Dresszkód - Vise­let és/vagy jel­mez?

Szekció-összefoglaló

 

Hol van a kortárs népi iparművészeti viseleteknek helye a mai öltözködésben?

Hogyan érdemes hozzáfogni egy viselet rekonstrukciójához  és hogyan az újragondolásához?

Mennyit lehet változtatni az autentikus darabokon annak érdekében, hogy modern öltözetek készüljenek?

 

Célok: A szekció célja a tradicionális népviselet és motívumkincs 21. századi értelmezési lehetőségének sokszínűségének vizsgálata. Fő vezérfonal kérdések felvetése, dilemmák megbeszélése, elért eredmények, jó gyakorlatok bemutatása.

 

Felkért hozzászólók, moderátorok:

Jégtörő játék (icebreaking): dr. Czingel Szilvia Hagyományok Háza Magyar Népi Iparművészeti Múzeum

Projektbemutató: Farkas Réka Hagyományok Háza Nyitott Műhely

 

Kerekasztal résztvevői:

Dr. Száz Nóra, a Tudatos Vásárlók Egyesületének munkatára

Szatmári Judit divattörténész, a Kiscelli Múzeum muzeológusa

Verebélyi Kincső néprajzkutató, egyetemi tanár

moderátor: dr. Czingel Szilvia néprajzkutató, kulturális antropológus

 

A szekciót kb. 70 résztvevő hallgatta meg, többnyire viseletkészítők, szabók, egyetemi hallgatók (METU, MOME)

 

Témafelvetés

Hogyan lehet összekötő híd a népi iparművészet a hagyományos népművészet és a modern öltözködéskultúra között? 

A viselet, mint jel.

Mit üzen az öltözködés (ünnepi-hétköznapi viselet)?

A változások üteme - mintakövetés; lehet-e a népi iparművészet és az ebből kialakult etnodivat modern?

Ha igen, hogyan tud kapcsolódni az aktuális divattrendekhez?

Az anyaghasználat - a természetes anyagoktól a műanyagig.

Hogyan kapcsolódhat a népművészet a fenntartható és öko trendekhez?

Van-e ma egyáltalán divat, beszélhetünk-e paraszti divatról?

 

Választott munkaforma és a munkamenet

Megvalósítás, munkaformák, módszerek:

Játékos ice breaking (jégtörő) játék,

Projektbemutató (Kis fekete projekt),

Kerekasztal-beszélgetés

 

1. Ice breaking (jégtörő játék)

5 szabóbabát beöltöztettünk 5 típusú ruhába. A babákon egy eredeti kalotaszegi népviselet, egy rekonstruált színpadi viselet a Magyar Állami Népi Együttes kelléktárából, két „etnoruha” a Magyar Népi Iparművészeti Múzeum kollekciójából, jelenlegi divattervezők alkotásai, egy pedig a „Kis fekete” pályázatra beérkezett jellegzetes ruha volt. Az állításokat pedig úgy állítottuk össze, hogy az első hármat Tüdős Klára mondta, aki a két világháború közötti időszak egyik nagyon jelentős divattervezője volt, azt a két állítást pedig, ahova gyakorlatilag végül mindenki állt, a Hagyományok Háza zsűri szempontrendszeréből emeltük ki.

A babákhoz egy jól látható laminált lapot tettünk, mindegyiken egy-egy állítás volt. A résztvevőket arra kértük, hogy álljanak ahhoz az állításhoz, amivel leginkább tudnak azonosulni, amivel leginkább egyetértenek. A moderátor ezután megkérte a résztvevőket, mondják el, hogy miért választották azt az állítást, ahová álltak. Ebből egy érvelős beszélgetés alakult ki.

Az állítások:

„A magyaros ruha az, amelyiknek az alaprajza modern.”

„ A magyar népviselet nem más, mint színpadi jelmez.”

„Az etnodivat az alternatív modern nő ruházkodása.”

„Az alkotó egy vagy több elemet kiragadva – pl. a szabásvonalat, a díszítményeket – úgy ment át a hagyományosból, hogy rá lehessen ismerni arra, hogy mit is örökít tovább.”  

„Mind a hagyományos, mind a modernebb alkotásoknál az egykor hagyományos színek használatától el lehet térni, fontos a színek ízléses megválasztása, harmonikus egymás mellé rendelése, a díszítmény és az alapanyag színének harmonikus összhangja, eleganciája.”

A játékban résztvevők gondolatai a harmadik és negyedik állítással kapcsolatban:

„Úgy gondolom, ha a mai ruhakészítésről beszélünk, aminek van valami köze, vagy inspirációként használja a népművészetet - annak bármelyik elemét, ez lehet szabás, mintázat vagy díszítmény, vagy annak elhelyezése, tehát szerkesztésmód, színvilág -, akkor az jóleső érzés, ha ráismerünk, miből inspirálódott a művész. Ez különösen azoknak fontos, akik jobban kötődnek a hagyományokhoz, tehát akik érzelmileg is kötődnek a népművészethez. Nekik igenis fontos lehet az, hogy ráismerjenek, hogy melyik tájegységnek a népviseletéből vagy népművészetéről inspirálódott az alkotó, viszont pl. a „Kis fekete” ruhapályázat megmutatja, hogy ha az alkotók egészen elrugaszkodva, merészen és kreatívan nyúlnak a hagyományokhoz  - legyen az akár szabás, akár díszítmény, akár színvilág tekintetében -, akkor attól egy nagyobbat elrugaszkodva is lehet minőségi ruhadarabokat előállítani.”

„Azért álltam ide, mert úgy gondolom, hogy itt van a legtöbb lehetőség egy kreatív megoldás kivitelére, ez adja meg a legtöbb szabadságot, ha valaki egyrészt szereti akár nyomokban, akár nagyobb léptékekben is felhasználni a népművészeti elemeket, illetve nemcsak az elemeket, hanem akár a teljes repertoárt is bemutatni, akkor itt van jól. Tehát ha én például a színekhez ragaszkodom, viszont formában szeretnék újat alkotni, akkor is megvan a lehetőségem, illetve fordítva, ha formákban szeretnék idézni akár egy adott korszakot, akár egy tájegységet, akkor viszont a színekben vagy a motívumokban el tudok térni. Tehát én úgy érzem, hogy ez a legnagyobb szabadság.”

„Mindkét előttem szólóval egyetértek, és nem nagyon sokkal tudnám kiegészíteni. A saját véleményem nekem is az, hogy habár a kiállított ruhák fazonja annyira nem tetszik, a népi motívumok, a színek az alkotói szabadságot segítik.”

„Hogyha az ember arra vetemedik, hogy ilyen forrásból dolgozzon, és ezt újítani vagy átfogalmazni szeretné, én mindenképpen azt tartanám szem előtt - és ez nekem a vesszőparipám -, hogy olyan minőségi dolgot tudjunk előállítani, ami ezeket a motívumokat, díszítményeket megérdemli. Nagyon fontosnak tartom, hogy ezek a megállapítások komplexen képviseljék azt a nézőpontot, amit mi szeretnénk. Ezért vagyunk itt, és a tegnapi plenáris ülések is erről szóltak, hogy az eredeti dologból próbáljunk meg átörökíteni valamit a mai napok világába, szerintem fontos, hogy minőséget állítsunk elő.”

„Én az „Az etnodivat az alternatív modern nő ruházkodása” állításhoz álltam, mert habár egy eredeti viseletet felvenni 3 óráig tart, és a mozgásomat is korlátozza, ha a jellegében szeretném megmutatni azt, ami esetleg nemzeti vagy népművészeti kincsünk, illetve egy külföldi szemével vizsgálom, mi az ami tetszetős, akkor ennél a ruhánál és ennél a mondatnál maradnék.”

 

2. Kis fekete projekt bemutatása - Híd a hagyomány és a modern között (Farkas Réka)

A kis fekete pályázat célja a hagyományos népviselet újraértelmezése a kis fekete ruha segítségével.  A hagyományos motívumok, technikák, gondolatiság tovább örökítésére törekszik, és ehhez a divattörténet egyik ikonikus, mindenki számára ismert alapöltözékét használja. A pályázatra népművészek, alkotóközösségek, hobbi alkotók, tervezők munkáit várja. A közös kapocs a fekete ruha. Ez a pályázat közös gondolkodás a népviselet megújításáról, hogyan lehet a hagyományt beemelni a modern öltözködéskultúrába. A projekt kis közösségből induló kezdeményezés, létrejöttének története is értéket képvisel. 2017-ben született meg a gondolat a Magyar Népi Iparművészeti Múzeumban dolgozó Nyitott Műhely alkotói közösségében, hogy szeretnének egy közös kollekciót létrehozni. A mesteremberek sokszínűségének egységesítése céljából esett a választás egy alapruhára, a kis feketére. Ez a ruha lehetőséget adott az alkotói szabadság megélésére, másrészt összehangolta a kollekciót. A belső kezdeményezés már akkor sikeres volt, és hamarosan egyre népszerűbbé vált. A Nyitott Műhely öt éves fennállásakor, a pandémiát követően, 2020-ban nyílt lehetőség egy országos pályázat keretein belül arra, hogy más alkotók felé is nyisson a kezdeményezés. A hosszas bezártság, a programok hiánya, az ezekből következő fokozottabb megmutatkozási igény is közrejátszott abban, hogy sikerült megszólítani a designereket, és találtunk tervezői partnereket, például a Kézimunka Akadémiát. Közös kapcsolódási pontok: a minőségi munka, a mesterségbeli tudás, a befektetett munka mennyisége, az egyediségre való törekvés, amelyek segítettek abban, hogy együttműködések alakuljanak ki.

2021-ben, a Magyar Állami Népi Együttes fennállásának 70 éves jubileumi alkalmához kapcsolódóan, a pályázat inspirációs alaptémája a jelmeztárból választott eredeti népviseleti darabok volt. A téma szűkítése, a választási lehetőségek csökkentése annak ellenére, hogy korlátokat szabott, újabb utak, kreatív megoldások keresésére ösztönözte az alkotókat. A pályázat felépítése egyre tudatosabbá vált. Az előkészítő szakaszhoz tartoztak online pályázati tájékoztatók, online előadás-sorozat és egy online kapcsolatépítő alkalom.  Ebben az évben a résztvevők szakmai tudásanyagának bővítése is cél volt.

A pályázatra nagyszámú, 80 alkotótól közel 100 alkotás érkezett. Ezek nagytöbbsége ékszer szett (nyaklánc, fülbevaló, karkötő, öv), vagy táska és öltözék kiegészítő (stóla, kisebb arányban), kevesebb ruha. A zsűrizésen két iparművész (Csergő Noémi, Farkas Réka) és három kézműves népi iparművész (Beszprémy Katalin, Illés Vanda, Péter Szidónia) vett részt. A pályázatnál a Hagyományok Házában elfogadott zsűri szempontrendszer szerint bírált a zsűri, viszont nem annyira szigorúan, ahogy azt a szabályrendszer megköveteli. (pl. formagyöngyök használatát is jóváhagyta) Az engedményekkel a cél az volt, hogy olyan alkotókat is megtaláljon a pályázat, akik nem tartoznak a Hagyományok Háza holdudvarába. Több tárgynál egyetértésben dolgozott a zsűri, akadt viszont olyan vitás darab, ahol élesen elvált a kézműves és iparművész szemlélet. Papp Csilla sujtásos műanyag gyöngyökből elkészített, harsány ékszerét a kézművesek giccsesnek és eltúlzottnak, míg az iparművészek egyedinek és figyelemfelkeltőnek találták.

A tárgyak vizsgálata, értékelése közben felmerültek a következő kérdések: „Mi az, amit mi elegánsnak tartunk? Egy minőségi kézműves tárgy lehet-e ünnepi? Milyen alkalomra születnek a tárgyak? Kiket szólítunk meg?

A Kis Fekete pályázat díja és a projekt csúcspontja a divatbemutató volt. 2020-ban a Corvinus Néptánc Együttes táncosai Deffend Irén közreműködésével és a Kézimunka Akadémia két tervezőjének segítségével egy klasszikus divatbemutató keretében különböző szakmák köré csoportosítva mutatta be a 2017-es és a 2020-as projektév legsikeresebb alkotásait. Az eseményre kiemelt időpontban, augusztus 20-án került sor a Hagyományok Háza előtti Corvin téren. 2021 szeptemberében már külön programként jelent meg az esemény a Hagyományok Háza programjában. Nemes Szilvia néptáncos koreográfus rendezésben a pályázatra beérkezett alkotásokból egy újabb kontextusba helyezve, a divatbemutató divatszínházzá alakult. Az előadásban a kis fekete ruha története egy ismertető narrációval és az eredeti viseleti darabok együttes bemutatásával jelentek meg. A kiválasztott zenekar, az Ötödik Évszak nemcsak hagyományos népzenét játszott, hanem reflektálva az alkotásokra feldolgozásokat és sanzonokat is. A bemutató hangulatában ezzel megjelent egy finom, nőies vonal, aminek tetőpontja Varga Veronika népzenész cselló produkciója volt.

A célközönség meghatározása is jelentős fontosságú volt ebben a projektben. „Öltözz te is Kis Feketébe” címmel az Ördögkatlan fesztiválon és a Mesterségek Ünnepén is bemutatkozott a projekt, és az adott helyszínek női látogatóinak visszajelzéséből a következő konklúzió született: a közönség szerette a kezdeményezést, a fekete ruha és az öltözködés jó hívószavak voltak, széles közönséget érintettek meg. A pályázatra beadott alkotások fotózásánál a Hagyományok Háza munkatársait is bevonódtak, így lett személyesebb a történet.  

A legsikeresebb darabok egy katalógusba kerültek, ahol az alkotók neve mellett modellfotók és a beérkezett tervdokumentációkból kivett leírások is megjelentek, ezáltal a kiadvány nemcsak látványos, hanem szakmailag is hasznos és értékes lett.

A pályázati anyagok elemzése során észrevehetők az alkotók alapvető tervezési elvei. Az inspirációs anyag feldolgozásának lépcsői a következők voltak: kiválasztás, kiemelés, feldolgozás. Az inspirációs tárgyválasztás indoklásánál a pályázók az egyes néprajzi tájegységekhez való személyes kötődésüket jelölték meg (származás vagy személyes élmény). Több esetben a mester technikai tudásához illeszthető motívumot vagy motívumokat emeltek ki. (például a szálán varrott gyimesi ing hímzését a gyöngyfűzők és a szövők is könnyen fel tudták dolgozni). Két esetben megfigyelhető (Tóth Boglárka csipke-szett, és Szélyes-Szluka Brigitta kalap fodor dísszel), hogy az eredeti tárgytípus funkciójára is reflektált a feldolgozott alkotás. A pályázók nagy arányban választották a kalotaszegi kötény feldolgozását a viseletdarab és tájegység technikai gazdagsága miatt; és a gyimesi szálán varrott inget, geometrikus fekete-fehér mintája miatt. A geometrikus mintát modernként értelmezték. Megfigyelhető és jellemző gyakorlat a népi iparművészek tervezői folyamatában az, hogy az eredeti tárgy motívumát más technikával, esetleg más színben dolgozzák fel. Ezáltal, habár a motívum megegyezik, az összhatás megváltozik. Erre jó példa Kamocsay Judit – Turós Istvánné csipke stólája. Az átemeléssel az eredeti motívumszerkezet is felbomlott, amivel felmerült az a kérdés, hogy az anyag, forma, funkció, szín, technika együtteséből mennyi elemet kell vagy lehet kiemelni ahhoz, hogy a tárgy az eredetihez hasonlítson, de modern legyen. Dancsecs Diána a technika, motívum, szín, anyag megtartásával olyan modern borítéktáskákat készített, ahol az eredeti szirony technika tökéletesen illeszkedik egy modern tárgytípushoz. Halmai Edina és Somos Veronika türkiz öv és karkötő feldolgozásában a tárgy eredeti funkciója is visszaköszönt. A gyimesi mellyesek geometrikus motívumvilága egy olyan alkotót is megszólított, aki nem népművészeti technikával dolgozik: Czicásné Petre Szabina tűzzománcos a gyimesi mellyesek motívum és színvilágát hozta vissza ékszerkollekciójában.

Az Kis Fekete kolozsvári divatbemutatója során kiderült az is, hogy körbe kell járni a kis fekete ruha fogalomkörét, mivel az egy polgári világ ruhadarabja és a határon túli vagy falusi közösségekben élők számára idegen lehet. Erdélyből két alkotó adott be pályamunkát: Vargyas Melinda, aki a székely szoknyák csíkritmusát dolgozta fel, és Kádár Zsófia, aki a kalotaszegi mellyes alapján készített egy konfirmálása is felvehető öltözetet. Itt fontos megemlíteni, hogy az alkotó a ruha funkciójában is gondolkodott, és javaslatot tett a viselési alkalmakra is. A kiválasztott pályamunkák közé bekerült Fontányi Gabriella és Pálinkó Noémi közös poncsó-maszk kollekciója, ami reflektált a pandémiás helyzetre. Emellett az alkotás értékét növeli, hogy anya-lánya páros közös munkája. Két esetben figyelhető meg egy népi iparművészeknél kevésbé alkalmazott tervezői koncepció, amikor a sík motívum alakul át formává. Kovács Andrásné a kalotaszegi kötény forgórózsáját alakította vesszőtáskává, és György-Dávid Anita a székelyföldi kötény hímzésmintájából alkotott ékszereket.

Három esetben történt az inspirációs anyag teljes újraértelmezése: Puha Magdolna a kalotaszegi kötény ritmikáját és kállai kettős színvilágát olyan szinten alakította át, hogy abból teljesen új tárgyak (stólák) születtek. Nagy Gyöngyi formagyöngyöket használt gyimesi mellyesek feldolgozásához, de a színeket, funkciót, anyagot, technikát teljesen megváltoztatta. Somos Veronika és Halmai Edina piros nemez-bőr öv-fülbevaló-nyaklánc szettjénél is csak a motívumok geometrikus formavilága az, ami megőrződött az eredetiből.

Megvitatható kérdés az, hogy mennyire érdemes teljesen átértelmezni az autentikus darabokat, annak érdekében, hogy modern öltözet kiegészítők, viseletek készüljenek. Meg tudjuk-e találni ezeket a jó arányokat? Mennyire térhetünk el a Hagyományok Háza zsűri szempontrendszerétől, ha a cél újabb alkotók bevonása? Hol van az elkészült kortárs népi iparművészeti viseleteknek helye a mai öltözködésben?

A 2022-es alkalmazott néprajzi konferencia közös gondolatai ebben a pályázatban is megfogalmazódnak: fontos az eredeti tárgyválasztásnak alapos indoklása, lehetőleg autentikus tárgyak közül érdemes választani, az alkotó felelőssége, hogy jól felkészült legyen, magas technikai tudással rendelkezzen, kellő alázattal nyúljon a feldolgozandó tárgyakhoz, és pontosan határozza meg koncepcióját és a tárgyalkotás célját.

 

3. Kerekasztal-beszélgetés

A szekció utolsó részében folytattuk a közös gondolkodást arról, hogyan lehet összekötő híd a népi iparművészet a hagyományos népművészet és a modern öltözködéskultúra között? A beszélgetés első része a viselet mint jel témaköréhez kapcsolódott, vagyis, hogy a ruhának (viseletnek) milyen jelző szerepe volt a falusi közösségekben, egyáltalán mit üzentek a ruhák egy paraszti kultúrában? Hogyan vált szét a hétköznapi öltözködés az ünnepitől, majd később hogyan uniformizálódott.

A beszélgetés a folytatásban a ruhaanyagok használatának kérdéskörét járta körül. Milyen anyagokat használtunk a paraszti viseletben, hogyan jutottunk el a természetes anyagoktól a műanyagig? Hogyan hatott ez a népviseltre, milyen mintákat és változásokat idézett elő? 

A kerekasztal azzal a kérdéssel zárult, hogy van-e ma egyáltalán divat, beszélhetünk-e ma paraszti divatról? Visszatérünk-e a népi öltözködéskultúrához, ha igen, miben? Anyaghasználatban, ruhastílusban vagy épp identitásunk kifejezésére? Tudatos vásárlóként mik a mai trendek és mit tehetünk, hogy tudatosan öltözködjünk? 

 

A szekcióvezető tapasztalatai, meglátásai, a visszajelzések alapján pár gondolat

A szekció a témák miatt egyrészt innovatív és kreatív volt, de túl kompakt is, ami azt jelenti, hogy nem mindenki tudott kapcsolódni. A hímzők és viseletkészítők hagyományosabb néprajzi előadásokat vártak volna. Az egyetemisták viszont nagyon nagy érdeklődéssel és nyitottsággal hallgatták a szekció beszélgetéseit.

 

Milyen témák, kérdések merültek föl, ami fontos lehet a továbbiakban?

Megfogalmazódott a hozzászólásokból, hogy több innovatív divattörténeti előadásra lenne szükség. Ki kellene tágítani a kereteket úgy, hogy a fókuszban a népművészet maradjon. A Konstrukció-Rekonstrukció-Adaptáció hármasából az adaptálhatóság kérdését találták a legfontosabbnak a résztvevők. Többen megfogalmazták azt, hogy ha divatról van szó, akkor hangsúlyos a női divat kérdése, szemben a férfiakéval. Több férfidivatról szóló, tematikus előadásra lenne szükség. A fiatalok a divat és a social média unformizáló hatásáról is hallanának többet, ill. néprajzi ismeretük nem lévén, szívesen tanulnának a népviseletről is az egyetemen.

 

Összeállította: Czingel Szilvia

 

Többi szekcióülés összefoglalója

Folk_ME has been in­tro­duced in Qatar

Hungarian Heritage House’s digital music education program, which garnered interest from several countries, opening up new opportunities for collaboration.

Interested in other programmes?

Subscribe to our newsletter and be the first to hear about our events and training.