A bőr mint alapanyag és az egyik bőrműves mesterség ismerete már fiatal korától az élete része volt, hiszen édesapaja szűcsként dolgozott. Így az Ő példáját követve a középiskola elvégzése után kitanulta a szűcsmesterséget.
A szűcs egészmesterség, tehát művelője a bőrkikészítéstől a tárgy elkészítéséig a tejes munkafolyamatot elvégzi. Ennek elsajátítása életre szóló szakmai alapot adott a bőrtárgyak kutatásának szemléletéhez.
1971-től 36 éven át dolgozott a Néprajzi Múzeumban restaurátorként, innen ment nyugdíjba mint főrestaurátor, főtanácsos. Múzeumi munkája során fontos küldetésének tartotta a prevenciót, azaz a tárgyromlás megelőzésének problematikáját, 1999-ben az ennek megoldására létrehozott munkacsoport vezetője lett.
Munka mellett végezte el a Magyar Képzőművészeti Főiskolát 1979-ben, ahol tárgyrestaurátor szakon diplomázott.
Később a Képzőművészeti Egyetem, illetve a Magyar Iparművészeti Egyetem tanára lett.
Évtizedek óta átfogóan kutatja a bőrtárgyak alapanyagának, formai, funkcionális és díszítménybéli jellegzetességeit, mind a magyar mind a nemzetközi tárgyi emlékek esetében. Mindezek publikálásával és oktatásával előremutatóan segíti a bőrműves mesterségek szakembereinek képzését, továbbképzését és a mesterség megújítását. Az elmúlt évtizedekben a táborban, a Hagyományok Háza Bőrműves előadás-sorozatán és a zsűrizések alkalmával nyújtott szakmai ismeretek átadásával és előremutató irányítással, mentorálással, Torma László számos bőrműves alkotó szakmai fejlődéséhez járult hozzá. Az évek során számos Népművészet Ifjú Mestere és Népi Iparművész cím elnyeréséhez segítette hozzá az alkotókat.
Életében folyamatosan jelen van a képzőművészeti alkotás. Festményei, rajzai kiállításon is megjelentek, képei ezen túl folyóiratokban tekinthetők meg. Az utóbbi időben a Mail art művészeti ágban is alkot.
2001-ben a Pulszky Társaság – Magyar Múzeumi egyesület Műtárgyvédelmi Tagozatának Balázsy Ágnes-díját kapta, 2007-ben ÉLETFA-díjat szerzett.
