszélgetésekkel, vitákkal az oktatás és a népművészet aktorainak részvételével.
- Ehhez szorosan kapcsolódik az a történelmi, társadalmi folyamat, amelynek következtében a hagyományos paraszti kultúra megszűnéséről beszélhetünk, és amelynek további következménye, hogy ennek a műveltségnek a közvetítése, a tudásátadás jellemzően a közművelődés és az oktatás színtereire hárul. Ennek módja/módszertana számos további kérdést felvet.
- Az átadás módjához kapcsolódik a megfelelő oktatási segédanyagok előállítása, a hiányosságok felmérése ezen a téren.
- A felmérések tanúsága szerint egyre több gyermek nő fel az elégséges szülői jelenlét hiányával, amely súlyos problémákat okoz: időszerűvé válik ezért a szülők edukálása pl. az oktatás és a közművelődés segítségével.
Összeállította: Németh Nóra
