Szénási Ver­onika mesél: A kőszívű em­ber; Kutyaiskola

A kőszívű ember nyelvezete, formulái

A népmese, a tündérmese különösen, sok állandósult szófordulatra, állandósult párbeszéd-panelre és egyéb mesei formulára épül.  Szénási Veronika is nagyon szép, igényes mesei nyelvezetet használ, a forrásszövegből „örökölt” és a saját maga által hozzátett formulákkal.

A mese egy „összefoglaló” mondattal kezdődik, erre a hagyományban is találhatunk példákat: „Egy öreg apókárú fogok meséni, akinek kőbű vót a szíve...”. Ezután jön a hosszú mesekezdő formula, mint szinte önálló kis mesécske: „Hun vót hun nem vót, hetedhét országon is túl, a tüzes tengerek közeibe vót egy magos korpahegy, annak a hegynek a tetejin meg nyőtt  egy százesztendős vén öreg agacsfa...), és az után kezdődik csak A kőszívű ember tulajdonképpeni cselekménye, a három fiú születése, útnak indulása stb..

 

„Interaktivitás” a mesemondásban

A jó mesemondók gyakran „kiszólnak” a meséből, párbeszédbe hívják hallgatóikat. Szénási Veronika is él ezzel az eszközzel. Máskor a mese előtt még azt is elmondta, hogyan volt az a régi világban, hogy munka közben is meséltek; most a stúdiókörülmények között, a videón a „láthatatlan hallgatóságához” beszél, ahogyan munkahelyén, a NépmesePonton „élőben” is gyakran teszi a gyerekekkel.

Bevonja a nézőket az ilyen és hasonló megszólítással: „Hát nem tudom, tik, gyerekek, amikor most otthon voltatok ebbe a karanténba, tik is sokat voltatok egyedül...” Néha egy-egy kifejezést, tájszót meg kell magyarázni, akkor is a hallgatósághoz fordul: (a lány szedett) „kakukkfüvet, harangvirágot, kenyérbelet - ugye, nálunk úgy hívják a körömvirágot”.

Még a mesezáró formulában is kiszól a képzeletbeli hallgatóinak: „(a lakodalomban) ...Én is ott voltam, ettem kulcsos kalácsot, ittam bort, aztán meg táncoltam reggelig. Ez a cipő volt rajtam, nézzétek meg, egészen elkopott az orra hegye meg a sarka is. Eddig tartott ez a mese.”

 

Mesemondás-mesehallgatás: komplex élmény

A mesemondók nemcsak a mese szövegével, hanem az ún. nonverbális jelekkel, sőt, egyéb hatáskeltő eszközökkel is élnek. Így például a beszéddallammal, a beszéd dinamikájával  a beszédtempó változtatásával is érzékeltethetik a cselekmény történéseit, hangulatát, színezhetik a mesét.

Ahogyan Raffai Judit írja egy helyütt a hagyományos magyar mesemondásban a szövegfonetikai eszközök szerepéről: „A mese menete határozza meg a beszédtempót. A cselekmény felgyorsulása a mesemondás tempójának a növelésével jár. A beszédtempót a mesélés gyorsasága mellett többnyire a szünetek befolyásolják. A hagyományos mesemondásra nem jellemző a színművészet világába tartozó hatásszünetek használata, viszont megtalálható időnként az értelmi tagolást szolgáló, valamint a kiemelést elősegítő szünetek alkalmazása.”  A mesével való teljes érzelmi azonosulást mutatja és a hallgatót is jobban bevonja, ahogyan például Veronika is játszik a tempóval: lassabban beszél a  bevezető részeknél, felgyorsul az izgalmas, félelmetes jeleneteknél.

Szénási Veronika  igen szuggesztíven mesél, ezt a hatást a ritmus, a tempó technikája mellett szinte kizárólag a hangjával, a hangszínt, hangerőt a cselekményhez, a szereplőkhöz igazítva, és élénk arcjátékával éri el, kisebb utánzó gesztusokat használ csak.

Veronika mesemondása jó példa arra is, hogy ki-ki leginkább a saját nyelvén, nyelvjárásán tud hitelesen megszólalni. Ahogyan Agócs Gergely megfogalmazta a népi előadó-művészeti minősítő zsűrizési szempontrendszerében: a mai mesemondókat arra biztatjuk, hogy „...csakis abban az esetben mondjanak nyelvjárásban mesét, ha az a nyelvjárás a sajátjuk, vagy legalábbis az adott tájnyelvi környezetből származnak, tehát természetes módon képesek felidézni a szóban forgó nyelvjárás sajátos ízeit.”

Interested in other programmes?

Subscribe to our newsletter and be the first to hear about our events and training.